Prágai Szent Ágnes

Prágai Szent Ágnes (Prága, 1205 - Prága, 1282. március 2.) személye szinte a teljes feledés homályába vész. I. Ottokár cseh király lánya nőágon magyar származású: anyja, Konstancia, II.András király nővére, egyúttal III.Béla lánya volt.

Hatalomra törő apja egyszerű sakkfiguraként tologatta a gyermek Ágnest politikai sakktáblája mezején. Hároméves amikor nővérével, Annával együtt elkerülnek a szülői házból a lengyelországi Trzebnica ciszterci kolostorába. A két nővért a hercegi pár egy-egy fiával jegyezték el, ám míg Anna házassága később megvalósult, addig Ágnes kiszemelt jövendőbelije, Konrád meghalt egy vadászbalesetben. A trebnici cisztercita kolostor volt Hedvig legkedvesebb alapítása. Az a három év, amit Ágnes itt töltött ezeknél a magasan művelt nővéreknél, döntő hatással volt egész életére. Amikor jegyese vadászbalesetben meghalt, Ágnest visszavitték Prágába, ahol a doksonyi premontrei nővérek nevelték tovább. A két kolostorban eltöltött időszak alatt megkapta egyházi műveltségének alapjait, elmélyült hite és megerősödött hajlama a szemlélődő, ájtatos életmódra.

De a nagyravágyó apa tovább fűzte a szálakat és kereste az ideális férjjelöltet. Második vőlegénye II. Frigyes német-római császár fia, a későbbi VII. Henrik német király lett, ezért Ausztriába, a Babenberg-ház udvarába vitték. De atyja fölbontotta ezt az eljegyzést, hiszen lánya kezéért III. Henrik, a hatalmas angol király és az időközben megözvegyült II. Frigyes császár versengett. A zord atya nem törőött immár felnőtt leánya ellenkezésével, aki mindenáron szerzetesnő akart lenni, eljegyezte őt a császárral.

1230-ban I. Ottokár váratlanul meghalt, utódja I.Vencel pedig teljesen szabad kezet adott szeretett nővérének, és meghagyta neki a döntési jogot. Ágnes IX. Gergely pápa közreműködésével rávette II. Frigyest, hogy álljon el a házasságtól.

Ágnes a pápától kért egyházi engedélyt ahhoz, hogy kolostort és ispotályt alapíthasson Prágában, ahol aztán egész hátralévő életét töltötte. A kolostoralapítás előtt ismerkedett meg Szent Ferenc tanaival, melyek nagy hatást gyakoroltak rá, Szent Klára (akivel egyébként levelezésben állt) aszketikus életével együtt. Nem csoda hát, hogy - Vencellel közösen - ferences kolostort alapított (1232), méghozzá kettős kolostort, egyet a női, egyet pedig a férfi szerzetesek számára. Ezzel egyidőben került sor az ispotályalapításra is, mely a maga nemében egyedülálló és az első ilyen jellegű kezdeményezés volt nem csupán Prágában, de egész Csehországban. I. Vencel teljes mértékben támogatta nővére kezdeményezését, nem csak elvi síkon, hanem anyagilag is. Főleg a betegekkel (különösen a leprásokkal) és az árvákkal törődött, olyannyira, hogy valóságos városnegyed alakult karitatív intézményeiből. Templomokat építtetett Assisi Szent Ferenc, Mária Magdolna és Szent Borbála tiszteletére.

Ágnes kolostora olyan vonzerőt jelentett, hogy II. Ottokár legidősebb leánya, valamint a legelőkelőbb nemesi családokból 12 leány kérte a fölvételét. Hamarosan újabb és újabb kolostorokat tudtak alapítani. Ezekben a kolostorokban úgy tartották a szegénységet, mint az Assisi melletti San Damianóban Szent Klára körül. A nővérek, akik gyermekkorukat többnyire fényűzésben és bőségben töltötték, új életet kezdtek: kemény vezeklésben és a legteljesebb szegénységben táplálták, ápolták és gondozták a szegényeket, Krisztus legdrágább testvéreit.

Az ispotályban szolgáló testvérek összefogása érdekében lovagrend alapítását kérvényezte a pápánál. Az erre vonatkozó bullát 1237-ben állították ki a pápai udvarban, és ezt követően alakulhatott meg a Piros Csillagos Keresztesek Lovagrendje, mely az egyetlen cseh alapítású, kimondottan betegápolással foglalkozó lovagrend.

Mindvégig tartotta a kapcsolatot családjával, erélyesen és okosan közvetített rokonainak vitáiban. Halála előtt kibékítette Vencel királyt és lázadó fiát, Ottokárt.

A prágai Szent Ágnes-kolostor
A prágai Szent Ágnes-kolostor

A szent életű királylány 1282. március 2-án halt meg az általa alapított kolostorban, és ott is temették el. Sírja a huszita háborús időszakig zarándokhellyé vált. Legendák keletkeztek az ott végbement csodás gyógyulásokról és egyéb csodákról. Számos esetben a sírjához elzarándokoló és ott hozzá őszintén imádkozó betegek nyertek enyhülést testi bajaikra. Földi maradványai egyébként a huszitizmus zűrzavaros időszakában tűntek el. Ez a tény mindenképpen hátránnyal volt a szentté avatási eljárás megkezdésére és sikeres lefolytatására. Számos igyekezet után 1874-ben került csak sor a boldoggá avatásra, és igencsak későn, 1989. november 12-én a szentté avatásra.

1930-ban a régi Jakab-templomban megtalálták a sírját. Boldoggá avatási perét 1936-ban újrakezdték, miután XI. Pius még könyvtáros korában a milánói Ambrosiana könyvtárban megtalálta az ügyre vonatkozó legfontosabb okmányokat. De mint egykor a huszita háborúk, most a II. világháború akadályozta meg az eljárás befejezését. Ágnes kolostorai egészen 1782-ig, II. József szekularizációs rendeletéig megmaradtak. A szerzetesrendek feloszlatása után megszűnt a Szent Ágnes-kolostor is, az épületben szegényházat és raktárt rendeztek be; állaga folyamatosan romlott.

A helyreállított kolostorban működik a Cseh Nemzeti Galéria, aminek kiállításain a 19. századi cseh festők történelmi és romantikus tájképeiből kaphatunk ízelítőt.

II. János Pál pápa 1989. november 12-én avatta szentté.

Ünnepe június 8-án van.