Simonyi-Semadam Sándor

Simonyi-Semadam Sándor (Csesznek, 1864. március 23. - Budapest, 1946. június 4.) volt a Magyar Királyság 25. miniszterelnöke. Hivatali ideje 1920. március 15-től 1920. július 19-ig tartott.

Cseszneken született 1864. március 23-án. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Németországban végezte. Jogi doktori oklevelét megszerezve ügyvédi vizsgát tett, s ügyvédi irodát nyitott Budapesten. Nagy műveltségű és széles látókörű ember volt. Az ügyvédi munkája mellett rendszeresen publikált politikai, közgazdasági és jogi tárgyú cikkeket. Ifjúkorában sokat utazott, Európa nagy részét bejárta, de eljutott Afrikába, Amerikába és Ázsiába is. A keleti nyelvek kutatásával is foglalkozott.

Idősebb lányát Mayer Miksa, a Ganz-gyár mérnöke, Kandó Kálmán munkatársa vette el. Fiatalabb lányát Mayer Miksa testvére, Mayer Géza, a szabadalmi bíróság alelnöke vette el.

A Simonyi-Semadam-kormány. Álló sor: balról jobbra: Soós Károly, Sokorópátkai Szabó István, Bleyer Jakab, Haller István, Benárd Ágoston, Nagyatádi Szabó István. Ülő sor: Ferdinandy Gyula, Simonyi-Semadam Sándor, Emich Gusztáv, Rubinek Gyula, Korányi Frigyes
A Simonyi-Semadam-kormány. Álló sor: balról jobbra: Soós Károly, Sokorópátkai Szabó István, Bleyer Jakab, Haller István, Benárd Ágoston, Nagyatádi Szabó István. Ülő sor: Ferdinandy Gyula, Simonyi-Semadam Sándor, Emich Gusztáv, Rubinek Gyula, Korányi Frigyes

1901-ben néppárti politikusként országgyűlési képviselővé választották Németújváron. A Károlyi-kormány alatt visszavonult a politikai élettől, a Tanácsköztársaság idején ellenforradalmi tevékenység vádjával letartóztatták és egy ideig túszként fogva tartották. Csak a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának megalakulását követően tért vissza a politikai életbe.

1920-ban nemzetgyűlési képviselőnek választották, s a nemzetgyűlés első alelnöke lett 1920. február 18-án. Horthy kormányzóvá választása után 1920. március 15-én miniszterelnökké nevezte ki. Április 19-ig ideiglenesen a belügyi és a külügyi tárcát is ő töltötte be. „Nehezebb körülmények között még nem vette át a kormányzást alkotmányos kormány ebben az országban.” - mondotta Horthy Miklós. Párizsi tudósításokból ekkor úgy tűnt, hogy az antanthatalmak békéről döntő fóruma, a nagyköveti konferencia „elutasítja a magyar kívánságokat”, és „tíz napi határidőt kapunk a béke aláírására”. A hír azonban nem bizonyult valósnak. A trianoni szerződés aláírása késett, mert az antant ekkor még nem volt biztos abban, hogy meg tudja állítani Szovjet-Oroszország nyugati terjeszkedését. 1920 május végére aztán kiderült, hogy a lengyelek feltartóztatták az orosz seregeket és a bolsevik offenzíva kifulladt. Így a Nyugatnak nem volt szüksége Magyarországra. Megmaradt a fenti hír első része is, és a korábbi megalázó békefeltételeket íratták végül alá a magyarokkal.

Sírja a Farkasréti temetőben
Sírja a Farkasréti temetőben

Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnökké történő kinevezésében nagy szerepet játszott, hogy a számba jöhető jelöltek (pl. Bethlen István neve is felmerült a potenciális miniszterelnök között) közül senki sem akarta vállalni a küszöbönálló békeszerződés elfogadásának ódiumát. Kormányának tagjait kizárólag a KNEP és a Kisgazdapárt emberei közül válogatta össze. A béke aláírását követően nem sokkal, 1920. június 26-án benyújtotta lemondását, miniszterelnöksége július 19-én végetért. Ezt követően újra megnyitotta ügyvédi irodáját, illetve a KNEP egyik vezetőjeként tevékenykedett.

1921 tavaszán, az első királypuccs után belépett a Kisgazdapártba. 1922-ben visszavonult a politikai életből. 1922-1924 között a négy tagú Országos Pénzügyi Tanács tagja, 1932-1945 között pedig a Magyar Jelzálog Hitelbank kormánybiztosa. 1936-ban Horthy Miklós kormányzó titkos tanácsossá nevezte ki.

A trianoni béke évfordulóján, 1946. június 4-én halt meg Budapesten.

Forrás: sulinet.hu