Somogyváry Gyula: Égi magyarok vándorolnak

( A társtalan ember felkönyökölt véres aléltságából és társait kereste.
De nem talált senkit, csak az ég madarait.
És akkor azokhoz jajdult mély fájdalommal.)

„Hová repültök ujjongó fecskék,
Részeg örömmel, sűrű rajokban?”
- Megyünk, rohanunk Erdélyországba,
A fészkünk vár ott, a fészkünk ott van.

„Ne menjetek, az nem Magyarország,
Másoknak ítélték vad gőgös urak.”
- Dehogy ítélték, bús, bolond ember,
Míg Isten nem szól: - az magyar marad!

„Hová repültök szótlan darvak?
Északi földre hiába szálltok.”
- Visszahúzott az ősi magyar föld,
még ma elérjük este a Vágot.

”Maradjatok, az nem Magyarország,
Rablóknak adtak ott minden rögöt.”
- Dehogy is adták, bús, bolond ember
csak Isten ítél élők fölött!

”Hová repültök gólyák és gémek
a szárnyatok messze kitárva?”
- Magyar szél hátán úszunk sietve
a Tisza mellé az Alibunárra.

”Megálljatok, az nem Magyarország
eltépték tőlünk azt vén gonoszok!”
- Dehogy is tépték bús, bolond ember,
ott fönt az Isten csak mosolyog….-

”Hová repültök dacos keselyűk,
Magyar keselyűk, arra nincs már út!”
- Szállunk, robogunk, lecsapunk Nyugatra,
hogy gőgös Párizs szemét kivájjuk! -

1920 február

"Alibunár" település és község a vajdasági Dél - bánsági járásban.