Ady Endre

Székely Aladár híres portréfotója Ady Endréről

Diósadi Ady Endre (Ady András Endre, Érmindszent, ma Adyfalva, 1877. november 22. - Budapest, Terézváros, 1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. „Ő volt az, akiben teljes lett az idő, akinek elébe futottak az előfutárok, aki kimondta a szót, amit ki kellett mondani. Az egész nemzedék köréje csoportosult, így Ady Endre koráról kellene beszélni. Az első pillanattól kezdve, amint feltűnt, egyszerre formát kapott az addig khaotikus irodalmi tudat" - írta róla Szerb Antal 1934-ben.

Ady Endre a magyar líra forradalmi megújítója, az első világháború utáni forradalmakat előkészítő irodalmi harc vezetője. A XX. század egyik legnagyobb hatású személyisége. Költészete, - melyben ugyanúgy megtalálható a Szilágyság történelmet őrző hagyománya, mint az apjától örökölt kisnemesi, kurucos, kálvinista öntudat és az anyja családjából hozott papos-deákos irodalmi érdeklődés, műveltség - híd a hagyományokat őrző magyar irodalom és a modern nyugat-európai irányzatok között.

Érmindszenten, Erdély északi részén a Szilágyságban elszegényedett nemesi családban született. A család eredetét hét évszázadra vezette vissza. Maga a költő a naiv, családi etimologizálás alapján a honfoglaló „Ond vezér unokájá”-nak mondta magát. Az apa, Ady Lőrinc, paraszti sorban élt, szívós gazdálkodással próbálta megszilárdítani anyagi helyzetüket; az anya, a papleány Pásztor Mária, féltő szeretettel gondoskodott két fiúgyermekük neveléséről. A becsvágyó család rangja visszanyerését a fiak hivatali pályafutása útján remélték.

Családja körében: mellette balról jobbra fehérben Ady Lajos majd Ady Lőrincné, Ady Lőrinc és Ady Lajosné

Középiskolai tanulmányait Nagykárolyban a piarista gimnáziumban és a zilahi református kollégiumban végezte. Ez utóbbiban 1896-ban tett érettségi vizsgát. Ezt követően a debreceni jogakadémián tanult, de jogi tanulmányait abbahagyva 1899 áprilisában a függetlenségi párti Debrecen című lap munkatársa lett. Itt jelentette meg első verseskötetét, Versek címmel 1899 júniusában.

Debrecent, a „Maradandóság városát” elhagyva Nagyváradra, az igazi városba ment a szabadelvű párti Szabadsághoz. A család tiltakozása ellenére itt döntött az újságírót, írói pálya mellett. Már hírlapi cikkeiben megmutatkozott forradalmi szemlélete, kritikusi éleslátása. A Nagyváradi Napló és a Szabadság jelentette meg cikkeit. Ebben a nagyváradi körben ért nagy politikai publicistává. Ady ugyanis költői nagysága mellett a magyar politikai újságírásnak a legnagyobb alakja. Hamarabb volt jó újságíró, mint jó költő.

Itt ismerkedett meg Diósdi Ödön feleségével, Brüll Adéllal, akihez majd tíz éves szenvedélyes szerelem fűzte. Ez az érzés az ihletője a Léda-verseknek, melyek már nem a biedermeier hagyományok idillikus világát tükrözik, nála a szerelem végzet. Nyíltan ír férfi és nő viszonyának feloldhatatlan paradoxonairól. Szerelmi költészete szakítás minden hagyománnyal. Az álszemérem nélküli szenvedélyes szerelem költője lett. Úgy egy évtizedig Léda volt az ihletője, majd más asszonyok, végül végső éveinek nagy szerelmi élménye: a felesége.

Többször járt Párizsban, ahol költőként is, politikusként is sokat tanult. Léda, a művelt nagypolgári asszony bírta rá az utazásra. Megismerte a modern francia költészetet, mely újítólag hatott az ő költészetére is. 1905-ben Budapestre költözött és a Budapesti Napló munkatársa lett. 1906-ban jelent meg Új Versek című kötete, melyet a modern magyar líra nyitányának tekinthetünk. A magyar költészet ekkor az európaival szinte szinkronban volt. Ady szimbolista formanyelve mellett alkalmazta a jambust. Az 1908-ban és 1909-ben megjelenő Holnap antológia közölte verseit.

Az 1908-ban alapított Nyugat című folyóiratnak a kezdetektől munkatársa volt. Munkásságát sok vita kísérte, a progresszív és a konzervatív eszmék híveit mind másképp ítélte meg. 1908-ban jelent meg Vér és arany című kötete, mely Baudelaire líráját idézi. Verseit áthatja a dekadencia, tematikáját a halál, a pénz és az én-versek határozzák meg. Költészetére a gondolati és érzelmi elemek teljessége a jellemző. A magyar társadalom elmaradottságát, ellentmondásosságát panaszolja verseiben, mert a magyarságot tragikus, eltévedt népnek tekintette. Olykor hírül adja vallásos gyötrődéseit. Van egy mélységes, protestáns hagyományokon alapuló istenélménye, de úgy, hogy antiklerikális minden vallással szemben, s ez olykor pogány elemekkel keveredik. A modern ember meghasonlott lelkivilágát is meglepő őszinteséggel tárja elénk.

Ady Endre sírja a Nemzeti Sírkertben

1906-ban jelent meg Új versek című kötete, a modern magyar líra legnagyobb hatású verseskönyve. Ettől kezdve szüntelen viták és támadások középpontjában állt. A Nyugatnak, a századeleji irodalmi megújulás magas színvonalú, haladó szellemű folyóiratának főmunkatársa, később szerkesztője volt. Költeményeiben leleplezte a magyar társadalom avultságát, a néptömegek jogtalanságát és kifosztottságát, s meghirdette a forradalmi változás szükségességét.

Költészete őszintén feltárja a modern ember lelkivilágát, problémáit, kora és környezete minden ellentmondását. Új versformákat teremtett, elfeledett régi formákat újított fel, nyelve lenyűgözően érzékletes, színes, gazdag; képei és jelképei a maguk korában rendkívül újszerűeknek hatottak.

A világháborút ellenezte kezdettől fogva, ezért is sokan támadták. Utolsó verseskötetét 1918-ban tette közzé A halottak élén címmel. Az egyén, a nemzet legnagyobb erkölcsi kérdéseit vetette fel az Ember az embertelenségben, Emlékezés egy nyár-éjszakára, Intés az őrzőkhöz című költeményeiben.

1915-ben feleségül vette Boncza Bertát, akihez a Csinszka-verseket írta. Már súlyos beteg volt, amikor kitört az őszirózsás forradalom, 1919. január 27-én halt meg Budapesten. Elkeseredett harcok folytak haláláig, és még sokáig halála után is. Fiatalon halt meg, negyvenkét éves korában, a polgári forradalmat még nagybetegen megérte, a proletár forradalmat már nem.

"Aminek éltem, amiért lángoltam: ragaszkodom ahhoz most is. Nem tagadok le semmit belőle. A régi vagyok s leszek szemem behunyásáig."