Február 21. - Nemzetközi Anyanyelvi Nap

Bábel tornya - id. Pieter Brueghel festményén
Bábel tornya - id. Pieter Brueghel festményén

„Egy kincs van minden nemzetnek adva, míg azt megőrzi híven, addig él.
E kincs neve: Édes anyanyelv."
(Jókai Mór)

„Nagyon nehezen határozható meg, hogy voltaképpen miről is van szó.

Először is az anyanyelvünk a sorsunk, ez a családba és a társadalomba való beilleszkedésnek (…) az eszköze, személyiségünk kerete, csoportazonosságunk jelképrendszerének döntő része, a kommunikációnk fő fegyverneme, a tanulásnak, majd a művelődésnek meghatározó segítője. Nehéz ezt úgy definiálni, hogy mindenkit kielégítsen. Ennek a témának jogosan nagyon sok gazdája van.” (Szépe György)





Banglades javaslatára az UNESCO 1999 novemberében megtartott konferenciáján hozott határozata alapján február 21-ét Nemzetközi Anyanyelvi Nappá nyilvánította. 2000-ben ünnepelték először. 1952-ben Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az intézkedés ellen. Ekkor a rendőrség és a tüntetők összetűzésbe keveredtek, öt diák meghalt. A világnapot ennek emlékére tartják e napon.

A határozat célja a nyelvi változatosság, a kulturális sokrétűség megőrzése. A világ kulturális hagyományainak ápolásához ugyanis éppen a különböző nyelvek járulnak hozzá leginkább. Ezért szükséges minden lehető eszközzel megőrizni az anyanyelvek sokszínűségét, hiszen ez nagymértékben hozzájárulhat a népek közötti szolidaritáshoz is.

Mások anyanyelvének megbecsülése és tisztelete nélkülözhetetlen alapja a kulturális különbségekből, eltérésekből fakadó félreértések elkerülésének. Még ha ellentmondásosnak hangzik is, a nyelvek sokaságának megőrzése kapocs lehet a világ különböző kultúrái között. Egy UNESCO felmérés szerint a világon beszélt közel hatezer különböző nyelv, illetve nyelvjárás fele kihalófélben van, ezzel együtt kihalófélben vannak olyan kulturális értékek és hagyományok is, amelyeknek elvesztésével mindannyian csak szegényebbek leszünk.

Az értelmező szótár szerint anyanyelvnek nevezik azt a nyelvet, amelyet az ember gyerekkorában, elsőként tanult meg, s amelyen rendszerint és legszívesebben beszél. Ez utóbbi megállapítás csak félig-meddig, vagy csak papíron igaz, mert földünkön milliószámra élnek emberek, akik, bár az első szavakat valóban az anyanyelvükön tanulják, ám később - erősebb nyelvi és kulturális befolyásnak köszönhetően - elfelejtik azt. Ami még ennél is rosszabb, ha elfelejtetik velük. Erőszakkal. Mert a világ számos államában még mindig diktatórikus eszközökkel akarják elfojtani az anyanyelv használatát. A Nemzetközi Anyanyelvi Nap egyik legfontosabb célja pontosan az, hogy erre felhívja a világ figyelmét.

„Verj bilincsbe egy népet,
vedd el ruhájukat,
tömd be szájukat,
még mindig szabad marad.
Vedd el munkájukat,
az útlevelüket,
az asztalt, amiről esznek,
az ágyat amelyben
alszanak, még mindig gazdagok.
Egy nép akkor válik szegénnyé és
rabbá,
amikor ősei nyelvétől
fosztják meg:
akkor mindörökre elvész."

(Ignazio Butitta szicíliai költő
Lingua e Dialetu című verséből)

Amikor nyelvről, mint a kommunikáció leggyakoribb és legelterjedtebb formájáról beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk azokról sem, akiknek nem adatott meg, hogy beszélt nyelvet használjanak, illetve olvassanak. Ezért a Nemzetközi Anyanyelvi Nap alkalmából világszerte megtartott rendezvényeken és előadásokon meg kell emlékezni a süketnémák használta jelbeszédről, és Braille írásról is.

Anyanyelvnek azt a nyelvet vagy nyelveket nevezzük, amelyet az ember gyermekkorában a szüleitől vagy a környezetétől megtanul, és azt a mindennapi élete során természetes módon, külön fordítás nélkül képes használni, illetve gondolatait ezen a nyelven képes a legkönnyebben kifejezni.

Gyakran mondják azt is, hogy anyanyelv az, melyen az adott személy saját gondolatait megfogalmazza. Használatos még a kifejezés akkor is, ha egy megtanult vagy később felvett idegen nyelv művelésének magas fokára akar valaki utalni: anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet. Ez természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egyén gyermekkorában tanulta meg az adott nyelvet.

Bábel tornyának története arról számol be, hogyan jött létre a világ sokféle nyelve. A Földön jelenleg (2017) 7,6 milliárd ember lakik, a beszélt nyelvek száma 4000-4500 között lehet (más tudósok 6000-6500-ra teszik ennek számát), a különféle dialektusok száma pedig elérheti a 20 ezret. A szám folyamatosan csökken, sok kis nyelvet fenyeget az eltűnés, a holt nyelvvé válás veszélye néhány generáción belül.

Czuczor Gergely
Czuczor Gergely

Anyanyelvünk ápolása, az iránta való szeretet kibontakoztatása, a nyelvhasználat fejlesztése, a kialakult készségek mérése és minősítése; az általános és közéleti beszédkultúra fejlődésének segítése mindennapi feladatunk.

A magyar nyelvtudomány megkerülhetetlen alapműve, az MTA megbízásából és támogatásával készült, 1862 és 1874 között megjelent hatkötetes Czuczor-Fogarasi szótár, Czuczor Gergely bencés papköltő és Fogarasi János jogtudós és nyelvész munkája. A máig legnagyobb befejezett magyar értelmező és etimológiai szótár 122 ezer címszavával óriási történelmi dokumentum, a magyar szellem nagy teljesítménye.

Jól jelzi hazai körülményeinket, hogy Czuczor Gergely börtönben írta hatalmas szótárának egy jelentős részét, miután halálra ítélték egy 48-as verséért. A később hat évre módisított ítéletét nem kellett letöltenie, mert az Akadémia kérelmére 1851-ben kegyelmet kapott. Ezután 1866-ban bekövetkezett haláláig már szinte csak a nyelvtudománnyal foglalkozott.

Fogarasi János
Fogarasi János

A szótárt már a keletkezésekor viták övezték, azután pedig százötven évig elhallgatták. A kritikusok egyik legfontosabb kifogása azt volt, hogy a szerzők nem ismerték el a finnugor nyelvrokonság primátusát, hanem az összes nyelv közötti kapcsolatot hangsúlyozták, a világ összes nyelvében keresték a párhuzamukat.

Sokszor bírálták Czuczort és Fogarasit, mert ők a magyart a korabeli elterjedt nézet szerint úgynevezett gyöknyelvként határozták meg. A későbbi nyelvtudósok elsősorban emiatt ítélték „naivnak", sőt „tudománytalannak" a művet, s a magyar nyelvtudomány az elmúlt csaknem másfél évszázadban nem hasznosította az abban lefektetett gondolatokat, pedig Czuczor Gergely és Fogarasi János életművéből igazi értékként maradt fenn a magyar nyelv valódi jellemzőit bemutató színessége, tudományos nyitottsága, a nyelv és a kultúra kapcsolatának, valamint az anyanyelvhez való érzelmi viszonynak a hangsúlyozása. Minden támadás ellenére le kell szögeznünk, hogy Czuczor és Fogarasi gyökrendszer-elmélete szigorú tapasztalati alapon áll, állításai mérhetők, matematikailag, statisztikailag és kísérletileg igazolhatók. Ellenkezőjét eddig senki nem bizonyította.