Szent Márton

Élete

Pannonhalmi Főapátság ablaka, ahogy id. Stornó Ferenc megálmodta
Pannonhalmi Főapátság ablaka, ahogy id. Stornó Ferenc megálmodta

„Merre futsz, hátrálsz? Elrejtőzni nem tudsz!
Messze száll híre koszorús erénynek!
Száz csodád fénylőn hirdet s emel, Márton,
Pásztori tisztre.
Nem pompáz gőgben, sem arany színekben,
Hordja, mint régen, egyszerű ruháját,
Arcán, külsőjén csak erénye fénylik
Szép ragyogásban. ”



Hazánk területén született a Kr. utáni 316-os vagy 317-es évben a kereszténység egyik legnagyobb szentje, aki Szent Istvántól kezdve a Boldogasszony mellett hazánk társpatrónusa, Márton (317-397). Névünnepe, november 11-e hajdan az advent, az egyházi év kezdete volt. Sulpicius Severus életrajzában már 401-től a pannóniai Sabariát jelöli meg a szent szülőhelyeként, s a középkorban ezt az elnevezést másodlagosan Pannonhalmára értették. A Szent Márton domb valaha pannon naptiszteleti hely lehetett, s csak a keresztény papság működése alkalmával kapta a fenti nevet. Pannonhalmát - a szent születési helyére utalva - 1823-ig Szentmártonnak, illetve Szent Márton hegyének nevezték.

Szent Márton Franciaországnak is védőszentje, mert ebben az országban szolgálta az egyházat. Ő alapította például a Marmoutier bencés apátságot is. Az itteni középkori legenda előadásában Márton hun, illetőleg magyar királyok sarjadéka, sőt egyenesen magyar király. Király Ilona 1929-ben könyvet ad ki a következő címmel: „Szent Márton magyar király legendája”. Eckhardt Sándor szerint Kézait a pannóniai hun történet megírásában Márton alakja is ihlette. Szent Márton előhírnöke a kereszténységnek, s kultusza Pannóniában már a honfoglalás előtt is virágzott.

Kontuly Béla nagyméretű festményén Szent Márton élete a Brenner János Kollégiumban, a korábbi papi szeminárium épületében
Kontuly Béla nagyméretű festményén Szent Márton élete a Brenner János Kollégiumban, a korábbi papi szeminárium épületében

Gyermekként Ticiumban (ma Pávia) nevelkedett. 15 évesen apja akaratára belépett a hadseregbe, fiatal kora miatt 4 évig egy gyakorló csapatnál szolgált, 19 évesen lett valódi katona. A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát. Egy este nélkülöző koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban. 339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett. 341-ben, mielőtt barbárok támadtak Galliára, meghallotta a Seregek Urának hívását. Elbocsátási kérelmét a császár - aki személyesen biztatta katonáit és megajándékozta őket - gyávaságnak bélyegezte. Márton nem akarta elfogadni az ajándékot: eddig a császárt szolgálta, mostantól Istent akarja szolgálni, volt a válasza. És másnap védtelenül a csatasor elé állt, s Jézus nevében, a kereszt jelével sértetlenül áthatolt az ellenségen. Az ütközetre végül nem került sor, a frank uralkodó békét kért a császártól. Egyik alkalommal pedig álmában látván a besenyők támadását ekképpen kiáltott fel: „Távozzatok, mert az Úr védelmemre adta Szent Mártont, aki nem engedi, hogy az igazak legelőjét pusztítsátok.” Ezek az események nagyon meglepték az embereket, csodának vélték. Ezután Márton kilépett a seregből, és Poitiers-be ment. 355-ben visszatért Pannóniába, és téríteni kezdett.

El Greco: Szent Márton és a koldus
El Greco: Szent Márton és a koldus

A 4. században megerősödött az eretnek ariánus mozgalom. Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, de hamarosan Milánóból is elűzték. 360-ban visszatért Galliába. Itt a falvak lakóinak a térítésével foglalkozott. 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Megalapította az első európai szerzetes kolostort. Életét csodák, gyógyulások kísérték. Munkáját haláláig kitartóan végezte, végül 397. november 8-án elhunyt. 3 nap múlva, november 11-én Tours-ban temették el, sírja felett kápolnát emeltek.

Márton élete legfőbb céljának a keresztény hit terjesztését tartotta. Sokat utazott, térítette a pogányokat, megszervezte a hitközségeket. Egyházközségeket létesített, amelyek később vallási központokká váltak. A megtérített vidékekre elküldte tanítványait, hogy folytassák a keresztény hit megszilárdítását.

Márton csodái

Életét csodák kísérték. Isten így nyilvánította ki, hogy Márton az ő kiválasztottja. Első csodája Galliában a ligugéi kolostorban történt, ahol buzgó imával feltámasztott egy meg nem keresztelt hittanulót. Másik halott feltámasztását is feljegyezték a krónikák. Lupicinusnak, egy jómódú polgárnak fiatal rabszolgáját támasztotta fel imájával.

Tours városának püspöke

Apostoli buzgósága, példamutató alázata révén Gallia-szerte ismerték és tisztelték. Hilárius püspök, akit az egyház később szentté avatott, 368-ban meghalt. Utódául a poitiers-i püspöki székbe Pascentius került. Három év múlva, 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg. A püspöki hivatalt alázatossággal viselte, bár megválasztása ellen tiltakozott. Csellel hívták el szerzetesi közösségéből és szinte az egész Tours óhajára került a püspökség élére. Püspökként is egyszerű életmódot folytatott.

A 4. század végén a Római Birodalom hatalma meggyengült és az erős barbár támadások ellen már nem tudott kellő védelmet biztosítani. Belső ellentmondások is gyengítették a birodalom erejét. A félelemtől rettegő és megélhetéséért küzdő lakosság az Egyházban látta megmentőjét, tőle várta sorsának jobbulását. Nagy tiszteletnek örvendtek az egyház püspökei, híveik atyjuknak tekintették őket.

Márton szerénysége, egyszerűsége és az általa véghezvitt csodák következtében különös tiszteletnek örvendett. Az új toursi püspök székhelyén is a régi csendes életmódot kívánta folytatni. Eredménytelenül. Ezért elhagyta székvárosát és Marmoutierben telepedett le, ahová csakhamar több fiatal szerzetes követte.

Hittérítő tevékenysége

Márton új helyén folytatta hittérítő munkáját, járta a falvakat, lerombolta a pogány bálványokat, helyükön templomot épített. Sorra alapította a kolostorokat, amelyeknek tagjai szintén a kereszténység terjesztésén munkálkodtak. A kitartó apostoli munka eredményeként Márton püspök elérte, hogy a toursi egyházmegye területén egyetlen pogány falu sem akadt. Az egyes falvak lakóit felkeresték és megtérítették őket. Az isteni Gondviselés csodák tételével segítette őt munkájában. Ilyen volt az amboisei pogány templom lerombolása. A kőből épített templom lerombolását az ezzel megbízott pap nem tudta végrehajtani. Márton püspök egész éjszaka imádkozott, hogy a pogányságnak ez a szimbóluma megsemmisüljön. Kérése meghallgatásra talált, a vihar reggelre ledöntötte a templomot. Máskor egy pogány isten szobra dőlt le közbenjárására.

A pogány szentélyek helyén emelt templomokat egy-egy keresztény szent pártfogása alá helyezte, akiknek tiszteletét meghonosította és elterjesztette. Így lett Márton püspök Gallia apostola.

Lelkipásztori munkája nem szorítkozott csupán egyházmegyéje területére. Térített az angersi és lemansi egyházmegyékben is. Emlékét a mai napig őrzik. Számos helység viseli nevét. Járt Normandiában, Picardiában és Flandriában is. Az írott források megtörtént tényként említik, hogy térítő útja során Chartres környékén meggyógyított egy 12 éves néma leányt. Trierben is járt, átutazott Párizson, ahol ölelésével egy bélpoklost tisztított meg. Sens vidékén pedig imájával elhárította a jégesőt. Látogatásánakegyik vidéke Burgundia volt.

Dél-Galliában kevesebb helyen járt, de ismert, hogy részt vett a bordeauxi zsinaton és Vienneben is időzött. Itt gyógyította meg Paulinusnak, a későbbi nolai püspöknek a szemét.

Imájával meggyógyította Lycontius birodalmi helytartó ragályos betegségben szenvedő családtagjait. A helytartó hálából felajánlott adományát sem saját céljára, sem kolostora részére nem fogadta el. Erre Lycontius az összeget rabok kiváltására utalta. Rabokat engedett el Márton imájára Avitianus, az egyik galliai provincia zsarnok helytartója is. Istentől álmában kapott intésre kegyelmezett meg a halálra ítélt foglyoknak.

A püspök eljutott a császár udvarába is. I. Valentinianus nem akarta fogadni, megtiltotta, hogy színe elé bocsássák. Márton a tilalom ellenére is bejutott a palotába. A császár trónjából lángok csaptak ki, mire az uralkodó felugrott, a főpap elé sietett és kérését teljesítette.

Szent Márton halála és temetése

Csodák sora kísérte Márton püspök működését: betegek gyógyítása, halottak feltámasztása, ördögtől megszállottak megszabadítása volt a bizonyítéka az ő isteni kiválasztottságának. Fáradhatatlanul dolgozott a hit terjesztésén még idős korában is. Nyolcvan éves elmúlt, de még járta a vidéket, látogatta az egyházközségeket. Munkája mellett készült a nagy útra, várta halála közeledését. Nem a kedves marmoutieri kolostorában érte a halál, hanem vidéki munkája során Candesben, ahová az egyházközségben jelentkező viták elsimítására utazott. Visszatérése előtt gyengének érezte magát, tudta, hogy el kell hagynia szerzetestársait. Több napig magas lázzal feküdt hamuból készített fekhelyén. Nem engedte, hogy szalmából vessenek ágyat számára. Szép imával búcsúzott el az őt körülállóktól. Halála óráján így imádkozott Istenhez: „Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától.” Az Úr azonban szólította és magához hívta egy vasárnapi napon, 397. november 8-án. Halálhíre futótűzként terjedt el, Gallia-szerte hatalmas részvétet váltva ki. Néhány nap alatt nagy tömeg gyűlt össze Candesban. Holttestét több város is magának követelte. Poitiers és Tours egyaránt azon volt, hogy náluk helyezzék nyugalomra a püspököt. A holttestet vigyázva őrizték. A toursiak az őröket kijátszották, és az ablakon kiemelték Márton földi maradványait. A Loire folyón csónakban vitték székvárosába, Toursba.

A város előtti keresztény temetőben temették el november 11-én. Temetésére közel 2000 szerzetes érkezett Toursba és hatalmas tömeg vett búcsút püspökétől, akit évtizedek alatt szívébe zárt. Sírja fölé tanítványa, Brictius kápolnát emeltetett.

Kultusza nagyon hamar megkezdődött. Már Szent László korában, 1093-ban a szabolcsi zsinat ünnepét nyilvánossá tette és háromnapos előkészülettel hangsúlyozta. A helyi kultusz hatására II. Ferdinánd Szombathely városát a királyi kincstárnak járó minden rendes és rendkívüli adó fizetése alól minden időkre felmentette, de egyben kötelezte is, hogy Márton ünnepén gondoskodjanak a szegényekről.

A fehérvári Márton templomban, a haza társpatrónusának egyházban tették le középkori királyaink megkoronáztatásuk után az esküt; II Ulászló ennek a tornyában végezte el a „napvágás”-t.

A Tours-i bazilika közepén van a sírja, melyhez számtalan csodás gyógyulás kötődik.
A Tours-i bazilika közepén van a sírja, melyhez számtalan csodás gyógyulás kötődik.

Hazánkban nincs szent, aki templomával több városunknak, falunknak lett volna névadója - mint Márton. Legkorábbi Márton templomaink térképe lényegében az Árpád-kori magyar ökumenét tárja elénk, peremei az akkori magyar nyelvhatárt is jelzik. Velemér középkori templomában is látható Szent Márton freskótöredék. A pozsonyi székesegyháznak magyar ruhás Márton-szobra van csakúgy, mint Tiszapüspöki barokk templomának; de számos barokk templomunk oltárképén láthatjuk meg főúri magyar öltözetben.

Márton a gazdasági év kiemelkedő zárónapjának számított, s egyben az egyházi év kezdetét is jelölte; a középkorban tisztújítási és jobbágytartozási terminus. Szent Márton király névünnepével minden esztendőben az Égi Király születésének előhírnöke volt, s maradt hagyományőrző vidékeinken. Ő a jószágok egyik fontos patrónusa. Az érsekújvári kódex tudósításában fölemelt kezével őrjöngő tehenet fékez meg. A répcevidékiek emlékezetében régebben, amikor disznóvész dúlt, az egyik pásztor bement Szombathelyre Mártonhoz - segítségért. Álmában a szent püspök gonoszűző fehér nyírfaágat adott neki, hogy vesszőzze vele végig a beteg jószágokat, s azok meggyógyulnak.