Arany János






Barabás Miklós: Arany János portréja
Barabás Miklós: Arany János portréja

„Nekem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott."

„Nemes önbizalom, de nem önhittség
Rugói lelkedet nagy célokra feszítsék
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindig, minden körülményben."

„Az ember tiszte, hogy legyen
Békében, harcban: ember.
Méltó képmása Istennek,
S polgára a hazának,
Válassza ott, válassza itt
A jobbik részt magának"

„Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat!"

„Élni fog a nemzet,
Amely összetart:
Kit önvétke meg nem hódit,
Nem hódítja kard."

„Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát:
Mert különben sorsod és e föld
Isten ellen zúgolódni költ."

„Ha minket elfú az idők zivatarja:
Nem lesz az istennek soha több magyarja."

„Álmokban és szeretetben semmi sem lehetetlen!"

„Utaink most százfelé válnak,
De szívünk egy célért dobog.
Nekivágunk a küzdelmes mának,
S építünk egy szebb holnapot.”

„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomul,
Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik."

„Azok a magyarok, kik e hazát
Véren vették, vérrel ótalmazák,
Azok a magyarok, ha riadót fúttak,
A halál képétől nem messzire búttak."

„Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat."

„Mennyi szájhős! mennyi lárma!
S egyre sűlyedt a naszád;
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
Tudni bölcsen, a hazát."


„TOLDI írójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre!...
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége."
(Petőfi Sándor)

Ismertebb verseiből:

Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. - Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyben legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő. „Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja.” - írta róla Szerb Antal.

Irodalmi pályafutása az 1845-ben született „Az elveszett alkotmány" című szatirikus eposszal kezdődött, de igazán ismertté az 1846-ban készült Toldi tette. Példás családapa, lelkiismeretes tanár és pontos hivatalnok volt; emellett több nyelven olvasott, jelentős világirodalmi tájékozottsággal bírt, költészetének nyelve és formaszerkezete páratlan színvonalú. „Zseni volt a nyárspolgár álarcában.” - jellemezte őt a XX. század elején másik nagy költőnk, Babits Mihály.

Bihar megyében, a ma Romániához tartozó Nagyszalontán született, elszegényedett hajdú család későn született 10., utolsó gyermekeként. Szülei (Megyeri Sára és Arany György) református földművelők voltak. Apja, Arany György olyan családból származott, amely a hajdúk letelepítésekor Bocskaitól kapta a nemességet. János leánytestvére asszony, a többi gyerek pedig halott, amikor ő született. A hajlott korú szülők minden tőlük telhetőt megadtak kései gyermeküknek, aki részint lelki alkata révén, részint a féltő gondoskodás következében zárkózott, túlzottan érzékeny s magába forduló lesz.

A költőóriás szülőháza leégett, semmilyen nyoma nem maradt, így rekonstruálni sem lehetett. Az Arany János költő egykori szülőházának helyén álló épületet 1908-ban vásárolta meg a nagyszalontai önkormányzat, és 1909-ben került emléktábla az épület homlokzatára. Az épületet 2010-ben teljesen felújították, és tájháznak rendezték be, így került be a turisztikai vérkeringésbe.

Korán megtanult olvasni. Iskoláit 1823 és 1832 között Nagyszalontán, az elemi iskolában és algimnáziumban végezte. 1933-ban Debrecenben a Református Kollégiumban lett „tógátus diák”, aki segédtanítóként próbált enyhíteni szülei szegénységén. 1834-ben tanulmányait megszakítva Kisújszállásra ment (segéd) tanítónak, hogy pénzt gyűjtsön. A Református Fiú Oskola alsó nemzeti osztályait tanította. Egy egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint a segédtanító növendékeit „igen jól tanítja”.

1835-ben tért vissza a debreceni kollégiumba a legjobb ajánlásokkal: „Erkölcsére jámbor és feddhetetlen préceptorunk volt.” Debrecenben festészettel, szobrászattal, zeneszerzéssel is kísérletezett. 1836-ban otthagyta a kollégiumot, és beállt színésznek. Amikor a debreceni társulat szétesett, vándorszínésznek állt. Új társulatával Máramarosszigetig jutott, ahol egy éjszaka álmában halottnak látta édesanyját. Másnap gyalog hazaindult Szalontára. Otthon valóban szomorú helyzetet talált: távolléte alatt apja megvakult, édesanyja pedig néhány héttel hazaérkezése után valóban meghalt.

Zichy Vörös Rébék illusztrációja
Zichy Vörös Rébék illusztrációja

S bár utólag a színészkalandot felszínes kitörési kísérletnek minősítette, ez mégis mély nyomot hagyott benne. Élményeit a Bolond Istók II. énekében írta meg.

Szalontára való visszaérkezése után parasztközössége ügyintézője. értelmiségi vezetője lett. 1839-ig segédtanító a nagyszalontai gimnáziumban, majd segédjegyző, később aljegyző lett a városnál. Nagyszalontán kötött házasságot Ecsery Juliannával, egy helybéli ügyvéd házasságon kívül született árvájával 1840-ben. „Árva voltál, én szegény: / Nem volt messze olyan össze- / illő pár e földtekén” - jellemezte később helyzetüket. Két gyermekük született: Juliska és László.

Arany igazi autodidakta volt. Az a hatalmas klasszikus műveltség, amit másfél évtized alatt magába szívott, számára személyesebben, mélyebben és másként lett érzés- és ítéletformáló, személyiségformáló, mint akiknek az iskola éppen akkor divatos romantikus-liberális válogatása közvetítette. Részben Arany alkata, túlzott lelki és erkölcsi aggályossága, részben pedig a rendszeres iskolai tanulmányok félbeszakadása okolható tartós önértékelési zavaraiért, amelyek később, országos sikereit követően is jellemzik őt.

A Kisfaludy Társaság pályázatára írt Elveszett alkotmány díjat nyert, majd a Toldival kivívta Petőfi elismerését is. A Kisfaludy Társaság tagja lett. Az Életképek és a Pesti Divatlap közölte műveit. 1848-ban nemzetőr lett, a szalontai csapattal Aradon teljesített szolgálatot. A szabadságharc leverése után Geszten, majd Nagykőrösön tanított. (Nagyidai cigányok /Pest, 1852/; Toldi estéje /Pest 1854/). A Magyar Tudományos Akadémia tagja, valamint a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Pestre költözött, elindította a Szépirodalmi Figyelő, majd 1863-ban a Koszorú című hetilapot. Lánya halála nagyon megrázta. Lefordította Aristophanes összes vígjátékát /Budapesten 1880/. Visszavonulása után sok időt töltött a Margitszigeten. (Őszikék c. versciklus, Tengeri hántás, Vörös Rébék, Hídavatás c. balladák). Tetemre hívás című balladáját 1878-ban, a Toldi szerelmét 1879-ben írta meg.

1822. október 15-én még Petőfi Sándor szobrának avatásakor megfázott, tüdőgyulladást kapott és ágynak esett. Október 22-én jobban érezte magát, így annak ellenére hogy vasárnap volt, bement dolgozni az Akadémiára. Itt érte a halál délben, életének 66. évében. Temetésére két nap múlva, már október 24-én sor került. A költőt az akadémián ravatalozták fel és innen kísérte a hatalmas, Deák Ferenc temetése óta nem látott nagyságú tömeg a Kerepesi úti temetőbe, ahol is 3 órakor testét átadták az anyaföldnek.

Arany János szobra a Csonkatorony bejárata fölött
Arany János szobra a Csonkatorony bejárata fölött

Arany János, a „magyar bárd”. A lélek dalnoka volt, ezért izgatta, hogy mi lesz az élet után? „S honnan jössz, te lélek… /…jövél a végtelenből, /Ismeretlen, hosszú pályán, / S visszatérsz azon megint?”-kérdezte a Honnan és hová? című költeményében.

Ki volt ő? Erre a kérdésre így válaszolt Petőfi Sándornak: „S mi vagyok én kérded. Egy népi sarjadék, /Ki törzsemnek élek, érette, általa;…”

Ki volt ő életműve alapján? Pilinszky így adja meg válaszát: „Azt hiszem, négyszer olvastam végig líráját, prózáját, eposzait. Döbbenetes élményem, hogy ez egy óriás volt.

Művészi hajlamát „ismeretlen” ősétől örökölte. Felmenői katonanemesek és szabadmenetelű jobbágyok voltak egy olyan kis mezővárosban, ahol a hajdú hagyományokat is ápolták. Itt a „civisek” többsége a kálvinista (református) értékrendet követte. Takarékos volt és kötelességtudó. Volt benne szociális érzékenység és közösség iránti elkötelezettség. Hitt az eleve elrendelésben. Vagyis úgy gondolta, hogy az ember sorsa nem függ a cselekedeteitől. A sorsunkat kapjuk. A költő apjától tanult meg írni, olvasni, és otthon szívta magába a kálvinista műveltséget.

Intellektuális hajlamait egész életében a polgári életformába fojtotta. Melankolikus alkatú volt, bár egyformán vonzotta a társaság és a magány. Eltéphetetlen szálak fűzték az „anyatermészethez”, és nehéz eldönteni, hogy ebben a paraszti ősök vagy csupán egy egészséges emberi vágy voltak a bűnösök. A művész és a polgár, a városi és a vidéki viaskodott lelkében mindhalálig. Diákéveiben nehezen tudta eldönteni, hogy mi legyen. -Festő, szobrász vagy színész? Végül költő lett, és másodállásban hivatalnok. Tanulmányozta az angol, a francia, a görög, a latin és a német nyelvet. Rengeteget olvasott és fordított. Shakespeare és Arisztophánész fordításai máig népszerűek.

Ugyanakkor szalontai jegyzőként mindent megtett mezővárosáért. Geometriát tanult, hogy földet mérhessen. Jogot tanult, hogy érvényesíthesse népe érdekeit. Értük, ha kellett, nemzetőr lett, majd minisztériumi fogalmazó. Újságot ír a parasztoknak, hogy abban megmagyarázza nekik a törvényeket. A szabadságharc bukása után házitanító a Tisza családban, gimnáziumi tanár Nagykőrösön, majd Pestre költözik, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója, akadémikus, akadémiai titkár, mert erre volt szüksége a nemzetnek. „A költő az legyen, mi népe-/ Mert kivágyni kész halál.”-írja a Kosmopolita költészet című versében.

A Stróbl Alajos által készített Arany János szobor a Nemzeti Múzeum kertjében
A Stróbl Alajos által készített Arany János szobor a Nemzeti Múzeum kertjében

Ugyanakkor európai is volt. Abban a korban kevesen tudtak annyit az európai kultúráról, mint ő. Historizmus és moralizmus, e két jegy kapcsolta össze kortársaival a kontinensen, noha a kiváltó okok eltérőek is lehettek. Őt nem politikai nézete, hanem műveltsége kötötte Európához. Arany János finitista, írja róla Szerb Antal kiváló irodalomtörténészünk és esszéírónk. Vagyis azt vallotta, hogy a valóság véges természetű, és az ő képességeinek is megvan a végső határa. Arany János későn érő típus, igazából a Toldi című elbeszélése tette híressé, amikor már 30 éves volt. Költészete ő maga, ezért versei mondanak róla legtöbbet. A Toldiból ismerjük meg Arany régies és mégis új nemzetfogalmát. Régies, mert a nemes és a jobbágy egy anyától származik. Új, mert a jobbágy felemelkedését érdemei alapján képzeli el. A Toldi estéjéből tudjuk meg, hogy a szíve a hagyományokhoz kötötte, de az esze elkerülhetetlennek tartotta a korszerűsítést. A haldokló Toldi így rendelkezik: „Nem hagyok örököst… csak egy hű cselédet: /Azt kötöm szivedre, meg a magyar népet.“-mondja Lajos királynak. Majd így folytatja: „Szeresd a magyart, de ne faragd le”- szóla,… /Erejét, formáját, durva kérgét róla: /Mert mihaszna simább, ha jól megfaragják? /Nehezebb eltörni a faragatlan fát." Nagy Lajos válaszában ott van Arany másik énje. „Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel, /Aki ésszel hódít, nem testi erővel." Hogy a költő a reformok híve is volt, álljon itt bizonyságul Széchenyi iránti tisztelete. „Széchenyi áll itten. Meghalt. Nem hal meg az érdem: /Messze jövendőnek szűli örökbe a fiát.” A szabadságharc alatt írta csodálatos látomás-versét Álom-való címmel. Ime az álom! „Testem étherré vált. Repülni akarok, /Lebbenő szárnyaim e két könnyű karok, /S mint füttyös pacsirta, vígan, örömégve, /Fúrom fel magamat a kékellő égbe;” És a való? „Csattan az ég… főm zúg. . eltünnek az álmok."-írja, és elénk tárul a szabadságharc bukásának álomképe. Veszít a nemzet, elveszíti barátját, Petőfit is, ezért mély válságba jut. Ilyenkor lírai alkata él. A Válság idején című költeményében megosztja velünk gondolatait és érzéseit. „Mint áradt folyóvíz rohan az idő, -én/Hallom-e zúgását vagy csak hallni vélem? E moraj begörgi a csendes vidéket, /Mint midőn a vihar álmában beszélget… E moraj… ki mondja meg nekem, mi volt ez: /Támadó vész, vagy már annak utóhangja?… Keresek világot: Oh, ha most valaki egy sugárkát adna! /Bár látása után szívem megszakadna…” Azt már mondtuk róla, hogy néha-néha kitekintett a nagyvilágba. Ennek azonban ritkán adott hangot. Ime egy példa rá! Gondolatok a békekongresszus felől című verséből, amelyet 1850-ben írt. „Óh, a világ története szomorú egy tanulmány!”-sóhajt fel.” Az ember tiszte, hogy legyen/Békében, harcban ember/…S polgára a hazának, /Válassza ott, válassza itt/A jobbik részt magának.” Ez ma is időtálló gondolat! Arany csendes tudós költő.

Esztétikai nézeteit Vojtina Ars poétikájában fejti ki. „Hazudni rút."-mondja. „Győzz meg, hogy ami látszik az való: /Akkor neved költő lesz, nem csaló, -” Vásár az élet -vallja ő is. Annak dacára, hogy realista költőnk, a nyers valót elveti. „Nem a való hát: annak égi mása /Lesz, amitől függ az ének varázsa…Csakhogy nem ami rész szerint igaz, -/Olyan kell, mi egészben s mindig az." Ez a mai írástudók felelőssége is. Arany kitűnő lélekábrázoló volt! Gondoljanak azokra a balladákra, amelyek a bűn és bűnhődés motívumára épülnek. Vagy a Buda halála című eposzra, amelyben a hatalom buktatóira utal a testvérgyilkosságra, és a magyarság viszálykodási hajlamára. Ha a Toldi szerelmét olvassuk, mondhatjuk nagy regényíró lehetett volna. Ő azonban ragaszkodott saját formáihoz, időn túl is.

Négy idegen nyelvet ismert, ezekből fordított is; az európai kultúra kiemelkedő műveit közvetítette a magyar közönségnek. Legjelentősebbek Shakespeare-fordításai, melyek a magyar műfordítói tradícióban kultikussá váltak.

Arany János síremléke a Kerepesi temetőben
Arany János síremléke a Kerepesi temetőben

Alkotásait aprólékosan, művészien kidolgozta, ugyanazzal a lelkiismerettel, amellyel a köznek szolgált. Gondolatai azonban túlélték a korát. Mindhalálig következetes maradt önmagához, ez pedig soha nem lehetett egyszerű. Ő megtette. Ebben rejlik emberi nagysága. Talán túlzottan is szerény volt. Gyalog járt mint a többség, és reménykedett abban, hogy majd egy tudós, ha érzéki csalódásban is, de majd felfedezi, és jelt ad róla az utókornak. Úgy „Mély homályban, éjfél tájban, /Kis fény is ha nagynak tetszik,” „Akkor majd tudni fogják:” „Hogy itt éltem, s a tömegben/Én is lantot pengeték.” Honnan és hová? - Tette fel a kérdést magának a költő. Visszatér-e közénk? A válasz bennünk van, a lelkünkben.

Arany János születésének 200. évfordulóján Walesben posztumusz a Montgomery Szabad Polgára címet adományozták a költőnek A walesi bárdok című költeményéért. Arany az 1848-49-es forradalom leverése után ugyanúgy nem volt hajlandó dicsőítő verset írni Ferenc József császár tiszteletére, mint ahogyan A walesi bárdok főhősei sem zengtek dicső éneket a Walest 1277-ben leigázó I. Edward angol királynak. Ma már azt is elmondhatjuk, hogy Arany Jánosnak köszönhetően a Montgomery várában történteket, az ötszáz walesi versmondó énekes lemészárlását többen ismerik Magyarországon, mint Walesben. Ily módon a vers nagyszerű kapocs a két nemzet között.

„Mindenki, aki magyarnak született, s így akarva, nem akarva vállalja szenvedésünket, kárpótlást kap azáltal, hogy Arany Jánost eredetiben olvashatja." (Péterfy Jenő)

Források: wikipedia.org és goglobe.hu