Április 3. - Gróf Teleki Pál halála


„E rettenetes történelmi időkben a mi feladatunk a világgal szemben, hogy megtartsunk egy nemzetet a világnak. Ehhez a hangunkat kell hallassuk, érvényesíteni politikai érettségünket és hagyományunkat. Mindenki a maga helyén kell, hogy legyen, ahol hittel, a nemzet jövőjében bízón végzi el munkáját a nemzet feltámadásáért.”

„Jövőnk áldozatosságot, lelkiismeretességet, tisztességet, hazafiságot és vallásosságot követel meg tőlünk. Küzdenünk, dolgoznunk kell egy mélyebb, igaz hivalkodás és mérlegelés nélküli tisztes hazafiságért, amit tanítanunk kell. MERJÜNK MAGYAROK LENNI.”

„Ha valaki rácáfol arra, amit hirdet, akkor jobb, ha egyáltalán semmit sem hirdet."

„Legszilárdabb meggyőződésem, hogy nemzetet csak igazmondással lehet nevelni."

„A nemzetek jövőjének az alapja a múltjukban van lefektetve. Minél nagyobb egy nemzetnek a múltja, minél mélyebbre nyúlnak műveltségének, erkölcsének gyökerei, annál biztosabb a jövője."

„Mi sokfélék vagyunk, talán azért, mert a magyar nagyon tehetséges nemzet. Ne pazaroljuk ezt a tehetséget egymás ellen, hiábavaló dolgokra.”

„Magyarságunk bennünket összekapcsol. Minket nem szavak, nem jelszavak, nem jelvények, nem mivoltunknak mesterséges üres definíciói kapcsolnak össze, hanem nemzedékek öntudata, akarata és hagyományai....”

„Szükséges, hogy mindnyájan segítsük és irányítsuk a társadalmat a békés együttélésre, annak keresésére ami összekapcsol és nem annak keresésére, vagy felhánytorgatásásra, ami szétválaszt."

1941-ben hunyt el széki gróf Teleki Pál (római szent birodalmi gróf) (Budapest, 1879. november 1. - Budapest, Várnegyed, 1941. április 3.) miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, erdélyi földbirtokos, tiszteletbeli főcserkész, az MTA tagja, a múlt századi magyar történelem egyik legellentmondásosabb megítélésű politikusa.

"Szószegők lettünk gyávaságból... A gazemberek oldalára álltunk... Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet... Bűnös vagyok!" Soha kíméletlenebb önleleplező szavak nem hangzottak el hivatalban lévő miniszterelnök szájából. Ki volt ez a neves arisztokrata családból származó ember, aki lelkiismereti konfliktusának feloldására nem talált más megoldást, mint a golyót?

Teleki Pál gróf (1879-1941) személyisége, élete és munkássága máig élénken foglalkoztatja a történetírást és a közvéleményt. Milyen keserű sors is jutott a tudós államférfinak, aki sohasem hatalomvágytól indíttatva vállalta az ország vezetését, hanem két alkalommal is, rendkívül nehéz helyzetben, önfeláldozással, segíteni akarással alakított kormányt. Amikor nem volt már többé szükség rá, önként távozott, amikor már úgy érezte, hogy semmit sem tud tenni hazája érdekében, önkezével vetett véget életének. Halála körülményeit máig rejtély lengi körül.

Először abban a tragikus időszakban lett miniszterelnök, amikor még csak néhány hónap telt el azután, hogy az ország egy vesztes világháborút követő, igazságtalan békeszerződéssel megcsonkított helyzetbe került. Amikor az ország szinte sokkos állapotba jutott belső viszályai által is (elég, ha csak a vörös terrorra, majd a tiszti különítményesek önbíráskodására utalunk). Akkor vállalta a miniszterelnökséget, amikor külső és belső nyomás mellett minden társadalmi és gazdasági nehézséggel meg kellett küzdeni, s mindezek által kialakult kilátástalansággal együtt kellett vezetnie az országot.

Carte rouge
Carte rouge

A sors kegyetlen fintora, hogy 1920-ban neki kellett elfogadtatnia a parlamenttel a trianoni békeszerződést. Neki, aki ismert földrajztudósként, a Béke-előkészítő Iroda tudományos osztályának vezetőjeként elkészítette Magyarország községenkénti néprajzi térképét, a béketárgyalások szinte egyetlen hiteles Kárpát-medencei dokumentumát, a híres vörös térképet, amelyen a magyar nemzetiséget vörössel jelölte (carte rouge). Sajnos hiába...

Teleki Pál volt a magyar revíziós törekvések legszakavatottabb képviselője. " A revízió nemcsak magyar kérdés, hanem egész Európa létkérdése! Nagy és általános európai revízióra van szükség, amelyben Magyarország is sorra kerül. "- vallotta." Európa rekonstrukciójában nekünk is áldozatokat kell hozni, és le fog kelleni mondani egy és másról, területekről is, amelyekről még önként soha le nem mondottunk. Ezt mondja nekünk politikai józanságunk, mint ősi politikai nemzeté. Európa békéjét, stabilitását, megerősödését akarjuk ezzel szolgálni.

Teleki nevéhez fűződik első miniszterelnöksége idejéből az un. „numerus clausus” törvény életbeléptetése. A törvény értelmében csak olyan számban és arányban lehetett hallgatókat felvenni, amely tükrözte az országban élő „népfajok és nemzetiségek" arányát.

IV. Károly (Magyarország utolsó törvényesen megválasztott királya) visszatérési kísérletekor 1921-ben bizonytalan lett a hatalom birtoklását illetőleg, ezért lemondott a miniszterelnökségről és visszatért a tudományokhoz.

Gr. Teleki Pál elkötelezett híve és tevőleges segítője volt az új nemzedék sokoldalú képzésének. Meggyőződéssel vallotta, hogy az ifjúság testi és szellemi fejlődése a jövőnk egyik legfontosabb záloga. Úgy vélte, hogy a megcsonkított ország jövőjét egy új embertípus élre állításával lehet biztosítani, s ezt a cserkészeszményben, az Isten, ember és a haza szolgálatában látta megvalósulni.

Cserkészjelvény a Szent Koronával az 1930-as évekből
Cserkészjelvény a Szent Koronával az 1930-as évekből

Főcserkészként (1922-től élete végéig) irányította a fiatalok tanintézeten kívüli nevelését, nemzeti tudatuk és fizikai állóképességük növelését. Fáradhatatlanul dolgozott a cserkészmozgalom fejlesztéséért, a nemzetközi fórumokon való megmérettetés eredményességéért, amelyek többek között azért vezettek eredményre, mert személyes példamutatása meggyőző volt mind a fiatalok, mind pedig az idősebbek körében.

1939. február 16-án, másodszor is elvállalta a miniszterelnökséget, mert bajban volt a „haza". A korszak rendkívül ellentmondásos. Ekkor már javában gyülekeztek a II. világháború viharfellegei Európa felett. Teleki határozottan az ország fegyveres semlegessége mellett állt ki, s bár hazánk egyértelműen Németország, illetve általában véve is a tengelyhatalmak érdekszférájába tartozott, igyekezett meggátolni hadba lépésünket. Azonban a miniszterelnök nyugatbarátsága alig érvényesülhetett a német nácizmus és az olasz fasizmus hegemonisztikus törekvései közepette. Ugyanakkor az országban egyszerre kellett fellépni a szélsőjobb és a szélsőbal politikai erői ellen. Fontos tényező volt a revizionizmus is, amely a Horthy-korszak, az egész rendszer elemévé vált. Teleki Pál is a revíziós politika egyik legfőbb támogatója volt. Második miniszterelnöksége idején egyértelműen látszott, hogy a magyar területi igényeket csakis a németek támogatásával lehet érvényesíteni. Jószerével azt lehet mondani, hogy a kényszerpálya, amelyen Magyarország a németek és szövetségeseik oldalán belesodródott a háborúba, már Trianonban kiépült.

Teleki Pál miniszterelnök egész életében utálta a bolsevik terroristákat és a náci csőcseléket. Gyűlölte Sztálint, és gyűlölte Hitlert. Földrajztudós volt, és tudomásul kellett vennie, hogy Magyarország Hitler és Sztálin mértéktelen föld- és hataloméhségének ütközőpontján terül el. Nem akart náci Magyarországot, és nem akart bolsevik Magyarországot. „A mi feladatunk ezekben a rettenetes időkben a világgal szemben az, hogy megtartsunk egy nemzetet a világnak.”

Megőrizhető a fegyveres semlegesség alapján egy kicsi ország függetlensége a náci és a bolsevik kolosszus gyilkos szorításában? Teleki Pál vallotta: a lehetetlent is meg kell próbálni, ha lehetséges út nincs Magyarország megmentésére. „Ne felejtsétek az élet semmiféle helyzetében, otthon vagy munkahelyen, egyedül vagy tömegben, éjjel vagy nappal, ünnepélyes alkalmakkor vagy egyszerű hétköznapon, hogy mindegyikünk egyformán felelős Magyarországért, s e tekintetben nincs különbség köztünk.”

Politikus volt. Gyakran tévedett, hibákat is elkövetett. Nem minden tette követendő példa. De egyetlen célja volt: megmenteni Magyarországot a jövőnek. A történelmi széthúzás pillanatában az összetartás fontosságát hangsúlyozta: „Mi sokfélék vagyunk, talán azért, mert a magyar nagyon tehetséges nemzet. Ne pazaroljuk ezt a tehetséget egymás ellen, hiábavaló dolgokra.”

Első tevékenységeként felosztatta a Hungarista Pártot, belügyminisztere pedig betiltotta a Hungarista Mozgalmat. Elsőként ismerte fel a hitleri Németország veszélyességét, ugyanakkor sürgette az európai országok szovjetellenes összefogását is.

Minden erejével azon volt, hogy az igazságtalan trianoni békeszerződést békés úton, tisztességes konszenzus alapján, korrigálják és tegyenek igazságot a hazájuktól elszakított magyarok ügyében.

Teleki politikájának alapelve volt, hogy az ország területi gyarapodása lehetőleg békésen történjen meg, de azt minden körülmények között el akarta kerülni, hogy Magyarország háborúba keveredjen a nyugati hatalmakkal. Ennek érdekében tett engedményeket Hitlernek, de az engedmények elvi határa az ország szuverenitásának megőrzése volt. A németekkel szemben tartózkodó barátsággal, lényegi kérdésekben gyakran elutasítóan lépett fel. A II. világháború kitörésekor elhárította a német csapatok átszállítási kérelmét az országon, ugyanakkor a lengyel menekülteket befogadta.

A Lengyelország lerohanásakor kért magyar segítséget (a lengyel határhoz közeli vasútvonalak használata) megtagadta, illetve a lengyel menekülteknek útvonalat biztosított hazánkon keresztül. Álláspontját jól rögzíti a két levél, melyet 1939. július 24-én Hitlerhez intézett a lengyel kérdés tárgyában. A két levél kivonatos tartalma:

Szobra Gödöllőn
Szobra Gödöllőn

I./ Kegyelmes Uram!

Európa helyzete változatlanul komoly. Az előrelátó nemzetek összegyűjtik anyagi és erkölcsi tartalékukat, hogy felkészüljenek minden eshetőségre és váratlan eseményre. A magyar királyi kormány egy általános konfliktus esetén a maga politikáját a tengely politikájával fogja összhangba hozni.

Nem lehet azonban kétséges, hogy e politikához alkalmazkodásunk semmi esetre sem ejthet csorbát szuverenitásunkon, és nem emelhet akadályt nemzeti céljaink megvalósítása elé.

II./ Kegyelmes Uram!

Magyarország, erkölcsi meggondolásokból nincs abban a helyzetben, hogy hadműveleteket kezdjen Lengyelország ellen.

Van szerencsém kifejezni Nagyméltóságodnak legmélyebb tiszteletemet:

Gróf Teleki Pál

m. kir. Miniszterelnök

Ha visszagondolunk a második világháború előtti történelmi eseményekre, akkor aligha találunk példát arra, hogy egy ország miniszterelnöke hasonló tartalmú (udvarias) elutasító (!!!) levelet mert volna küldeni Európa félelmetes, rapszodikus és hisztériás diktátorának.

Ebben az időszakban Horthy Miklós és Teleki Pál hatékony intézkedéseinek köszönhetően ezrével fogadták a Lengyelországból, Szlovákiából és Romániából idemenekülteket, többek között a zsidókat(!), akik nem jutottak arra a sorsra, ami szülőhazájukban érte sorstársaikat…

Jugoszláviával örökbarátsági szerződést kötött semlegesítése és talán egy lehetséges szövetséges megnyerése céljából. Az 1941. márciusi belgrádi németellenes fordulat után azonban Hitler éppen Jugoszlávia ellen kívánt magyar katonai együttműködést, amiért cserébe revíziós lehetőséget ajánlott fel. Teleki Pál korlátozott mérvű és leplezett együttműködéssel próbálta elkerülni a szerződésszegés ódiumát, majd a hivatalos álláspont szerint 1941. április 3-ra virradó éjjel a Sándor-palotában öngyilkosságot követett el.

1941. március 3o-tól háromnapos cserkésztiszti lelkigyakorlaton vett részt. Április 1-én este még Witz Bélánál meggyónt, hogy másnap a Bazilikában a cserkészekkel együtt áldozhasson. Ezen a napon Werth Henrik vezérkari főnök felhatalmazást kért öt hadosztály és a segédalakulatok mozgósítására. Teleki javasolja, hogy Magyarország ne csatlakozzék a német katonai akcióhoz. Még jegyzőkönyvbe véteti azt, hogy Magyarország mindenáron ki akar maradni a világháborús konfliktusból.

Másnap április 2-án Teleki levelet ír Apor Gábor római követnek. A levél az íróasztalán maradt. Délután megérkezett Hitler válasza, hogy a terveken már nem változtathatnak, minden irányból támadnak. A kormányzó magához kérette Telekit tanácsadóival együtt. Teleki határozottan ragaszkodott a hárompontos lehetőséghez. Este még bement a külügyminisztériumba. Bárdossy megmutatta Barcza londoni magyar követ táviratát. Abban egyértelműen az állt, hogyha a németek megtámadják Jugoszláviát, akkor Anglia Jugoszlávia szövetségese lesz. Ha pedig Magyarország átengedi területén a német csapatokat, akkor Anglia megszünteti a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal, és amennyiben Magyarország megtámadja Jugoszláviát, akkor Anglia hadat üzen az országnak. A háború végén pedig Magyarországot legyőzöttként kezeli az örökbarátsági szerződés megszegése miatt.

Este még felkereste gyógyíthatatlan beteg feleségét a szanatóriumban. Ott telefonon értesült róla, hogy a németek megkezdték átvonulásukat az ország területén. Hazament a Sándor-palotába, ahol állítólag újabb telefont kapott. A halál l941. ápr. 3-án hajnali fél 3-kor következett be az orvosi látlelet szerint. Íróasztalán két borítékot találtak, az egyik Horthy Miklós kormányzónak szólt, a másik titkárának, Incze Péternek.

A kormányzónak írt búcsúlevél így szólt:

„Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk- gyávaságból- a mohácsi beszéden alapuló örökbéke-szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk, mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók lettünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.
1941. ápr. 3. Teleki Pál "

A levél hátsó oldalán ez állt: „Főméltóságú Úr! Ha cselekedetem nem is sikerülne teljesen, és még élnék, ezennel lemondok.
1941. ápr. 3. Mély tisztelettel Teleki Pál "

Azóta is vita tárgya, hogy - hivatalos verzió szerint - öngyilkos lett-e, vagy meggyilkolták? Valóban tőle származnak-e búcsúlevelei, netán hamisítványok? Kinek vagy kiknek volt az érdeke, hogy félreállítsák, és ezek a körök tényleg elmentek-e a végsőkig céljaik érvényesítéséért?

Halála mindenesetre sorsfordító volt a magyar történelemben, a háború nélküle indult, vele valószínűleg nem. A németekkel az eddigi ellenkezés együttműködésre változott. Elképzelhető, hogy meggyilkolták, s az öngyilkosság látszatát keltették azok, akiknek ellenkezése nem tetszett, s együttműködést szerettek volna.

Az öngyilkosság érvei - a történészek többsége ezt vallja - elsősorban Hóman Bálint összeállításán, Horthy levelén, a hivatalos orvosi közleményen, egyéniségének elemzésén, s az események sodrásán alapszanak. Úgy tüntették fel, hogy a lelkiismeretes, erkölcsös államférfit egyéni és nemzeti nehézségei megtörték, s a maga, valamint nemzete becsületét akarta tettével megmenteni, mert más eszköze már nem maradt.

Teleki sírja Máriabesnyőn
Teleki sírja Máriabesnyőn

„Hogy Teleki mit várt a németektől, azt már 1940 márciusában megmondta Cianonak: »Tud bridzsezni?« - kérdezte tőle. »Miért?« »Hogy legyen mivel eltöltenünk időnket, ha majd Dachauban találkozunk.« Kétségtelen, hogy Teleki, midőn 1941. április 3-án éjfél körül golyót röpített agyába, ezzel a tragikus cselekedetével a velünk szemben alkalmazott erőszak elleni tiltakozásunkat akarta megrázó módon kifejezésre juttatni. Ezt megerősíti a hozzám, mint barátjához intézett búcsúlevele is. […] Így fogták fel annak idején halálát az angolszászok világában is. Néhány nappal utána Winston Churchill rádióbeszédében hangsúlyozta, hogy […] »A tárgyalóasztalnál [ti. a második világháborút lezáró béketárgyalásokon] majd szabadon kell hagynunk egy széket Teleki Pál gróf számára. Ez az üres szék figyelmeztesse a jelenlévőket arra, hogy a magyar nemzetnek olyan miniszterelnöke volt, aki feláldozta magát az igazságért, amelyért mi is harcolunk.« Churchill háborús emlékiratai harmadik kötetében is megemlékezik Teleki áldozatáról […] A harmadik kötet már nem beszél az »üres székről«, mert amikor az nyomdába került, túl voltunk az 1947-ben Párizsban tartott úgynevezett békeértekezleten, s itt bizony senki sem emlékezett meg Teleki Pál önfeláldozásáról.” (Forrás: Horthy Miklós: Emlékirataim. Budapest, 1990. 243-244.)

A hír vétele után azonnal elkezdődtek az ellenkező találgatások. Shvoy tábornok, Werth vezérkari főnök, Nagybaconi Nagy Vilmos, rendőrségi emberek mind gyilkosságra gondolnak. Nem engedélyezik a nyomozást, bizalmas emberei nem láthatják a holtat. Nem engednek közelébe törvényszéki orvos-szakértőt. Nem tisztázzák sem a helyet, sem a halál pontos okát. Mindez érthetetlen akkor, ha nincs valami takargatni való a hivatalos változatban.

Hóman elkötelezett németbarát volt. A Legfelsőbb Honvédelmi Tanács ülésén történteket is hamisan adta elő. Az eseményeket, s Teleki egyéniségét úgy rakta össze, hogy belőle az öngyilkosság következzék. Horthy Hitlerrel levelezett az ügyben, de a teljes anyag ma sem ismert, sőt emlékirataiban is hallgat róla. Az a búcsúlevél, amire hivatkozik, hamis.

A hivatalos orvosi közlemény szakértők szerint képtelenségeket tartalmaz. Az egyik aláíró nem is volt törvényszéki orvos, a másik aláíró pedig annak a rendőrségnek volt az embere, amelyik nem engedélyezte a nyomozást. Náray leírja, hogy Kemény, aki látta az elhunytat a Nádor téri lakásban szívlövést tapasztalt, míg a Sándor-palotában halántéklövésről adnak ki leletet, s az exhumálás sírásója a tarkócsont hiányáról beszél. Az inas ugyancsak tarkóról beszél.

Oka sem volt az öngyilkosságnak. A Tanácsban végeredményben csak Teleki akarata valósult meg. Werthtel is meg tudott egyezni. Ismerte a londoni táviratot, de az angol követ bizalmas közlését szintén. Tudta, hogy a németek átvonulnak az országon. Éjjel gyónt, reggel áldozni készült, meglátogatta beteg feleségét, s kizárt dolog, hogy magára hagyta volna. A grafológus az írás alapján határozottan állítja, hogy nem lett öngyilkos, valami másra készült, levelét ezért nem dátumozta meg. Megöletése viszont sokak érdekében állt, s ez még akkor is így van, ha - ez a legvalószínűbb - nem a németek ölték meg.

Hányattatott sorsú szobra Balatonbogláron
Hányattatott sorsú szobra Balatonbogláron

„Dolgozott a cserkészetért és életét adta a magyar nép becsületéért" - olvasható gróf Széki Teleki Pál miniszterelnök fejfáján a máriabesnyői kapucius rendház temetőjében, ahova végrendelete szerint hamvait - az 1941. április 7-én a Kerepesi úti temetőben történt ünnepélyes temetés után - 1947-ben elhelyezték.

Halálát nagy költőink is megénekelték. Barbár idő. „De ilyenkor terem / Sárkányölőt a föld és Tűzlopót. / Barbár idők. De hősök s áldozók / ilyenkor győzhetnek a végzeten. - írta Illyés Gyula 1941-ben. Szembeszegülve a kor uralkodó ítéletével nem kevesebb pátosszal emlékezett 15 évvel később a zsidó származású Vas István is: „S hiába takarják hazug feledésbe, / Megnő minden évvel éltető emléke, / S ragyog tizenöt év vérpárás ködéből, / Teleki füstölgő revolvercsövéből." A költemény csak a rendszerváltozás után jelenhetett meg, mert Vas arról ír benne, hogy a Rákosik által megnyomorított országban halála után másfél évtizeddel is csak Teleki Pál emlékezete tarthatja ébren a reményt.

Zárszóul álljon itt egy máig érvényes szép gondolata:

„Nincsenek kis nemzetek, csak kishitűek,
nincsenek kis emberek, csak kicsinyhitűek.”

Ismételjük el bátorító szavait: „Merjünk magyarok lenni!”