Portugáliai Szent Erzsébet

„Istenünk, ki a béke forrása és a szeretet kedvelője vagy, add meg nekünk, hogy Szent Erzsébetet példájára s az ő közbenjárására, békességszerzők legyünk embertársaink között.”
(Portugáliai Szent Erzsébet miséjének könyörgése)



Aragóniai Erzsébet (Zaragoza, 1277 - Estremoz, 1336. július 4.), más néven Portugáliai Szent Erzsébet (katalánul Elizabet, spanyol és portugál nyelven Izabella), Coimbra védőszentje, II. András magyar király dédunokája, Árpád-házi szent Erzsébet másodfokú unokahúga. Nevét is nagynénje tiszteletére kapta.

1271-ben született Aragóniában királyi családból. Apja III. Péter aragóniai király, anyja Konstanza, Manfréd szicíliai király leánya, II. Endre magyar király unokája. Hazájában Izabellának nevezik. Már születése békét szerzett: az örömre kibékült atyja, Péter trónörökös és nagyapja, Jakab aragóniai király, akik éppen háborúban álltak egymással. Aragóniai Erzsébet nem tudott magyarul, példaképe mégis nagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet volt.

12 éves gyermeklányként apja a portugál trón várományosához, Déneshez, adta feleségül. Két gyermekük érte meg a felnőttkort. Alfonz, aki rövid trónviszály után IV. Alfonz portugál királyként követte apját a trónon, és Konstanza aki IV. Ferdinánd kasztíliai király felesége lett.

Erzsébet házassága nem volt zavartalan. Politikai meggondolások alapján jött létre, és Erzsébetet nem tette boldoggá. Férje kicsapongó életet élt, több gyermeke is született a házasságán kívül. Erzsébet azonban mindent türelemmel viselt, és úgy imádkozott és vezekelt férje megtéréséért, mintha szerzetesnő lett volna. Önmagáról teljesen megfeledkezve csak férje bűneit siratta, melyekkel Istent bántja. Jóságában odáig elment, hogy férje törvénytelen gyermekeit is anyai szeretettel nevelte. Szeretete győzött, anélkül, hogy férje legyőzötté vált volna. Ennek ellenére férje a maga hűtlensége „magyarázatára” hűtlenséggel rágalmazta meg Erzsébetet, és képmutatónak nevezve hamis tényeket híresztelt róla. Erzsébet ezt is szótlanul tűrte, és a szó leggazdagabb értelmében igazi királynőként viselkedett vele és alattvalóival szemben is. A jámborság és emberszeretet kísérte minden munkáját és szavát. Saját költségén kórházakat és lelencházakat alapított. Nemegyszer személyesen ápolta a rászoruló betegeket.

Ilyen „személyes ápolásokat” végzett akkor is, amikor a királyi családban gyakori veszekedés, gyűlölködés és békétlenség ütötte fel a fejét. Mikor utódlásra került a sor, Alfonz a törvényes fiú föllázadt, mert apja helyette egyik törvénytelen fiát helyezte előtérbe. Erzsébet ekkor a béke angyala lett a viszálykodó apa és fia között. A király emiatt megneheztelt, sőt azzal vádolta, hogy jogtalanul állt Alfonz pártjára, ezért száműzte egy faluba. Később belátta tévedését, és visszahívta maga mellé. Erzsébet mindent megbocsátott. Amikor Dénes király súlyosan megbetegedett, állandóan mellette volt, és a legnagyobb szeretettel ápolta. Senki másnak nem engedte át a betegről való gondoskodást. Hűséges szeretettel szolgálta őt egész haláláig. Ezzel sikerült elérnie, hogy férje 1325-ben megtérve, igazi keresztényként halt meg.

Férje halála után Erzsébet teljesen az imának és az irgalmasság cselekedeteinek szentelte életét. Kolostorokat alapított. Szétosztotta vagyonát a szegények és a kolostorok között, ő maga pedig belépett a ferences harmadrendiek közé. De még a zárdából is segítséget kellett nyújtani nagy problémákban. Szeretett volna békét teremteni egymás ellen háborúzni készülő fia és veje között. Ez az utazás volt utolsó útja, a békekötést már nem érte meg, lázba esett. Szerzetesi fogadalmat csak a halálos ágyán tett, hogy a szegénységi fogadalom ne akadályozza a jótékonykodásban. Életereje gyorsan fogyott, már csak néhány napig élt csupán.

1336. július 4-én Estremosban hunyt el menye és fia karjaiban. A coimbrai klarissza zárdában temették el. Sírja hamarosan zarándokhellyé vált, ereklyéi körzelében folyamatosak voltak a csodás gyógyulások. 1612-ben sírját felbontották és testét teljes épségben találták.

Szentté avatását 1576-ban indították el, majd 1626-ban avatta szentté VIII. Orbán pápa. Ünnepét még ebben az évben felvették a római naptárba, és halálának napjára, július 4-re tették.