Szent Erzsébet

„Magyar földön fakadtál,
Árpádvérből származtál,
Idegenben hajtottál ki, virágoztál.”


A Turul dinasztia királylányai közül talán a legismertebb, a sorban harmadik szent királylány, II. András magyar király és merániai Gertrúd királyné gyermeke, a későbbi szent, akit Árpád-házi Szent Erzsébet néven máig a tevékeny szeretet és keresztény önfeláldozás jelképeként tisztelnek az egész világon. A németek is magukénak vallják, és mint „Heilige Elisabeth von Thüringen" tisztelik.

Olyan életkorban, melyben mások még az elindulás és szárnybontogatás nehézségeivel bajlódnak, ő már a tökéletes szentség igézetében ragyogott kortársai előtt. Mint hajadon, mint hitves és mint özvegy egyaránt mintaképe volt a keresztény tökéletességnek. Ő a középkor „asszonyideálja, Szent Ferenc nővére, Fra Angelico ecsetjének alakja, spectaculum mundo et angelis”. (Prohászka.)

Heisterbachi Caesarius ciszterci szerzetes így kezdi Szent Erzsébet életrajzát: „A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag." Ez a fiatalon ellobbanó élet - mindössze 24 évet élt meg - századok múltával is fényesen ragyog, és világítja be korunk önzésébe s anyagiasságába merevedett emberének szívét. Erzsébet azok közé a szentek közé tartozik, akiknek sugárzása nem csökken, fénye minden kor minden emberének világít.

A gyermekévek

A wartburgi vár udvara, a gyermek évek helyszíne
A wartburgi vár udvara, a gyermek évek helyszíne

Szent Erzsébet 1207-ben született, születésének helye azonban nem tisztázott. A kutatók felvetik Sárospatakot, Pozsonyt, de Óbudát is, mint lehetséges helyet. Származásáról szólva mindenképpen ki kell emelni, hogy mind apai, mind anyai ágon egyaránt királyok és szentek véréből származott. Apai ágon elég, ha a Turul dinasztia nagy királyaira és szentjeire gondolunk. Az anyai ág kevésbé ismert. Gertrúd a német andechsmeráni családból származott, melynek hírét pozitív irányban Boldog Mechtild edelstetteni apátnő és Szent Hedvig sziléziai hercegnő neve alapozza meg. A kép azért anyai ágon nem ennyire idilli. E családban kalandorok és szentek vegyesen születtek. De erről majd később. II. András és Gertrúd öt gyermeke közül Erzsébet volt a harmadik. Bátyja később IV. Béla néven magyar király lett. Budán keresztelték meg, fényes pompával. A legenda szerint születése pillanatában egy kis piros csillag jelent meg az égen, mint akit a Jó Isten különleges életre szánt.

Erzsébetet a kor szokása szerint már négy éves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. Lajos szülei, Hermann és Zsófia meghívták magukhoz Erzsébetet, hogy a kis menyasszony Wartburg várában nevelkedjék Lajossal együtt, hogy jól elsajátíthassa új hazájának minden szokását. A türingiai gróf és családja sokat várt e házasságtól. Hatalmas ünnepséggel fogadták Wartburg várában, elsősorban a hihetetlen nagy hozomány miatt, amire az őrgrófságnak elengedhetetlen szüksége volt. Az irodalom- és zenekedvelő őrgróf és buzgón vallásos felesége mellett Erzsébet német környezetben, az őrgróf gyermekeivel együtt nevelkedve jó nevelést kapott.

Díszkút a vár udvarán
Díszkút a vár udvarán

Játék és tanulás töltötte ki életét. A feljegyzések szerint Erzsébet igen élénk gyermek volt. Hamar tanult meg lovagolni, szerette a társasjátékot, jól táncolt, szépen énekelt. Adakozó természete következtében sok szegény koldus barátra talált benne. Nevelőanyja, Zsófia ezt nem vette rossz néven, csupán az udvari etikett szabályai szerint rótta meg olykor, kitörő, hangos jókedve, szaladozásai miatt.

Erzsébet gyermekkoráról egy játszótársa, Guda, a következő epizódot mondta el: „Gyermeki szeretetével Szent János apostolt választotta kedves szentjének. Wartburgban ugyanis akkoriban az volt a szokás, hogy évenként mindenki sorshúzással választott magának egy szentet, akit külön is tisztelt és próbált követni. Erzsébet megkérte égi barátját, hogy a sorshúzás alkalmával mutatkozzék meg neki. Az apostolok nevét egy-egy gyertyára írták, majd halomba rakták a gyertyákat, és húztak belőlük. Erzsébet Szent János gyertyáját húzta. Még egy próbát akartunk tenni, ezért ismét összekevertük a gyertyákat, de ő másodszor, sőt harmadszor is ugyanazt húzta ki. Attól a naptól fogva semmit nem tagadott meg, ha Szent János nevében kérték tőle."

Nagygalambfalva középkori templomában egy feltételezetten XIV. századi faliképen Szent Erzsébet betegeket ápol.
Nagygalambfalva középkori templomában egy feltételezetten XIV. századi faliképen Szent Erzsébet betegeket ápol.

A kis Erzsébet jósága és kedvessége hamarosan megnyerte a vár népét. A nála hét évvel idősebb Lajos kezdettől fogva szívből szerette. A leendő anyós, Zsófia asszony ellenben egyre növekvő rosszallással figyelte a gyermek fejlődését, mert szokásaival nem tudott egyetérteni. Nemcsak apró, túlzásnak minősített vallási gyakorlatai zavarták (Erzsébet például ismételten megszakította játékait, hogy, mint mondta, „Istent szeresse"), hanem az is, hogy teljes természetességgel magával egyenrangú társnak tekintette a legegyszerűbb gyermeket is. Ezt még mind elnézte volna, mint gyermekes jámborságot, azt azonban már nem tudta megbocsátani, hogy Erzsébet nem vette át az udvari élet előírt formáit: nem volt hajlandó megtanulni a nők számára akkor kötelező tipegő járást, s ráadásul minden körtáncnál jobban szerette a vad lovaglást. Ezzel egyébként az egész udvar megütközését is kiváltotta, s ha Lajos védelmébe nem veszi az áskálódásokkal szemben, és aránylag korai házassággal meg nem szilárdítja helyzetét a várban, Erzsébetet valószínűleg hamarosan hazaküldték volna Magyarországra. Erzsébet helyzetét nehezítette édesanyja 1213-ban bekövetkezett halála is. Nagyon sokat imádkozott érte, mert álmában édesanyja erre kérte. A német források Gertrúd meggyilkolását leginkább a magyarok németellenességével magyarázták, így nem csoda, hogy Wartburgban a gyilkosság miatt Erzsébetet is elítélték. Egyre inkább megvetették és inkább szolgálónak nevezték, mint királylánynak.

Erzsébetnek édesanyja halála után hosszú ideig rémálmai voltak. Zsófia ugyan csak annyit közölt vele, hogy édesanyja meghalt, de a hét éves Erzsébet álmában véresen összekaszabolt anyját látta, aki könyörögve kérte közbenjáró imáját, hogy megszabaduljon embertelen kínjaitól. Erzsébet zokogva, jajongva imádkozott anyjáért. Ezután nem sokkal később, 1216-ban meghalt a még gyermek jegyese, a betegeskedő Hermann is. Ekkor a fiatal, mindössze 9 éves Erzsébet sorsa még bizonytalanabbá vált. Rá egy év múlva meghalt egyetlen önzetlen jóakarója, az apósa is, akit őszintén csak Erzsébet gyászol meg.

Házassága és anyasága

Erzsébetnek egyetlen vigasza maradt, az elhunyt vőlegény öccse, Lajos vonzalma iránta, aki az őrgrófság örököseként nem engedte meg, hogy haza küldjék, vagy apácának adják. Megpróbáltatásai még nem értek véget, mivel Lajos 2o éves koráig édesanyja töltötte be a régensi szerepet, aki még nagyobb gyűlölettel üldözte Erzsébetet, mindaddig míg Lajos valódi jegyesének nem tekintette. Némi politikai huzavona után Lajos feleségül vette Erzsébetet és 1221-ben az eisenachi templomban örök hűséget fogadtak egymásnak. Esküvőjüket nem a megszokott pompával rendezték meg, ugyanis a költségek egy részét Erzsébet inkább a szegényeknek adományozta. Látva a hit és a hitgyakorlat közötti különbségeket, nem viselte el az ellentmondásokat.

Lajos jól viselte Erzsébet hosszú és szigorú böjtjeit, élénk temperamentumát, önmegtartóztatását és a gyakori jótékonykodásait, boldog házasságban éltek. Házasságukból három gyermek is született: Hermann (1222. március 28.), Zsófia (1224. március 20.) és Gertrúd (1227. szeptember 29.). Édesapja hívására 1222-ben mintegy „utólagos nászútként” hazalátogatott férjével Pozsonyba. Csak itt szerzett tudomást anyja meggyilkolásának tragikus körülményeiről, hogy gyilkosság áldozata lett a pilisi erdőben.

Házasságuk nagyon boldog volt: Erzsébet segítette férje emberi értékeit magasabb, természetfölötti szintre emelni, aki feleségét mindig megvédte a szegényekért folytatott tevékenységében. Kapcsolatuk csodálatos példa arra, hogy a hit, az Isten és a felebarát iránti szeretet megerősíti a családi élet kötelékeit és még mélyebbé varázsolja a házasság egységét.

Lelki élete

Ismeretlen német mester alkotása: Szent Erzsébet ruhát ad a szegényeknek és beteget ápol
Ismeretlen német mester alkotása: Szent Erzsébet ruhát ad a szegényeknek és beteget ápol

A fiatal pár lelki támaszt talált a ferences szerzeteseknél; s Erzsébet Rüdiger testvért kérte lelki vezetőjéül. Rüdigertől ismerte meg Assisi Szent Ferenc megtérésének történetét, amely még inkább megerősítette Erzsébetben azt, hogy kövesse a keresztre feszített Krisztust, akit a szegényekben ismert fel. Erzsébetnek gyermekei születése után sem hagyott fel a rászorulók és a ferences testvérek támogatásával. Az ő hatásuk következtében benne is felébredt a vágy a még tökéletesebb keresztényi életre, az önként vállalt szegénységre, egyszerűségre, a még több szeretetszolgálatra és imára. Ha nem tudta ez utóbbit nappal gyakorolni, úgy éjjel kelt föl azt pótolni. Nem hiányzott életéből a szigorú vezeklés, böjtölés sem.

Egy alkalommal a kápolnában, ima közben levette fejéről koronáját, a keresztre tette, amit anyósa számon kért rajta. „Hogyan tehetem én, nyomorult teremtés, fejemre a földi hatalom koronáját, amikor Jézus Krisztust tövissel koronázták?” - felelt Erzsébet a vádakra.

A Turul nembéli szent példa lehet mindazok számára, akik vezető szerepet töltenek be. Arra tanít, hogy a hatalom gyakorlását mindig úgy kell felfogni, mint a jóságra és az igazságosságra irányuló tevékenységet a közjó keresésének érdekében. Erzsébet fáradhatatlanul szolgált szeretetből: enni adott az éhezőnek, inni a szomjazónak, ruhát adott a ruhátlanra.

Amikor második gyermekét hordta a szíve alatt, hálából - férje támogatásával - menedékhelyet alapított árva gyermekek számára. Zsófia nevű kislánya megszületése után még fokozottabban fordult a szegények, a betegek felé. 28 ágyas kórházat építtetett, ahol maga ápolta és kötözte be a leprások sebeit. Lajos mindenben támogatta Erzsébetet, csodálatos volt a házasságuk, Isten iránti szeretetük tükröződött, hitvesi szerelmükben.

Amikor 1225-ben Lajos vazallusként II. Frigyes oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta Wartburg éléstárait, a szegényeket élelmezte. Mintegy 900 éhezőt élelmezett. Maga is mértéktartóan élt. De nemcsak élelmezte őket, hanem munkaeszközöket is adott nekik, hogy dolgozhassanak. A nőket megtanította fonni, mely mesterséget udvarhölgyeivel együtt maga is gyakorolt. A családtagok aggódva nézték Erzsébet „pazarlását”, Lajos azonban visszatértekor mindent jóváhagyott.

II. Frigyes megkoronázásakor ígéretet tett III. Ince pápának keresztes hadjárat indítására. Ennek beváltása Lajost is érintette. Erzsébet maga varrta fel a keresztesek jelét férje ruhájára. Erzsébet egészen Thüringia határáig elkísérte Lajost, három napig lovagolt mellette. De mintha Erzsébet megsejtett volna valamit, ettől kezdve gyászruhát hordott.

Özvegyen és kitaszítottan

Szent Erzsébet ólomüvegablaka, Liszt szülőhelyén, a doborjáni  római katolikus templomban
Szent Erzsébet ólomüvegablaka, Liszt szülőhelyén, a doborjáni római katolikus templomban

Erzsébet életének harmóniája Lajossal fájdalmas véget ért. Lajos a keresztes hadjárat közben járvány áldozata lett és már nem juthatott el a Szentföldre sem, 27 éves korában 1227. szeptember 11-én meghalt. Szeptember 29-én született Gertrúd lányát már nem láthatta. A kislány kolostorban nevelkedett, később szabad döntéssel választotta a szerzetesi hivatást, és mindenben édesanyja hűséges követőjévé vált. Mint apátnő 50 évig szolgálta a kolostori közösséget. IV. Kelemen pápa avatta a boldogok sorába.

Lajos öccse, Henrik fogadalmat tett, hogy szükség esetén óvja, védi Erzsébetet és gyermekeit, mégis kiűzi őt nemcsak a várból, hanem még Thüringiából is. Gyermekeitől elszakítva, élelem és minden megélhetési lehetőség nélkül, hogy meg ne fagyjon, egy disznóólban húzta meg magát éjjelre, mert még azt az alattvalót is megbüntették, aki segíteni mert. De ekkor sem magát félti, hanem fia számára akarja biztosítani édesapja örökségét. Rettenetes idők következnek ezután, melynek híre Magyarországra is eljut. Henriket nemcsak a magyarok, de a pápa és a császár is felelősségre vonja, így kénytelen előbb kiadni a gyerekeket, sőt fiát, Henriket visszahelyezik jogaiba.

Erzsébet ekkor visszavonult Eisenachba. IX. Gergely pápa levelében atyai szavakkal bátorította Erzsébetet, és az igen szigorú Konrád mestert gyóntatójává és hivatalos védelmezőjévé nevezte ki. Lajos öccsei igen keményen bántak Erzsébettel. A 20 éves özvegyet megfosztották a vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől.

A kialakult helyzet miatt egy októberi napon észrevétlenül elhagyta Wartburgot újszülöttjével, majd másnap két másik gyermekét is elhozatta. Fonással tartotta fenn magát, gyermekeit a megmaradt ékszereiből neveltette. Eckbert bambergi püspök befogadta Pottenstein várába, és Erzsébetnek az újraházasodást javasolta. II. Frigyes császár meg is kérte a kezét, ám Erzsébet nem akart újabb házasságot kötni.

Rövid időre még visszatérhetett Wartburgba, ám a család javaslatára Marburgba költözött. Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett, ettől kezdve egyszerű szürke köntösben járt. Bár II. András hívta haza, de gyermekei neveltetése miatt már nem tért vissza Magyarországra.

Marburgban valóban a szegények, a betegek anyja lett. Még házába is befogadott leprás betegeket, és ápolta őket. Amikor ez Konrád mester tudomására jutott, kegyetlenül megalázta, megkorbácsolta Erzsébetet engedetlensége miatt.

Szent életének híre elterjedt a távolabbi vidékeken, messziről is jöttek hozzá a vakok, bénák, leprások. Forró imái nyomán csodás gyógyulások történtek. Krisztus működött általa, és ő ezt természetesnek vette, gyakran mondogatta: „Az Úr van jelen."

A marburgi ferences templom
A marburgi ferences templom

Ahogy a legendája mondja: „Itt lemondott a saját akaratáról és a világ minden pompájáról...",maradék vagyonából egy menhelyet alapított a szegényeknek, ahol társaival ápolta őket nagy odaadással egészen a haláláig.

Felkészülés a halálra, temetése

Erzsébet 3 nappal előbb megmondta halálának napját. Elrendezte dolgait, gyermekeinek javadalmairól intézkedett, emlékeket hagyott szeretteinek, és amíg járni tudott, látogatta betegeit. Két hétig feküdt mindössze, és ezen idő alatt - amikor megszólalt - Jézusról, a bibliai történésekről, Lázár feltámasztásáról, Jézus születéséről beszélt. Olykor csodás ének hangzott fel ajkáról.

1231. november 17.-én hajnalban boldog mosollyal az arcán tért meg Teremtőjéhez. Felravatalozása a ferencesek kápolnájában volt, a nagyon szeretett szerzetesi csuhájában. Négy napig zarándokoltak Thüringia lakói hozzá, közbenjárásáért esedeztek. Erzsébet az Égben is folytatta szeretetszolgálatát, mert sírjánál számos csodás esemény történt, még a halála utáni napokban is csodás gyógyulások történtek.

Konrád mester, aki utolsó napjaiban Erzsébettel volt, tájékoztatta IX.Gergely pápát a fejedelemasszony szent haláláról. A pápa megbízására elkezdte a szentté avatás munkálatait. Ő ugyan nem érhette meg ezt az eseményt, mert inkvizítori kegyetlenkedése miatt, gyilkosság áldozata lett.

Szentté avatása

Liezen-Mayer Sándor vázlatán<br/>Erzsébet szentté avatása 1235-ben
Liezen-Mayer Sándor vázlatán
Erzsébet szentté avatása 1235-ben

A Marburgban lefolytatott szentté avatási eljárás (1231-1235) aktáinak tanúsága szerint kevesebb, mint öt hónap telt el Erzsébet halála és a sírjánál történt első csoda között, ami hírének gyors elterjedését bizonyítja. A csodás gyógyulásról beszámolók többsége ugyan 50-100 kilométeres körzetből érkezett, de volt köztük egy utrechti, a következő évben pedig a liege-i egyházmegyéből is. A Német Lovagrend nevében Türingiai Konrád, Erzsébet sógora vállalta magára a szentté avatási ünnepség költségeit, és szintén a rend anyagi támogatásával kezdődött meg a ma is álló marburgi Szent Erzsébet templom építése.

Az ünnepélyes szentté avatásra a perugiai domonkos kolostorban került sor 1235. május 26-án, pünkösd napján. IX. Gergely pápa a világ számos bíborosa és püspöke jelenlétében ugyanott iktatta be ünnepélyesen a szentek sorába II. András magyar király leányát és Lajos thüringiai fejedelem özvegyét, ahol 7 évvel korábban Assisi Szent Ferenc beiktatása történt. Az édesapa, II. András még megélte leánya szentté avatását. Koporsójánál álltak gyermekei, rokonai, érsekek, püspökök, számtalan német és magyar nemes, lovag. Koporsóját a vállukon vitték az oltárra, maga II.Frigyes császár és a négy érsek. A császár levéve koronáját e szavakkal helyezte Erzsébet fejére: „Ha nem tudtalak császárnővé koronázni ezen a földön, fogadd tiszteletem jeléül ezt a koronát, aki Isten országában már királynő vagy."

A szertartás IX. Gergely pápa prédikációjával végződött. Beszédének szövege azonos lehetett azzal, amelyet a pápa Kasztíliai Beatrixnek küldött az ezt követő napokban. Ebben a pápa összefoglalja Erzsébet nemes cselekedeteit és követendő példaként állítja Beatrix elé.

Emlékezete

'...a legnagyobb és leghíresebb a kassai Szent Erzsébet dóm.'
'...a legnagyobb és leghíresebb a kassai Szent Erzsébet dóm.'

Tisztelete és kultuszhelye a világ minden részén hamar elterjedt és azóta is töretlen. Mindenki boldogan üdvözölte az Egyház új fényes csillagát, aki korának Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal mellett legnagyobb szentje volt.

Szent Erzsébet a feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmad rend és a szeretetszolgálat, a Karitász védőszentje. Nemcsak hívők számára példa alakja, hanem minden humánusan gondolkodó ember számára is. Áldozatos élete a századok során számos művészt megihletett: festmények, zeneművek, irodalmi alkotások tisztelegnek előtte. Az evangélium fénye Szent Erzsébet példáján keresztül máig sokaknak világít.

Az első Szent Erzsébetről elnevezett templom ferences templom volt, marburgi sírja fölé már halála után öt évvel 1236-ban elkezdték építeni az Erzsébet-templomot, mely 1283-ban készült el. Magyarországon testvére, IV. Béla, építtette tiszteletére az első templomot Kápolnán. A történeti Magyarországon 122 templomot szenteltek nevére, melyek közül a legnagyobb és leghíresebb a kassai Szent Erzsébet dóm, melyben II. Rákóczi Ferenc hamvait is őrzik.

Szent Erzsébet szobra<br/>a pozsonyi várban
Szent Erzsébet szobra
a pozsonyi várban

A 13. századi magyarországi és csehországi Erzsébet-kultusz is részben a domonkosokhoz köthető. V. István lánya, Mária királyné révén Erzsébet kultusza átterjedt a 14. századi Nápolyra is: valószínűleg ő volt a megrendelője a nápolyi Santa Maria Donna Reginaban található, Szent Erzsébet életét bemutató falkép-ciklusnak is.

Ünnepét 1670-ben temetésének napjára, november 19-ére vették föl a római naptárba. Az 1969-es naptárreform alkalmával ünnepét visszatették november 17-ére, halálának napjára, Magyarországon azonban maradt az eredeti napon.

Világszerte is nagyon sok templom viseli nevét. Így pl. a bogotai székesegyház az ő tiszteletére van szentelve, de az ő nevét viseli Párizsban a Paroisse Elisabeth-templom, Londonban a Southwark Cathedral egyik kápolnája. A belgiumi Mons-ban is van Szent Erzsébet templom, főhajója két oldalán két hatalmas történelmi magyar zászló függ. Budapesten a VII. kerületben 1931-ben Szent Erzsébet halálának 700. évfordulóján a Szegényház teret, amelyen egy Szent Erzsébet tiszteletére emelt templom áll, a szent legendája nyomán átnevezték Rózsák terére.

A magyar katolikus egyház Erzsébet ünnepnapjához közel eső vasárnapon minden évben gyűjtést rendez a rászorulók javára.

Az ő legendáját dolgozta fel Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című oratóriumában. Richard Wagner Tannhäuser című zenedrámájának Erzsébete is az ő emlékezetét őrzi. Életéről írt musicalt 2009-ben Andorka Péter zeneszerző Hajnal Géza szövegkönyvére, A Rózsalány címmel.

Erzsébet és a rózsák

Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában - eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon.

Gyakran ábrázolják még korsóval, amelyből a szegényeknek adott inni, illetve pálmaággal, ami a halál feletti győzelem jelképe.

Mint minden szent, úgy Árpád-házi Szent Erzsébet is örök példakép marad. Mindig aktuális, és a modern ember számára is útmutatással szolgál. Példakép a szeretetszolgálatban a karitászban, a családi élet számára, a hitvesi szeretetben- szerelemben, a fiatal lányoknak és édesanyáknak, és minden ember számára. Hogyan lehet az emberek életét szebbé, boldogabbá tenni? A cselekvő szeretet áldozatvállalásai által, hitben, kitartással: ez a Szent Erzsébeti- program ma élő utódainak.