- Nyitóoldal
- A Turul nemzetség szentjei
- Turul-házi Szent Margit
Turul-házi Szent Margit
„Még meg se születtél, megsem is ébredtél Áldozati Fehér Galamb már Istené lettél. Tatárdúlta Hazánk szabadulásáért, menekülő Király, Királynő sorsáért…"
„Ajánld tested-lelked az Úrnak, és szíved mindig nála legyen, úgy,hogy se a halál, se senki emberfia el ne vonhasson téged Isten szeretetétől."
„Vallott nekem a Nyulak-szigete
Regék halk éjén. Íme, a titok:
Királyi atyja klastromba veté
Legendák szűzét, fehér Margitot"
Szent Margit versek, imák
Turulházi Szent Margit (Klissza, 1242. január 27. - Margit-sziget, 1270. január 18.), az egyetlen magyar domonkos szent.
Édesapja IV. Béla, a „második honalapító", Szent Erzsébet testvére, édesanyja Laszkarisz Mária bizánci hercegnő volt. Nevét a középkor egyik legtiszteltebb női szentje, Antióchiai Szent Margit után kapta, akinek ereklyéit még nagyapja, II. András hozta magával a Szentföldről.
1241-ben, miután a tatár seregek Batu kán vezetésével megsemmisítették az egyesült német és lengyel sereget, Magyarország ellen fordultak. IV. Béla király megkísérelte feltartóztatni őket, de a Muhi csatában rettenetes vereséget szenvedett. Áldott állapotban lévő feleségével együtt kénytelen volt kemény megpróbáltatások közepette Pozsonyon át egészen Dalmáciáig menekülni. Útközben Bécsben Harcias Frigyes kizsarolta a magyar királytól a nyugati vármegyéket, majd Kádán hordája kelt át a befagyott Dunán, hogy az uralkodó elfogására induljon.
A család helyzete teljesen reménytelennek tűnt. A tatárok kényük-kedvük szerint dúlták az országot, a keresztény államok pedig tétlenül figyelték a magyar király tragikus sorsát. Megszégyenítés, félelem, a hazáért való aggódás, a hazatérés hő vágya és bizonytalansága keltette lelkiállapotban végső kétségbeesésükben megfogadták, hogy Magyarország megmentéséért a születendő gyermeket Istennek ajánlják.
A dalmáciai menekülés közben aztán beteltek Mária hónapjai, így Margit a család hetedik gyermekeként az Adriai-tenger partján, Klissza várában látta meg a napvilágot.
És a csak vágyott csoda hamarosan megtörtént: valahol messze Belső-Ázsiában meghalt Ögödej nagykán, s Batu a Duna-Tisza táján meghódított hatalmas területeket hátrahagyva, összegyűjtötte lovasait, és sietve távozott kelet felé, hogy le ne késsen az osztozkodásról.
Székely Bertalan falfestménye
A királyi pár úgy érezhette, imádságuk meghallgattatott, felajánlásuk elfogadtatott. Nem is vonakodtak a fogadalmukat teljesíteni. Amikor Margit hároméves lett, átadták a domonkos nővéreknek Veszprémben. A Szent Katalin domonkos kolostor királynéi központ volt, mely ebben az időben a királyság iskolai centrumaként működött.
A domonkosok rendi családja ekkor még csak néhány évtizedes múltra tekinthetett vissza, telítve az első buzgalom frissességével és töretlenségével. A prédikáló testvérek bejárták Spanyolországot, Dél-Franciaországot és Észak-Olaszországot, tanítottak, koldultak, eretnekekkel vitatkoztak. A Szent Domonkos szabályait követő női kolostorok a belső, misztikus jámborság őrhelyei voltak. Szűz Mária bensőséges szeretete, a szenvedő Megváltó iránti nagy odaadás és a megalkuvás nélküli vezeklő szellem volt lelkiségük jellegzetes vonása. A vezeklés mindenekelőtt a szeretet önfeláldozó tetteiben, betegek gondozásában, bélpoklosok ápolásában nyilvánult meg. Margit ebben a szellemben nőtt fel.
az imádságos könyvvel
A Katalin-kolostorban Margit nevelője Magyar Boldog Ilona, a kolostor priórája és Olimpyades nővér volt, akiktől a belső, misztikus jámborságot, Szűz Mária bensőséges szeretetét, a szenvedő Krisztus iránti teljes odaadást, valamint az állandó vezeklő szellemet tanulta. Béla király leánya számára új kolostort építtetett a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten. A zárda alapítólevele 1255-ben megerősítette a király Dalmáciában tett fogadalmát, mely szerint bűneiért felajánlotta Margit lányát, hogy itt a szigeti zárdában éli majd le egy ország bűneiért vezeklő életét Istennek szentelve.
Szent Margit 12 éves korában itt tette le a fogadalmat Humbert rendfőnök előtt 1254-ben. Kislány korától pontosan tudta magáról, hogy ő Istennek felajánlott áldozat Magyarország oltalmára. Ezzel egy nagyon szigorú, tudatos életutat vállalt magára. Különböző kijelentéseivel egyértelműen a világ tudtára adta, hogy a 12 éves leány teljesen tudatában volt annak, hogy az esküjével mit vállalt, életét mire kötelezte. Később kétszer is lett volna lehetősége fogadalma visszavonására, hiszen Margitnak több királyi kérője is volt. De államérdek ide, államérdek oda, élete végéig hűségesen kitartott önként vállalt szerzetesi fogadalma mellett. Apja kérésére minden bizonnyal Rómától meg is kapta volna a felmentést, tekintettel a kínálkozó, nagy politikai előnyökkel járó két házassági ajánlatra. Ő azonban - atyját emlékeztette arra, hogy ő ajánlotta föl egykor Istennek - visszautasította mind a lengyel király, mind II. Ottokár cseh király házassági ajánlatát. „A cseh királyság összes kincsével és dicsőségével együtt is csak siralmas látvány ahhoz az országhoz képest, melyet az ég és föld Királya ajánl neki, aki az ő jegyese egyszer s mindenkorra." - mondotta. 18 éves korában örök fogadalmat tett.
Margit számára elsődleges volt, hogy mennyei Hitvese előtt megfeleljen, ezért számára magától értetődő volt a szigorú szabályok megtartása, a legkeményebb önsanyargatás vagy akár a legnyomorúságosabb betegek ápolása. Nem szerette, hogyha királylányként kezelték, mindenkit leszoktatott erről társai közül. A keresztények az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképének tekintik. A legalacsonyabb rendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte. Egy szolgáló - akit csodával határos módon mentett meg a megfulladástól - a szentté avatási akták szerint így tanúskodott: „Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok."
Rengeteget imádkozott, de nem önmagáért, hanem tatárok által feldúlt Egyházáért, népéért. „Jól meggondolta elméjében” kik voltak szentéletű ősei, és szívesen beszélt róluk. Hitt abban, hogy Isten büntetésként küldte a magyarokra a tatárokat, s mint a király leánya áldozatos életével átvállalhatja népe bűneit, kiengesztelheti Urát. Egész életét engesztelő áldozatként fogta fel: „Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni”.
Margit a Nyulak szigetén a fegyelem és az önmegtartóztatás mintaképe lett. Róla szóló, 1510-ből fennmaradt legendájában pedig azt olvashatjuk, hogy állhatatossága jutalmául Istentől számos emberfeletti képességet is kapott, rendkívüli erőkkel rendelkezett. Népéért, családjáért, az Egyházért vállalt szenvedéseinek jutalmaként imáit meghallgatta Isten. Közbenjárására csodás gyógyulások történtek. Imája következtében Atyja és bátyja, a későbbi V. István kibékültek egymással. Édesapja és bátyja megosztották vele az ország gondjait, tanácsait kérték.
Szent László templom,
New Brunswick, New Jersey,
„Valamit jövendölt Szent Margit szűz, mindenek beteltek”: Két éves korában, amikor atyja II. Osztrák Frigyes ellen indult harcba Stájerországért, megjósolta a győzelmet és Frigyes halálát. „Vagyis olyan királylány ő, akinek első csodatétele, hogy jövendőt mond, és nem az, hogy kenyéren és vízen vezekel.”
Szent Margitot a legendákban is lejegyzett néphit szerint Magyarország védőszentjeként is emlegetik. Majd azt is írja róla a legenda, hogy „más állapotaiban” hogyan „társalgott” szentéletű őseinkkel a Haza sorsáról.
Nyilvánvalóan a fátyol alatt is IV. Béla odaadó leánya maradt. Imádkozott a nemzetéért, védelmezte egyházát, a szakralitást, a szentet a mindennapokban; olykor diplomáciai segítséget adott: apját-bátyját kibékítette, s adományokat vitt-küldött a rászorulóknak. Hasznos és teljes életet élt, de önmagáról lemondó életet. Nem hagyta ugyan politikai érdekből férjhez adatni magát, de az utolsó nagy Turul-házi uralkodó messzemenő terveivel és erőfeszítéseivel szoros kapcsolatban volt. Hasznos és teljes életet élt, de önmagáról lemondó életet.Talán ebben a kapcsolatban és közös felelősségben látta életének igazi értelmét. És ez az elhivatottság olyan vezeklő életre ösztökélte, ami ma nekünk szinte öngyilkosságnak tűnik. De olyan királylány volt ő „akinek első csodatétele, hogy jövendőt mond, és nem az, hogy kenyéren és vízen vezekel.”
Egykor Istennek ajándékozták, mivel atyja úgy érezte, már csak ez az egyetlen eszköz maradt számára, miáltal kieszközölheti Magyarország megszabadulását a tatároktól. Amikor Margit elég idős volt ahhoz, hogy önmaga felől szabadon döntsön, megerősítette ezt a fölajánlást. Remélte, hogy Isten elfogadja őt, mint elfogadta valamikor Krisztus áldozatát, akinek haláláról ezt mondja az Írás: jobb, ha egy ember hal meg, mint hogy az egész nép elvesszen.
Halála óráját derűs arccal előre megmondotta a nővéreknek. Huszonnyolc éves korában, 1270. január 18-án halt meg szeretettől és vezekléstől elemésztve a Margit-szigeti kolostorban, abban a tudatban, hogy odaát már várja mennybéli jegyese. Legendája szerint holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak, ráadásul rózsaillatot árasztott.
Ravatalát 1271 körül Albert és Péter lombardiai szobrászok faragták meg vörös, egyes részeit pedig fehér márványból.
„Halála pillanatától kezdve szentként tisztelték. Hármas koporsója fénylő és gyógyító energiát sugárzott. Magyarország népe évszázadokon keresztül folyamatosan zarándokolt a csodaerőkkel megmutatkozó koporsóhoz. A koporsóra helyezett halottak … feltámadnak. Vakok, sánták, süketek és bénák teljes értékű emberekké válnak. Vannak olyan emberek, akiket több órán keresztül tartanak a koporsó tetején, mire egészségüket visszanyerik. A gyógyult a koporsót háromszor megkerüli, hálát adván az Úristennek az egészségnek jótételéről.” (Szántai Lajos)
Szent Margit sírjának története: eredetileg a Margit-szigeti kolostor templomában volt a nyughelye, de amikor a domonkos apácák elhagyták a Szigetet a török elől menekülve, ereklyéit először Nagyváradra, majd Pozsonyba a klarissza kolostorba menekítették. A XVIII. században „nyomuk veszett”. Hogyan? II. József a Kalapos uralkodó koporsóját összetörette! Ezzel a tettével a magyarság lelkét szellemét akarta összetörni…
Boldoggá avatási pere sosem fejeződött be, mégis a Magyarországra látogató pápai bizottság vizsgálata nyomán valószínűleg már 1276-ban engedélyezték Margit boldogként való tiszteletét. Az egyház a későbbiek folyamán is elfogadta ezt az állapotot, így boldoggá avatás nem történt, de hallgatólag hozzájárult a boldogként való tisztelethez.
Szentté avatását is évszázadokon át hiába kérelmezték. Bátyja V. István már 1271-ben (bár a Rómába küldött első jegyzőkönyvek - akárcsak Szent Erzsébetnél - eltűntek), majd IV. Kun László, III. Endre, Nagy Lajos, Mátyás király és II. Ferdinánd királyaink többször és nyomatékosan sürgették az eljárást. A magyar nemesség is évszázadokon át kérte. Újra és újra elvégezték a kivizsgálásokat, elkészítették a jegyzőkönyveket. Margit tiszteletének engedélyezésére egészen 1789-ig kellett várni, kanonizációjára pedig csak 1943-ban, XII. Pius pápa, a magyarok jó barátja jóvoltából került sor. Csak akkor avatták szentté, amikor már senki nem emlékezett, hogy miért volt szent a táltosképességű királylány, “mit lehet neki köszönni - és miben lehet rá számítani a mindenkori jelentben.” (Szántai Lajos) Szentté avatása végül éppen november 19-én, atyjának húga, Magyarországi Szent Erzsébet ünnepnapján történt.
Szent Margit személye köré ugyanakkor a hivatalos elismerés késlekedésének dacára is szentnek kijáró kultusz épült. A magyar nyelvű Margit-legenda forrása egy 1300 körül készült és Marcellusnak, Szent Margit lelkiatyjának tulajdonított latin nyelvű legendaváltozat volt. A fordításra 1300 és 1320 között kerülhetett sor, majd a nehezen érthető szöveget 1360 és 1409 között átdolgozták. A legenda Ráskai Lea (magyar főnemesi családból származó, szigeti domonkos apáca) 1510-ben készült másolatában maradt fenn, amit Gárdonyi Géza később Isten rabjai című regényében dolgozott fel.
Margitot a középkorban Patrona Regni-ként („Királyság Patrónája”) tisztelték Magyarországon. Ő a magyar ifjúság, a nevelő és gyógyító intézmények védőszentje, a családon belüli béke és szeretet közbenjárója, a magyarság lelki-szellemi épségének védnöke. Tisztelete Itáliában is elterjedt unokahúga, a nápolyi királyné, Magyarországi Mária (V. István leánya) kezdeményezésére.
„A róla írt legendában Szűz Mária Margitot arany koronával ékesíti és fölvitte magával, maga mellé a mennybe. - Királyok mellé rendelte pásztorul őt az Úr.”
Turul-nemzettségbéli Szent Margitot Isten és Hazája iránti szeretete és hűsége a nép szemében is szentté avatta. Az ő szeretete és hűsége igaz példa és erős Szellemi Örökség a magyar nép számára!