Toulouse-i Szent Lajos

Piero della Francesca festménye
Piero della Francesca festménye

Toulouse-i Szent Lajos (Brignoles, 1274. február 9. - Brignoles, 1297. augusztus 19.) ferences szerzetes, Toulouse püspöke.

Károly szicíliai király és V. István magyar király leányának, Máriának, a sziciliai királynőnek a fia az 1274-ben született Toulouse-i Szent Lajos. Atyját 1288-ban egy tengeri csatában Péter aragóniai király legyőzte. A királyi udvar atyja szabadon engedése fejében Lajost és két testvérét túszul adta. A három testvér hét évet töltött katalóniai fogságban. Az első évét a moncadai várban töltötte, 1289-93-ig Ciurana várában őrizték. Ezután Castile, Barcelona, majd ismét Ciurana volt a börtöne. Fogságukban két ferences, Francesco Brun (későbbi gaetai püspök) és Pietro Scarier (későbbi rapollai püspök) volt mellettük. Leveleztek Olivi Péter ferencessel, aki vigasztalta és bátorította őket. A fogságban Lajos elhatározta, hogy végképp szakít a világi élettel, a ferencesekkel való kapcsolat pedig a rend felé irányította. Hamar kiváló teológussá vált. Oly gyorsan haladt a tudományokban, hogy a teológiában való jártasságáért a ,,csodálatos'' melléknevet kapta. 1294-ben V. Celesztin engedélyével fölvette a tonzúrát, s a pápa októberben rábízta a lyoni érsekséget: ,,annak ellenére, hogy még kiskorú vagy, s hogy túszként ellenségeid fogságában élsz''. E kinevezést 1295 áprilisában VIII. Bonifác semmisnek nyilvánította.

1295-ben meghalt II. Károly elsőszülött fia, Martell Károly, s a trónöröklés Lajosra szállt, ő azonban a fogságból kiszabadulva inkább Montpellier-ben be akart lépni a ferencesekhez. A rendfőnök a királyi haragtól félve nem engedélyezte a belépést. Lajos ekkor Rómába ment, ahol VIII. Bonifác karácsonykor szubdiákonussá szentelte. Ezután Nápolyba ment és lemondott a trónról testvére, Róbert javára. Az érsek május 19-én pappá szentelte.

Bonifác pápa 1296 decemberében Rómában kinevezte Toulouse püspökévé. A kinevezés politikai okokból titokban történt. Lajos apja, II. Károly nápolyi király is jelen volt, aki így akart nagyobb befolyást szerezni egy egy olyan területen ami rendkívül fontos volt IV. Fülöp francia király számára. Lajos nem akart politikai játszmák részese lenni és csak úgy volt hajlandó ellátni püspöki teendőit, ha beléphetett a ferences rendbe. Püspökként is megfeledkezve királyi származásáról, minden világi pompát távol tartott házától, de még inkább szeretetétől és érzületétől. A legszükségesebb javain kívül mindent a szegényeknek adott. December 24-én tett fogadalmat (a ferences ruhát azonban a pápa parancsára nyilvánosan nem viselhette), 30-án pedig megkapta a püspöki kinevezést. 1297. február 5-én, miután a római Ara Coeli-templomban ünnepélyes misét pontifikált, levetette püspöki ruháit, és nyilvánosan magára öltötte a ferences habitust. Atyja emiatt nagyon megharagudott rá.

1297 májusában érkezett Toulouse-ba, s már júniusban elindult Katalóniába, hogy békét teremtsen II. Jakab és Foix hercege között. Útjáról visszatérőben augusztus folyamán megállt szülővárosában, Brignoles-ban, ahol váratlanul megbetegedett, és augusztus 19-én meghalt. A hagyomány úgy tudja, hogy csak a halál akadályozta meg, hogy lemondjon püspökségéről. A marseilles-i ferences templomban temették el. Testét itt őrizték 1423-ig, amikor V. Alfonz aragóniai király ereklyéit átvitette Valenciába, ahol a katedrálisban helyezték el.

Temetése után a sírjánál csodák történtek. Már életében szentként tisztelték, ezért halála után viszonylag hamar, 1300-ban elindították boldoggá avatását, 1317-ben oltárra is emelték. Ezt még megélhette anyja is. Szentté avatása után unokaöccse, Károly, Magyarország királya, Lippán ferences templomot és kolostort épített a tiszteletére.

Simone Martini festménye
Simone Martini festménye

Anjou Róbert nápolyi király úgy jutott hatalomra, hogy Lajos lemondott a koronáról. Róbert király emléket akart állítani bátyjának, ezért a szentté avatással egy időben megbízta a művészt, Simone Martinit a szent képmásának megfestésével.

Az elkészült táblakép eredetileg a nápolyi San Lorenzo Maggiore-templom egyik kápolnáját díszítette. Ma is Nápolyban, a Capodimonte képtárban látható. A táblaképet széles keretbe foglalták, amelyet az Anjou-ház jelképével, liliomokkal díszítettek. Szent Lajos a kompozíció közepén látható egy trónon ülve, mereven frontális ábrázolásban. A herceg ferences öltözete felett díszes főpapi palástot visel, fején drágakövekkel és gyöngyökkel díszített püspöksüveget hord. Jobb kezében pásztorbotot tart, a bal kezében tartott királyi koronát öccse feje fölé emeli. A szentet eközben két angyal koronázza meg, a táblaképen így összefonódik Lajos égi és Róbert földi megkoronázása. A festmény a szereplők királyi méltóságát tükrözi, erre szolgál az anatóliai szőnyeg, a palástot összefogó valódi üvegkorong, és a figurákon látható ötvösmunkák és díszes ruhák ábrázolásai. Anjou Róbert a táblaképpel uralma legitim voltát kívánta hangsúlyozni, hogy megvédje magát a trónbitorlás vádjától. Szent Lajos alakja anyagtalannak tűnik, távolba néz, láthatólag már az isteni szférához tartozik, fivére vele ellentétben a földi valóság része, ezt hangsúlyozza az is, hogy a festő valószínűleg élethű portrét alkotott a királyról.

A táblakép alján öt jeleneten látható Toulouse-i Szent Lajos története. Az első képen Szent Lajos elfogadja, hogy Toulouse püspökének szenteljék. A második képen Lajos 1297. február 5-én fogadalmat tesz a pápával kötött titkos alku alapján, így a ferences rend tagjává válik, a harmadik képen a szent ételt oszt a rászorulóknak, a negyediken a temetését láthatjuk, ami méltó egy főpaphoz, az ötödiken egyik csodatételét, amikor feltámaszt egy gyermeket, aki nem sokkal azelőtt halt meg.