Reviczky Gyula : Költők sorsa

Költészet mézédes nedűjét
Nyomasztó gondok, keserűség,
Tört vágyak sajtolják a szívből,
Csalódások, bánat verik föl.
Szegény költő! óh, hány halott
Mély sírja szíved és dalod
Bubánatos halotti ének...
Bucsúztatója álomnak, reménynek!
Leszámolsz emberrel, világgal,
S czélhoz csak eztán érkezel,
És meghalsz száz kínos halállal,
Míg halhatatlanná leszel.