Turul-házi Szent Kinga

Szent Kinga
Szent Kinga

Turul-házi Szent Kinga (vagy Kunigunda) Esztergomban 1224. március 5-én született. IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő elsőszülött gyermeke, Árpád-házi Szent Margit és Boldog Jolán nővére. Magyar szent, aki Lengyelország és Litvánia védőszentje lett. A lengyelek „népük anyjaként” tisztelik.

„Ne félj, Mária, könyörgésed meghallgatásra talált az Úr előtt. Íme, olyan gyermeket szülsz, aki néked és a népnek mondhatatlanul sok örömet fog szerezni. Mert az Úr ezen gyermek életével, példájával és érdemével szándékozik megvilágosítani és megsegíteni egy veletek szomszédos nemzetet." (Kinga édesanyja látomásban hallotta e szavakat, kevéssel a szülés előtt.)

Már egészen fiatalon arra az elhatározásra jutott, hogy életét teljesen Istennek szenteli. Szülei és atyai nagynénje, a Türingiába szakadt Erzsébet, valamint nagybátyja, Kálmán herceg és annak lengyel származású felesége, Szalóme példás hitéletének hatására Kinga is mélyen vallásos volt már kora gyermekkorától fogva. Fogékony lelkét megérintette a 13. század nagy egyházi mozgalma, a kolduló rendek alakulása is. IV. Béla udvarában mind a domonkosok, mind a ferencesek szívesen látott lelkivezetők és tanácsadók voltak. Így juthatott Kinga egész fiatalon arra az elhatározásra, hogy szüzességi fogadalommal életét teljesen Istennek szentelje.

Tizenegy éves volt, amikor édesapját, IV. Bélát 1235-ben királlyá koronázták és nagynénjét, Árpád-házi Erzsébetet szentté avatták. Nem egészen négy évvel később, 1239-ben lengyel királyné lett a Piast házbeli V. Boleszláv hitveseként.

Szalóme nemcsak a hit vonatkozásában, hanem e házasság megálmodásával is nagy hatással volt Kinga életére. Ő vetette föl az akkor még alig ötéves Kinga szüleinek a Boleszláv krakkói herceggel való házasság gondolatát. Ők azonban ekkor még hallani sem akartak róla. Előkelőbb, nagyobb tekintélyű férfit szántak leányuknak. Midőn azonban a tatár hordák vészfelhői tornyosultak az ország egére, többé nem a dinasztikus tervek, hanem a gyorsan és közvetlenül kapható katonai segítség lett a döntő szempont. Így azután 1239-ben igent mondtak a szomszédos lengyel fejedelem leánykérő küldöttségének, és leányuk párnapos vívódás után beleegyezett akaratukba. Talán éppen Kálmán herceg és Szalóme József-házassága lebegett a szeme előtt, s bízott benne, hogy ha Isten sugallta neki szüzessége fogadalmát, lehetővé teszi majd annak teljesítését az új életformában is. Krakkóba vezető útja az akkori Észak-Magyarországon és Szandecen keresztül valóságos diadalmenet volt, mert életszentségének és szépségének híre ezrek kíváncsiságát ébresztette föl. És Kinga hatására és kifejezett kérésére a királyi pár örökös tisztasági fogadalmat tett.

A tatárjárás Lengyelországot sem kímélte, s bár Szent Kinga hozományát (mintegy 40.000 aranymárka) a tatárok elleni védelemre szánta, mégis az 1241-es esztendő a lengyelek számára is vereséget hozott. Kinga férjével együtt előbb a szepességi Podolin városában húzta meg magát, majd Csorsztin sziklavárában talált menedékre. Királynéként is buzgón imádkozott (a hagyomány imájának tulajdonítja, hogy Lengyelország megmenekült a totális tatárdúlástól), ápolta a szegényeket és betegeket. A következő években, az újjáépítés során többszörösen kiérdemelte a lengyel nép szeretetét.

Sóból kifaragva egy bányász átnyújtja a királynénak a gyűrűt
Sóból kifaragva egy bányász átnyújtja a királynénak a gyűrűt

Az erejét meghaladó pusztítást látva Kinga hazatért Magyarországra, hogy apjától, IV. Bélától kérjen segítséget a nélkülöző lengyel nép számára, és az egyik máramarosi sóbányát kérte ajándékba. Ekkor történt a legendás epizód is Kinga gyűrűjével.

Kinga gyönyörködve nézte a csillogó, hófehér sótömböket, miközben eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból párologtatott, (ún. főtt) sóval voltak kénytelenek beérni, így szólt atyjához: „Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket." A király teljesítette leánya kérését, Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokbavételének jeléül a mély aknába dobta. A legenda szerint két évvel később, amikor 1251-ben Wieliczkában megnyitották a sóbányát, az első sótömbben megtalálták a királyné gyűrűjét. A bányászok jámbor hagyománya azt tartja, hogy a sóbánya költözött át Lengyelországba. Nagy szerencse volt ez az éhező országnak, hiszen a Középkorban a sóbányászatból származó bevétel hatalmas összegre rúgott, olyannyira, hogy Lengyelországban nem sokkal később volt olyan év, mikor a királyi kincstár éves jövedelmének egyharmadát adta. A wieliczkai bányanyitás óta bővelkedik sóban Lengyelország.

Csodás történetet mesél el egy másik legenda is, mely szerint Kinga a tatárok elől menekült Lengyelországban és a Pieninek- hegységhez ért apácatársaival. Kinga egy szalagot dobott a háta mögé, amiből egy kanyargós folyó a Dunajec alakult, amin a tatárok keservesen ugyan, de átjutottak. Ezt követően a fésűjét dobta háta mögé és ebből pedig egy sűrű erdő lett, amin a tatárok már nem tudtak átjutni.

„Földi szüleinek meglátogatása után Lengyelországba visszatérve Kinga - szülei bőkezűségéből - sok aranyholmit vitt magával. Ezeket mennyei Jegyese iránti lángoló szeretetből templomok és kolostorok díszítésére, valamint árvák, özvegyek és szegények megsegítésére fordította. Isteni sugallatra úgy vélte: az lenne a legjobb, ha szerzetesnők számára kolostort alapítana, és megfelelő adományokkal ellátva oda Assisi Szent Ferenc rendjéből - mivel ehhez a rendhez gyermekkora óta vonzódott - a ferences regula szerint élő szüzeket gyűjtsön. A földi templomot és kolostort megalapítva Kinga egy másik templom építésére is törekedett, amely egyedül az Úré.” - olvashatjuk életrajzában.

Szent Kinga márványoltára Ószandecen
Szent Kinga márványoltára Ószandecen

Ennek megfelelően Kinga sok templomot, kolostort építtetett, valamint gondoskodott felszerelésükről is. Ezek közül talán a legjelentősebb a felvidéki Késmárkhoz közeli Ószandecen, a városka szívében álló klarissza kolostor és templom. A megszentelt zarándokhely Közép-Európa kulturális központjává nőtte ki magát.

V. Boleszláv hosszas betegség után 1279-ben halt meg. Negyvenévi házasság után Kinga eltemette férjét, majd klarissza apáca lett, vagyonát szétosztotta a szegények között, s visszavonult az ószandeci kolostorba, ahol testvérével, a szintén megözvegyült Boldog Jolánnal (Jámbor Boleszló párjaként kaliszi hercegné) szerzetesként éltek. A klarissza nővérek 1284-ben főnöknőjükké választották. Élete hátralevő részét az imaélet elmélyítése, illetve a folyamatos alamizsnálkodás és betegápolás kísérte végig.

1287-ben egy tatár betörés elől ismét Csorsztin sziklavárába menekült, nővértársaival együtt. Az ostromlókat Baksa Simonfia György vitéz és maroknyi magyar csapata futamította meg egy éjjeli rajtaütés alkalmával. A szandeci kolostort a tatárok földúlták, és Kingának 53 évesen az újjáépítés munkáját kellett irányítania...

1291 őszén betegeskedni kezdett, 1292 júliusában állapota válságosra fordult. 1292. július 24-én, Szent Jakab apostol vigíliáján halt meg. Halálakor is ellenséges betörés zavarta a kolostor életét: cseh csapatok garázdálkodtak a környéken. Tőlük való félelmükben a nővérek három napig titkolták főnöknőjük halálhírét.

Turul-házi Szent Kinga életében gyönyörű példáját adta az áldozatos Isten- és emberszeretetnek feleségként és királynőként egyaránt. A sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot és annak népét. Királynőként szerették és tisztelték, mégis távol állott tőle az uralkodói stílus. Egy percig nem uralkodott, viszont élete utolsó pillanatáig szolgált. Ma, amikor sajnos nem a szolgálat vonz elsősorban „magas" hivatalokba vezetőket, hanem a hatalom, a bírvágy, valahogy nem illik bele a „képbe", a közfelfogásba Kinga sorsa. Gyaníthatóan nem sok olyan akadt a történelem során, akit egy "idegen" ország népe arra kért, hogy királyaként vegye át a kormányzást és ő ezt képes volt elutasítani. Bizony, alkalmasint a lemondás, illetve a visszautasítás is lehet királyi erény... Tőlünk talán ma azt kérdezné: mi áll törekvéseink mögött? Miért akarunk folyton többet? Egyéni érvényesülésünk, gazdagodásunk vagy a szolgáló szeretet ösztönöz bennünket?

A szentté avatás tiszteletére emelt székelykapu
A szentté avatás tiszteletére emelt székelykapu

A környék életében jótevőjének, holtában közbenjárójának ismerte, sírja búcsújáróhely lett. 1690-ben VIII. Sándor pápa avatta boldoggá, majd öt évvel később pedig XII. Ince Lengyelország egyik védőszentjévé tette. XI. Kelemen pápa pedig 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé nyilvánította. Az Ószandechez közeli síkon, az ezeréves magyar-lengyel határ közelében Kinga saját nyughelyén emelte őt a szentek sorába II. János Pál pápa 1999 júniusának derekán. II. János Pál pápa kiemelte, hogy Közép-Európa népei nem felejtették el azt a magyar királylányt, aki atyai hozományát az elpusztult ország újjáépítésére használta fel. Szent Kingának megköszönte a pápa, hogy szentté avatása napja „közös imába gyűjtötte össze Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia és Ukrajna híveit, felébresztve a lelki egység hagyományát, amelyen ő maga oly nagy odaadással munkálkodott”. II. János Pál pápa azzal is kifejezte a magyarok iránti szeretetét, hogy Prágai Boldog Ágnes (1989) és Hedvig (1997) után Kinga már a harmadik magyar királylány volt, akit szentté avatott.

Kinga életében, tisztelettörténetében több olyan eseményt, mozzanatot láthatunk, amely a magyarországi, az erdélyi magyarságot és a lengyel népet összeköti. Ilyen például Szent László tisztelete, Gelence és Ószandec, valamint Máramaros és Wieliczka kapcsolata. Ezt láthatjuk a szentté avatás alkalmából állított székely kapun is, - amelyen a pápa áthaladt - amelyet gelencei fából készítették gelencei ácsok. Gelence, a kicsi Árpád-kori templomának Szent László életét bemutató freskói révén a világörökség részévé vált háromszéki település. A Lengyelországban nevelkedett Szent László a magyarországi lengyelség védőszentje. Így mutatja ez az egyszerű kép a három nemzet összetartozását.

Szent Kinga emlékezete:

Szülővárosában, Esztergomban utca viseli a nevét.

A wieliczkai sóbányában Szent Kinga tiszteletére kápolnát avattak, amelyet „földalatti templomnak” is hívnak, és főként a szent ereklyéinek őrzésére szolgál. A bejáratnál gyönyörű székely kapu áll, egyik oldalán Szent Kinga, a másikon Szent Hedvig arcképével, magyar és lengyel feliratokkal. Maga a templom a sóbánya egyik legnagyobb attrakciója, mivel ez a terem a világ legnagyobb földalatti temploma. 101 méter mélyen van, hossza 54 m, szélessége 18 m, magassága 12 m. Padlója egységes sóból faragott lapokból áll, a hatalmas sókristályokból összeállított csillárok a mennyezetről 12 m-re lógnak le. A kápolnát az Újszövetségből vett jelenetek domborművei díszítik (többek között a „Menekülés Egyiptomból”, „A tizenkét éves Jézus tanít a templomban” és az „Utolsó vacsora” és egy több mint száz éves betlehem. A főoltár Jozef Markowski alkotása; Szent Kinga szobrát, és a két mellékalak, Szent József és Szent Kelemen szobrát tartalmazza.

1999-től itt látható II. János Pál szobra is, Stanisław Anioł bányász alkotása. A kápolnában misét tartanak a védőszent, Szent Kinga és Szent Borbála napján és karácsonykor.

Hazánkban Küngösön, egy 600 lelkes, háromutcás kis falucskában a Balaton háta mögött 2005. áprilisában tették le az Árpád-házi Szent Kinga templom alapkövét és 2013. november 10-én Dr. Márfi Gyula érsek úr szentelte fel az elkészült, aprócska nyolcszögletű templomot.

A küngösi Árpád-házi Szent Kinga templom
A küngösi Árpád-házi Szent Kinga templom

Küngös település nevében is őrzi a királylány emlékét. Nyelvtörténészek szerint a Kinga (másképpen Kunigunda) név besenyő eredetű, és leginkább Kingus alakban emlegették - ennek emlékét őrzi a mai faluház mellett lévő Kingus-park ősi elnevezése. Történetileg igazolható, hogy IV. Béla járt e vidéken, s lányának, Kingának adta e területet. Hogy mégsem épült temploma, talán azzal magyarázható, hogy kezdetben csak egy major létezett a falu helyén; a XVI. századtól a XIX. századig pusztaként emlegetik az írásos források, s csak ezután kezdett faluvá növekedni. A XXI. század elején azonban már e kis Veszprém megyei községben is tiszteleghetünk Szent Kinga múlhatatlan érdemei előtt. Kinga erényei a lengyel Boleszló fejedelem oldalán éppoly fényesen világítanak, példát adnak ma is a keresztény világnak, akárcsak nagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet tettei Lajos oldalán Türingiában. Kinga egész életét átszőtte a szolgálat erénye.

Árpád-házi Szent Kinga a sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot, és annak népét. Királynőként szerették és tisztelték, jóllehet Kingát kevésbé az uralkodói stílus, sokkal inkább a szolgálat jellemezte.