Szent Piroska

Szent Piroska
Szent Piroska

Szent Piroska Turul-házi magyar királylány, aki Iréne néven bizánci császárné lett. Szent Iréne néven mai napig a görög-keleti egyház legnagyobb női szentje. Kultuszát a római- és görög-katolikus egyház is átvette és ugyancsak szentjei közé sorolja. Az ortodox liturgia szerint augusztus 13-án tartják emléknapját.

Piroskával kapcsolatban méltatlanul kevés életrajzi adat áll rendelkezésünkre, akár a történelmi, akár a vallási tárgyú magyar írásokat nézzük. Legtöbbjükben egy-egy mondatnál, egy-egy pozitív gondolatnál nincs több róla. Pedig alkotó munkásságáról bizánci források, történeti munkák, legendák számolnak be, magasztos himnuszokat írtak róla, az ortodox egyház pedig közvetlenül halála után szentjei sorába iktatta.

Édesapja Szent László magyar király, édesanyja Rudolf német ellenkirály leánya, Rheinfeldi Adelheid. A család elsőszülött gyermeke a legtöbb forrás szerint 1088 táján született Esztergomban. A sors nagyon szigorúan bánt vele, nagyon korán teljes árvaságra jutott. Mindössze 2 éves volt, amikor édesanyja meghalt, majd öt évvel később, 1095. július 29-én édesapját is elvesztette. A mindössze hét éves hercegnő ezután unokabátyja, Könyves Kálmán király udvarában élt, akire Szent László leányát bízta. Itt minden bizonnyal korának legjobb, - egy Turul nemzetségbeli királylányhoz méltó - neveltetésben részesült. Elég ha csak az unokabáty nevének előtagját meghatározó műveltségére, széles látókörére gondolunk. Megtanították az írásra, olvasásra, s valamennyi olyan ismeretre, amelyek a korabeli szellemi elitet jellemezték. Itt szerezte meg az államügyekben és a gazdasági kérdésekben való eligazodás képességét. Később mindezeknek nagy hasznát is vette.

II. (Komnénosz) János bizánci császár és Szent Piroska
II. (Komnénosz) János bizánci császár és Szent Piroska

16 évesen nehéz lépésre kényszerítette az ország érdeke. A királyi diplomácia ugyanis kívánatosnak tartotta, hogy az ország érdekében házasságot kössön az akkor kb. tizenhét éves bizánci trónörökössel, Ioennés Komnénosszal. A szent életében azt olvashatjuk, hogy azért esett rá a bizánciak választása, mert minden tekintetben - szépségben és jellemben - kifogástalan volt. Nem kételkedve e kiváló tulajdonságok maradéktalan meglétében, mégis le kell szögezni, hogy ennek a házasságnak bizony politikai indítékai voltak. A frigy a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között fennálló feszült viszonyt volt hivatott enyhíteni. A két ország határát ekkor a Duna képezte, és mindkét félnek hasznosabbnak tűnt a békét fenntartani, mint egymással hadakozni. Ebben az időben keleten erős nyomás nehezedett Bizáncra, de a Magyar Királyság számára sem volt közömbös, hogy hány fronton kell helytállnia. Ilyen körülmények között és ezért került Piroska Bizáncba. Komnénosz János 1104-ben vette feleségül Szent László leányát. Esküvője előtt, az akkori egyházjogi szokásoknak megfelelően át kellett térnie az ortodox vallásra. Az áttérés során - az előbbiek szerint nem is meglepő módon - az Iréne, azaz a Béke nevet kapta. II. Ioannés trónörököst 1118-ban császárrá koronázták; Piroska, azaz Iréne pedig méltó császárné és segítő hitves lett.

Egy korabeli költő így írt róla: „Szent László leánya, Piroska megérte: hajón ment Bizáncba - a nagy Császár kérte. Fia: Dukász János, szent Császár lett férje és Gráciák tettek koronát fejére. Szentlelkű nagy Császárnője lett Bizáncnak, építője dómnak, monostor-kórháznak. Négy daliás fia - s négy ékes szép lánya Árpádok hírnevét növelte Bizáncba. Majd unokáinak későbbi frigyére visszatér hazánkba az Árpádház vére. Végül is letéve csillogó koronát s fénylő ragyogását az elmúlt időnek... Apácamezbe- öltözötten ajánlja fel lelkét Újraalkotó Teremtőjének."

Harminc évi házasságuk alatt 8 gyermek, 4-4 fiú és lány született. Közülük a legidősebb, Alexiosz apja mellett társuralkodóként élt haláláig. Mánuel nevezetű gyermeke I. Mánuel néven II. Ioannés halála után Bizánc egyik legjelentősebb császáraként uralkodott csaknem négy évtizeden át. Korának híres hadvezére volt, Szent László király méltó unokája. Az ő udvarában nevelkedett II. Géza király Béla nevű fia, aki később III. Bélaként lett rendkívüli műveltségű, híres magyar uralkodó.

Isztambul, Hagia Sophia székesegyház, Szűz Mária, karjában a kis Jézus, két oldalán II. Ioannés császár és Irene császárné
Isztambul, Hagia Sophia székesegyház, Szűz Mária, karjában a kis Jézus, két oldalán II. Ioannés császár és Irene császárné

Piroska élete nagy részét Bizáncban, császárnőként élte le, ahol férje támasza volt. Császárnő elődei közül kitűnt az államügyekben és a gazdasági életben való jártasságával is. Valamennyi forrás egybehangzóan tanúsítja, hogy szerény, jó természetű segítőkész, mindig harag és indulat nélküli, rendelkezett azokkal a jó tulajdonságokkal, amelyekkel édesapja is rendelkezett. Piroska nemcsak kiváló feleség volt, hanem igazi keresztény lélek is. A császárság hiú pompája mindvégig idegen maradt számára. A császári gazdagságra úgy tekintett, mint az uralkodás eszközére. Bőkezűen támogatta a segítségre szorulókat, a nélkülöző és szenvedő tömegeket. Gyakran osztott alamizsnát a szegények között.

Piroska diplomáciai tevékenysége mellett gondot fordított a Bizáncon átutazó szentföldi zarándokokra is. A bizánci udvarban sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket. Közülük is különös szeretettel fogadta és segítette útjukon a magyar földről érkezőket. Soha nem fordított hátat hazájának. A korabeli háborús viszonyok között Bizánc és Magyarország között - nevéhez méltóan és küldetéséhez híven - sokszor közvetített és békéltetett. Szívében és lelkében egész életében magyar maradt. Jól szemlélteti ezt az alábbi eset. Egyszer jelenlétében férje, a császár azt bátorkodta mondani, hogy „a magyar király is az ő alattvalója". Piroskában felébredt a nemzeti büszkeség és azt vágta rá, hogy „ez csak a vágyálmaiban lehetséges". A császár ezen oly mértékben gerjedt haragra, hogy megütötte feleségét. Piroska az esetet megüzente unokatestvérének, Könyves Kálmán fiának, II.István magyar királynak. A hírre István - nem törődve avval, hogy a Bizánci Birodalom fénykorát éli ekkor - a magyar sereggel azonnal elégtételt kívánt venni és megtámadta Bizáncot. Egymás után rombolta le a görög várakat és kemény ostrom után visszafoglalta Barancs várát. A bántalmazó, rettenthetetlen császár személyesen vezette csapatait István ellen, ám sem István párbajkihívását nem fogadta el, de csatába sem mert szállni a magyarokkal. A helyzetből a bizánci fősereg alig tudott elmenekülni. Ezek után a bizánci császár levonta a tanulságot és nem vezetett több hadjáratot Magyarország irányában.

Pantokrator kolostor
Pantokrator kolostor

Már életében a keresztény hit védelmezőjeként ismerték. Ennek illusztrálására szolgál ékes bizonyítékként Bizánc talán legfontosabb kolostorának megépítése. Piroska a középkor legcsodálatosabb egészségügyi és szociális intézményrendszerét álmodta meg és hozta létre. A „Mindenható Megváltó Krisztus" (Pantokrátor) elnevezésű monostor gyakorlatilag egy hatalmas épületegyüttest jelentett; egész pontosan egy monostort, egy menhelyet és egy kórházat, amelyek közül az utóbbi az Arab Birodalom és a középkori Európa kórházainak építésekor szolgált példaképül. „Létrehozta az alapoktól kezdve a mindenható Krisztus a mi Istenünk és Megváltónk nevével megtisztelt császári monostort, megépítve az ebben látható gyönyörű templomokat, kórházakat, aggok házát, amelyek szépség, fekvés és egyéb felszerelés tekintetében az összes korábban létesítettel és újakkal szemben elviszik a pálmát. Mindezekben nagy mértékben részt vett, és ezeknek az épületeknek módszereit és méretarányait kitűnően méretezve, megfelelően és hozzáértően szabta meg".

A tervezett és megvalósult Pantokrátor monostor és intézményei sokkal több, mint egy kolostor—kórház—aggok háza komplexum. Piroska olyan intézmény—rendszert alkotott, amely nemcsak építészetileg volt egyedülálló, hanem szemléletében és szervezettségében messze megelőzve korát, a huszadik századi európai kórházat és gondozói rendszert teremtette meg a 12. században Konstantinápolyban.

Józsa Judit kerámiája
Józsa Judit kerámiája

Jóllehet ma már nyomai sincsenek az egykor híres gyógyintézetnek, de írásos forrásokból következtethetünk nagyszerűségére. Az egymáshoz kapcsolódó kolostor-kórház-aggok háza funkciókkal egy olyan intézményrendszert alkotott, mely nemcsak építészetileg volt egyedülálló, hanem szemléletében és szervezettségében is messze megelőzte korát. Ezek közül a kórház annyira modern elvek szerint épült, hogy a mai kórházakban is sok mindenben annak beosztását követjük. A Piroska által megálmodott és alapított kórház túlzás nélkül a világ első modern kórháza volt.

Moravcsik Gyula csaknem kilencven éve (1923) állapította meg a Pantokrátor kórházzal kapcsolatban: „Az emberbaráti intézményeknek a berendezése (…) a fejlettség olyan magas fokát mutatja, s oly meglepően emlékeztet a modern kórházakra, hogy alig tudjuk elhinni, hogy mindez a XII. századi Bizáncból való”.

Piroska nem élhette meg nagy művének befejezését, 1134 nyarán elkísérte férjét egy kisázsiai hadjáratra. Bithünia tartományban 1134 nyarán minden valószínűség szerint bélfertőzés következtében elhunyt a legzseniálisabb Árpád—házi királylány. „Magával vitte lelkem felét” - írta Ioannés Komnenos bizánci császár felesége, a „magyar asszony” elhunytakor. Férje úgy adózott csodálatra méltó felesége emlékének, hogy rengeteg kincset és dús jövedelmeket biztosított a tovább épített és bővített Pantokrátor komplexumnak.

A Turul Nemzetség királylányának hamvait hatalmas pompával, hajóval szállították a fővárosba és az általa emelt Pantokrátor monostor Szent Mihály templomában helyezték nyugalomra. 1453-ban, Konstantinápoly elestekor a templomot és Piroska szarkofágját a törökök feldúlták és kirabolták. Piroskát, közvetlenül halála után az ortodox egyházban szentté avatták, az isztambuli Hagia Sophia bazilika mozaikképe (melyen László Gyula megállapítása szerint jól látszik az Árpádokra jellegzetes arc—alkat) és magyar emberek szíve örökké őrzi csodálatra méltó emlékét. A kor szokása szerint apáca öltözetben ravatalozták fel, ekkor kapta „Xené", azaz az Idegen nevét. Ugyanis Piroska mindvégig idegen volt és az is maradt új hazájában, Bizáncban, ahol egész életében hasznos célra fordította ősi Turul erejét. Szent László leánya, a szegényekkel, elesettekkel együttérző és segítő magyar emberségnek gyönyörű példája, melynek hagyományait később Szent Erzsébet vitte nyugat felé és melyet Szent Margit is gyakorolt.

Fejereklyéjét St. Louisban (USA), a Nagy Szent Bazil Orosz Orthodox templomban őrzik.
Fejereklyéjét St. Louisban (USA), a Nagy Szent Bazil Orosz Orthodox templomban őrzik.

Életét tökéletes részletességgel sajnos nem ismerjük, de máig példaként állhat előttünk az a Turulházi királylány, aki a hazájától távol, bizánci császárnéként is fölismerte és elfogadta mindazt, amivel a sors megajándékozta és megverte. A magyar művelődéstörténet valódi nagyasszonyaként hazájától távol is igyekezett minden feladatában jól helytállni, elfogadva és felismerve szerepét a közéletben. A magyar királyleány messze, egészen más életmódú, idegen egyházi rítusú országban lett jó császárnő, az ország szentje. A szent királyleány megállta a helyét. Tette, amit akkor hazája érdekében és Krisztus szolgálatában tennie kellett. Élete példázza: ami kötelességet az élet kiró az emberre, azt tenni kell, örömmel, derűsen, hűségesen. Isten pedig betölti kegyelmével az ilyen hasznos munkálkodást. Szent Piroska idegen földön nagyon sokat tett szülőföldjéért.

Láthatjuk, hogy az egyházszakadás után, a más-más rítusú és sajnos egymástól távolodó kelet és nyugat egyaránt elismeri és szentként tiszteli az arra méltóakat. Az igazi szentek felülemelkednek határokon, politikán, felülemelkednek egyházszakadáson, nyelvbéli különbségeken, csendben teszik a dolgukat, hűek gyökereikhez, de ha máshová szólítja őket a Jóisten, testvérként szeretik új népüket is.