Wass Albert


„...egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok."

„Igazságot hangoztatni, hirdetni és világgá kürtölni nem csupán szabad, de kötelesség!"

„Az igazság, bármit is csinálnak vele, tovább él, mint a csizma, amelyik rátipor!"

„Aki nem tud országáért küzdeni, az nem érdemel országot."

„A szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek."

„...az igazságot, a békét és a megértést mindig csak azok keresik a földön, akiket legyőztek és eltapostak..."

„Gaz és szemét nem terem nemzetet!
S a gyűlöletet nem mossa le semmi,
csak az összetartó igaz szeretet!”

„A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik."

„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek."

„Könyvtárakat írtak tele azzal, hogy mik a jogaid ezen a földön. Pedig csak egyetlen igazi jogod van: békében élni. De éppen erről feledkeznek meg leggyakrabban."

„A szeretet ereje mindenekre képes, de a szeretet hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is."

„Hont foglalni alkalmas a kard és annak védelmezésében is hasznos. Megtartani a hont azonban csak kaszával lehet. Kaszával, ekével, izzadságos, becsületes munkával. Hont veszejt, aki másra bízza a munkát."

„Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség."

„Nem meghalni kell a magyarságért, hanem élni kell érte.”

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. - Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.

„Igazságot hangoztatni, hirdetni és világgá kürtölni nem csupán szabad, de kötelesség!"

Wass Albert életprogramját nem is lehetne tömörebben kifejezni, mint ahogyan ő maga fogalmazta meg, a fentebb választott mottó szerint.

Magyarországon csak halála után fedezték fel az erdélyi magyar irodalom nagy alakját. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amelyben több generáción keresztül tekinti át a magyar történelmet saját ősi nemzetségének történetén szűrve, 1050-től egészen a jelenkorig. 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceauşescu elnökségének éveiben Romániában könyveit betiltották. Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt.

Czegei Wass Albert ősi, magyar nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot Erdélyben, akik mezőségi birtokaikat még I. Szent László királyunktól kapták. Ez az örökség nemcsak névben kötelez, de még inkább szellemiségben. S ehhez a szellemiséghez haláláig hű maradt, és írói tollának fegyverével meg is harcolta.

Az erdészmérnök, az író, a szerkesztő, az irodalmi szervező életének felét emigrációban kellett leélnie, és nem érhette meg, hogy hazájából, Erdélyből számkivetetten, a román hatalomtól „háborús bűnösként" megbélyegezetten, igazságot nyerjen.

Dr. Wass Albert önéletrajza saját leiratában

Születtem 1908. január 8-án, Kolozsvár mellett Válaszút községben. Tizenegy éves koromban akaratom ellenére román állampolgár lettem és 11 nappal születésnapom után megismerkedtem a kisebbségi élet bajaival is: 1919. január 19-én, Kolozsvár magyarjai tüntető felvonulást rendeztek a főtéri New York szálloda elé, ahol az új határmegállapító bizottságot vezető francia tábornok lakozott. A román katonaság sortűzzel oszlatta szét a magyar tömeget (a francia tábornoknak azt hazudták, hogy kommunisták akarták őt megtámadni). A tüntetésnek 18 halottja és 38 sebesültje volt. Én futottam, akár a nyúl, nagyapám Deák Ferenc utcai házáig, s csak a báránybőr sipkát lőtték le a fejemről.

Simon M. Veronika festménye
Simon M. Veronika festménye

Iskoláimat a kolozsvári Református Kollégiumban végeztem, utána a debreceni gazdasági akadémiát, majd a hohenheimi erdészeti egyetemet végeztem el, ahol erdőmérnöki diplomát kaptam. Végül a Sorbonne-on, Párizsban fejeztem be a diákéletemet. Utána hazamentem gazdálkodni kétszáz holdas birtokunkra (ennyit hagytak meg a románok) apám betegsége miatt.

Első verses füzetem a kolozsvári Minerva kiadásában jelent meg 1928-ban „Virágtemetés" cím alatt. 1930-ban egy újabb versfüzetemet adta ki a Minerva, annak címe „Fenyő a hegytetőn" volt. Első regényem 1935-ben jelent meg „Farkasverem" cím alatt az Erdélyi Szépmíves Czéh és a budapesti Révai kiadásában, és három év alatt négy kiadást ért meg. A Baumgarten-díjat vágták a fejemhez érte. Sok bajom volt a románokkal abban az időben, és bár írtam titokban egyebet is, mindössze egy „meséskönyvem" jelenhetett meg „Tavak könyve" címmel, valamint egy tucatra való elbeszélésem az Erdélyi Helikonban és a kolozsvári Ellenzék nevű napilapban, melynek rendes munkatársa lettem. A bécsi döntés után azonban, a kurtára szabott felszabadulásunk négy esztendejében hat könyvem jelent meg gyors egymásután. „A kastély árnyékában" meghozta a Klebelsberg-díjat, de én ekkor már „átképzős tartalékos zászlós" voltam muszka földön. Gyászos háborúnkat a Bajor-erdőben fejeztem be, nem messzire Nyírő Jóskától. Többször is összejöttünk bánatunkat hígítani. Menekült sorsom első esztendejében írta meg bennem a hegyek utáni honvágy a „Funtineli boszorkány"-t, a harag és keserűség pedig az „Adjátok vissza a hegyeimet", ami később megjelent németül, spanyolul és angolul is. Németföldön mint kertész, fadöntő, lábászmérnök (régi nyelven indzsellér: aki a földet méri) és végül is mint éjjeliőr éltem és írtam könyveimet 1951 őszéig, amikor végül beengedtek az Egyesült Államokba. Első állomásomat a floridai De Landban kaptam, mint az ottani katona iskola számtan és mértan tanára. Onnan vittek át később a Gainesville-i Florida Egyetemre, ahonnan 1972-ben korom miatt nyugdíjba küldtek.

Egy szép tányér egy szép Wass Albert idézettel
Egy szép tányér egy szép Wass Albert idézettel

1964-ben alapítottam meg az Amerikai Magyar Szépmíves Czéhet és a Danubian Press kiadóvállalatot, mely intézmények segítségével a mai napig (1985) negyvenhat könyvet adtunk ki, magyar és angol nyelven. 1979-ben indítottam el a Transylvanian Quarterly-t, mely az erdélyi magyarság panaszait vitte a világ elé, s amiből 500 példányt osztottunk szét negyedévenként Washingtonban. Ennek a kiadását ebben az évben kénytelenek voltunk beszüntetni támogatás hiányában.

Életem során valami negyven-egynéhány könyvet írtam, s ha Isten megsegít, még szeretnék néhányat írni, amíg futja az időből. Főképpen életrajzomat szeretném megírni, három kötetben: A régi Erdély- A háború, s ami utána jött- Magyarok Amerikában.

Erdély magyarságát némaságra ítélték, csak mi, szabad földön élő magyarok tudunk értük dolgozni! (Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1985. október 13.)

A 'Vándor székely' szobra Székelyudvarhelyen
A 'Vándor székely' szobra Székelyudvarhelyen

Adalékok az önéletrajzhoz:

1. Mi az igazság a „háborús bűnös" megbélyegzésről, és jelenlegi állásáról?
2. Hogyan bojkottálta az új „haza" Wass Albert írói tevékenységét azaz műveinek angol nyelvű kiadását?
3. Hogyan vált lehetővé, hogy Wass Albert fáradhatatlan munkája a magyarság érdekében, mégis elérje a célját?
4. Hogyan kísérte végig száműzött életét a román hatalom, és próbálta többször is kioltani azt?
5. Magyar állampolgársága

A román népbíróság 1946. márciusában távollétében,(mint katona csapattestével állandóan „hátrálva" érkezett meg Sopronba 1945.tavaszán) halálra ítélte Wass Albertet. Állítólagos bűne, hogy 1940. szeptember 23-án Észak-Erdélybe bevonuló magyar katonák az ő biztatására illetve parancsára hat románt legyilkoltak. Bizonyíték nincsen, mint ahogyan nem is lehetett, mivel akkor, ott sem tartózkodott. Ezt a hazug vádat a román hatalom haláláig fenntartotta. Hiába kérelmezte maga is, sőt halála után fiai, rehabilitálása még mindig várat magára, helyesebben késlekedik, egyik bírói hatalomtól a másikig tolva az ügyet.

Neve annyira be van feketítve, hogy az erdélyi magyarságnak tilos bárhol is szobrát elhelyezni. Képünkön a „Vándor székely" képében hazataláló Wass Albert szobor Székelyudvarhelyen.

Wass Albert emlékkő Arnóton
Wass Albert emlékkő Arnóton

Amerikába érve (1951) az új „hazában" szembekerült azzal a keserű valósággal, hogy a magyarság igazságának ügye kőfalba ütközik, ahogyan ő fogalmazott: „befalaztak bennünket, magyarokat." Tíz esztendőn keresztül hiába próbálkozott mindenütt nemzetmentő munkái kiadására, angol nyelvű kiadót nem talált. S mivel magyar nyelvű nem volt az országban, így született meg az Amerikai Szépmíves Czéh, elődje az Erdélyi Szépmíves Czéh mintájára, és a Danubian Press kiadóvállalat. A befizetett tagdíjakból, mely eleinte 10 majd 20 dollár volt, tudta elindítani a magyar és angol nyelvű kiadást. Akadt kb. 400 amerikai magyar, akik felismerték az ügy fontosságát, hogy végre az angol nyelvű világ is megismerhesse az igazságot Erdély és a magyar nemzet történelme, adott helyzete és problémái körül. Ezek a néhány ezres példányszámok ugyan nem tekinthetők átütő sikernek, de gondos elhelyezésükkel, képviselőkhöz, szenátorokhoz, egyetemekhez, és a Kongresszusi Könyvtárhoz eljuttatott tiszteletpéldányokkal, elindítottak valamiféle tisztánlátást, és helyrebillentését mindannak a szörnyűséges, romboló, hazug munkának, amit a magyar nemzet ellen végeztek már az 1870-es évek óta, főként németek, majd csehek, románok. Ha belepillantunk egy-egy nyugati könyvtár könyveinek tárába, és felkeressük a magyarságra vonatkozó írásokat, megértjük mindjárt, hogy miért volt Trianon, és miért van még ma is nyíltan vagy burkoltan fenyegetettségben területi és kulturális integritását illetően.

Wass Albert marosvécsi jelképes síremléke
Wass Albert marosvécsi jelképes síremléke

Wass Albert erőfeszítései az igazságért folyó küzdelemben egyre jobban feszélyezte a román kormányt, és mindent megpróbált elnémítására. 1979-ben egy cikksorozatban-, amely a Fort Lauderdale News hasábjain jelent meg- lett világgá kürtölve a hír, hogy sikerült meglelni egy „bujkáló háborús bűnöst" a floridai erdőkben. Az amerikai román követ mindjárt örömmel reagált rá, hogy hajlandó lesz átvenni őt, büntetésének kitöltése végett. Természetesen nem lett belőle semmi sem, mert egyetlen vádpont sem állta meg a helyét. Sem a Nyilas Párt-i tagság, sem a „tett" elkövetése. Amerika ekkor már védelmezte őt az igazság birtokában.

Ezután más módon próbálták elhallgattatni az írót. Véletlennek látszó balesettel (követségi teherautóval), szállodai bombamerénylet kísérletével. Az isteni rendelés azonban nem engedte meg ezen manőverek sikerességét. Túlélte az emberi irigység, gonoszság mérges nyílzáporát, hogy beteljesíthesse küldetését, amelyért élt, küzdött és munkálkodott.

Wass Albert a magyarságtudat egyik legkiválóbb képviselője, aki kisebbségi sorsában különösen mélyen átélte s átérezte, hogy mit jelent magyarként saját szülőföldjén és birtokain kisemmizettnek, megalázottnak, és majd „elítéltnek" lenni.

„Stílusa olyan természetes, mint a lélegzetvétel, s szelleme éppoly kevéssé nélkülözhetô, mint a levegő". – „Olyan volt, mint Isten kenyere..." - írta Németh László.

Írói munkásságát és emberi nagyságát csak halála után ismerhette meg igazán a hazai közönség, és vált közismertté, közkinccsé. Erdély szerelmese volt és maradt mindvégig. Témáit onnan merítette és szólaltatta meg olyan ihletettséggel, áhítattal, amelyek olvasóit is magával ragadják.

Wass Albert debreceni bronzszobra
Wass Albert debreceni bronzszobra

Különösen finomak, csodálatosak Erdély természeti szépségének, gazdagságának, adottságainak ecsetelése. Annyira élethűek, szinte kitapinthatóak.

Vannak, akik regényeit súlyosnak tartják, és ez részben igaz is, de ő nem szórakoztatni akart, hanem felébreszteni, magával ragadni, a tettek mezejére vinni, ahol a jó és rossz harcát kell állandóan megvívni. Csak így alkothat az ember maradandó értéket, így menthet meg hazát, nemzetet, így lehet béke és megértés a népek között, ha a szeretet munkálkodik benne. Hogyan is fogalmazta meg ezt az író Wass Albert?: „Addig nem lesz igazság, boldogság, megelégedés ezen a földön, amíg az emberi cselekvés legfőbb mozgatóereje nem a szeretet."

Az Egyesült Államokban töltött emigrációja során a Floridai-félsziget közepén elhelyezkedő Ocala Nemzeti Park területén lakott haláláig (egyes híradások szerint öngyilkos lett, bár ez máig nem bizonyított. Állítólag saját vadászpuskájával végzett magával: szájába vette a puska csövét, s elsütötte a fegyvert). Ténylegesen Astorban (Florida) halt meg 1998-ban. Nehéz anyagi helyzetbe került, mert szélhámosok kiforgatták a vagyonából (ami leginkább temérdek könyvének szerzői joga volt). Végső kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében, Kemény János mellett nyugszanak.

A verőcei Wass Albert múzeumban kiállított Wass hagyaték egy részlete
A verőcei Wass Albert múzeumban kiállított Wass hagyaték egy részlete

A magyar sajtóban évekig tartotta magát az a vélekedés, hogy Wass Albert magyar állampolgárságát, többszöri kérvényezése ellenére, haláláig sem kapta vissza, s állampolgársági kérelmét a magyar állam rendre elutasította, arra hivatkozva, hogy a párizsi békeszerződés szerint újra automatikusan román állampolgár lett. 2007-ben Simicskó István KDNP-s és Babák Mihály fideszes képviselő arra kérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy adjon posztumusz állampolgárságot Wass Albertnek. Az elnöktől azt a választ kapták, hogy ez több okból nem lehetséges, amelyek közül a legfontosabb, hogy Wass 1997-ben már megkapta a magyar állampolgárságot - az író magyar állampolgárként halt meg. Ugyanakkor az állampolgárságot igazoló okirat csupán egy éves időtartamra szólt, melyet az író sérelmesnek tartott, s nem is élt vele. „Nem szabad idegenként visszatérnünk oda, ahol valamikor otthon voltunk."

„Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!"

Forrás: ujmagyarevezred.nl és wikipedia.org