Anyák napja




Deák Ébner Lajos: Anya gyermekével
Deák Ébner Lajos: Anya gyermekével

„Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek…"

„Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna…
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.” (Mécs László)

„Csókold meg édes anyukádat százszor,
Szorítsd kezét jól, bárhová vezet,
Szívből szeretnek téged talán máshol,
Legjobban mégis anyukád szeret."
(Lakner Artúr)

„Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom,
Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom;
De megmutatná a nagy veszteség:
Ha elszólítná tőlünk őt az ég..."
(Petőfi Sándor)

Adhat Isten néked kincset, gazdagságot,
Rubintokat és gyémántot, márvány palotát,
Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer,
Csak egyet nem adhat kétszer,
Édes jó anyát.
(Honthy Hanna)

„Minden halandó. Az öröklét csak anyáknak adatott meg." (Isaac Babel)

„És nézni: édesanya alszik e
S álmában megcsókolni a szivét
S érezni, most is rám gondol szive:
Szeretnék néha visszajönni még! (Juhász Gyula)

„Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során. Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok." (David L. Weatherford)

„A halandóknak adott legédesebb szavak: anya, otthon, mennyország." (William Goldsmith Brown)

„Mert mindenik tükör volt,
Ahonnan láthatám:
Hogy a földön nekem van
Legszeretőbb anyám!"
(Petőfi Sándor)

Ahány levél lengedez
szél ringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.
(Móra Ferenc)


Kevés olyan szívmelengető ünnep van, mint az anyák napja. Ekkor köszöntjük édesanyáinkat, megköszönve nekik mindazt a sok-sok szeretetet és gondoskodást, mellyel születésünk óta elhalmoztak bennünket.

A hagyomány kezdetei

Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Tavaszonként kegyelettel adóztak az istenek anyja, Rhea előtt, és vele együtt ünnepelték az édesanyákat. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amelyeken az anyákat is felköszöntötték.

A XVII. századi Angliában az édesanyákat az Anya-vasárnapon köszöntötték, mely a húsvétot követő negyedik vasárnapra esett. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra ajándékként elkészítették az anyák süteményét.

Az anyák napja tengerentúli története

Az Egyesült Államokban először Julia Ward Howe vetette fel az Anyák napja gondolatát 1872-ben. Úgy vélte, hogy ezt az ünnepet a béke jegyében lehetne tölteni.

Az áhítatot jelképező orgona, a május virága friss és üde illatával ma már elválaszthatatlan az ünneptől.
Az áhítatot jelképező orgona, a május virága friss és üde illatával ma már elválaszthatatlan az ünneptől.

1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére, aki a polgárháború sebeinek gyógyulását igyekezett elősegíteni és a XIX. század végén megpróbálta létrehozni az Anyák barátságának napját. Elsőként 1910-ben, Nyugat-Virginia államban ünnepelték az Anyák napját. Egy évvel később már szinte minden állam jegyezte ezt a napot. 1914-ben Woodrow Wilson elnök hivatalosan is bejelentette, hogy az Anyák napját, nemzeti ünnepként, minden évben május második vasárnapján fogják tartani.

Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. Jarvis a célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította.

„Anyánkat, ezt az édes jó anyát,
Ó Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!
Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom,
Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom;
De megmutatná a nagy veszteség:
Ha elszólítná tőlünk őt az ég..."

Petőfi Sándor: István öcsémhez (részlet)

Sajnálatos módon Anna Jarvis az ünnep népszerűsítésre fordított hatalmas munkája mellett nem vette észre, hogy hamarosan az ünnepet „felkarolták” és az eredeti elképzeléshez képest - az élő és elhunyt anyák tisztelete - az ünnep eltolódott az üzlet, a haszonszerzés, Jarvis véleménye szerint főképp a virágkereskedők hasznának növelése irányába. További élete során oly hevesen tiltakozott az ünnep elüzletiesedése ellen, hogy még a törvénnyel is szembekerült egy vehemens tüntetése során. Élete végére megbánta tettét és nem akarta nevét Anyák Napjával kapcsolatba hozni. „A szép érzelmek napját akartam létrehozni, nem pedig a haszonszerzését" - jelentette ki.

Az anyák napja hazai története

Pesterzsébeti iskolák vöröskeresztes csoportjai által felállított szobor az édesanyák tiszteletére (1933)
Pesterzsébeti iskolák vöröskeresztes csoportjai által felállított szobor az édesanyák tiszteletére (1933)

Manapság, Jarvis igyekezetének hála, illetve későbbi ellenségeskedése ellenére, évente egyszer szerte a világon megemlékeznek az édesanyákról. Bár nem esik mindenhol ugyanarra az időpontra, például Dániában, Finnországban, Olaszországban, Törökországban, Ausztráliában és Belgiumban ugyanabban időben tartják az Anyák napja ünnepét, mint az Egyesült Államokban: május második vasárnapján. Nálunk az elsőn.

Magyarországra az ünnep gondolatátt Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta Amerikából és a legelső Anyák Napi ünnepséget 1925. március 8-án a MÁV gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekeknek tartották.

A májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta 1925-ben az első ünnepet. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját. A gondolatot a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt vezetői karolták fel és megtették az előkészületeket az Anyák napja országos bevezetésére. A szervezet lapjában így írtak a napról: „Felkérjük a mélyen tisztelt Tanárelnököket, hogy május első vasárnapján tartandó 'Anyák napját', ezt a gyönyörű ünnepet, szeretettel alakítsák ki növendékeik lelkében, amelynek pedagógiai, jellemképző ereje messze túlhaladja egy-egy család körét és a nemzetnevelés erkölcsnemesítő munkájába kapcsolódik.”