Kmety György

Brocky Károly: Kmety György honvédtábornok
Brocky Károly: Kmety György honvédtábornok

Kmety György (Felsőpokorágy, 1813. május 24. - London, 1865. április 25.) honvédtábornok, az 1848-49-es szabadságharc egyik legvitézebb tábornoka, aki érdemei révén jutott közkatonai sorból a legmagasabb pozíciókig. A török hadseregben Iszmail pasa néven dandártábornokként végezte be nem mindennapi katonai pályáját.

Életpályája

A felvidéki Gömör vármegyéből származott. Nemesi címerrel rendelkező, de vagyontalan evangélikus lelkész második gyermekeként született. Ötéves korában apja elhunyt. Édesanya ezután a fiúkkal, Pállal és Györggyel áttelepült Nyíregyházára. Édesanyja mellett jóval idősebb bátyja, Pál nevelte. Tanulmányait Késmárkon, Nyíregyházán és Pozsonyban végezte, de iskolakerülő magatartása miatt bátyja Székesfehérvárra, egy katonai nevelőintézetbe száműzte.

György katonának már jobban bevált; „vas szorgalma, ügyessége, alkalmazása megtermé gyümölcsét; mert a körülményekhez képest elég korán emeltetett tiszti rangra” - írja róla Thurzó Miklós.

Kmety 1833-tól a 19. gyalogezredben szolgált, ahol közlegényként kezdte regényes pályafutását. 1847-ben Radetzky tábornagy itáliai hadseregében szolgált. A császári szolgálat során főhadnagyi rangot ért el. Radetzky alatt számos magyar tiszt szerzett tapasztalatot, amelyet később a magyar honvédseregben hasznosítottak. A rövid, harcokban bővelkedő szabadságharc során sok tehetséges, bátor tiszt jutott Kmetyhez hasonlóan gyorsan előre a ranglétrán.

1848 októberében századosként került át az alakuló magyar honvédseregbe a Győrben alakuló 23. honvédzászlóaljhoz. A kijelölt zászlóaljparancsnok betegségre hivatkozva nem vonult be, így Kmetyre jelentős szerep hárult a győri 23. zászlóalj megszervezésében. Itt csatlakozott négy századdal a Bécs irányába előretörő magyar csapatokhoz. Csapatai élén vitézül harcolt az október 30-án elveszített schwechati ütközetben. Helytállásáért Kossuth november 1-jén a zászlóalj parancsnokává nevezte ki.

December 16-án a parndorfi ütközetben egységével visszavert egy lovassági támadást, ezért alezredessé léptették elő. 1849. január 5-étől egy dandár, majd 1849. február 15-étől egy hadosztály vezetésével bízták meg.

Szobra Csornán
Szobra Csornán

Az 1849. február 26-27-i kápolnai csatában Dembinski hibás hadvezetése miatt nem vehetett részt, de fedezte a magyar csapatok visszavonulását. A vereség után pedig mezőkövesdi győzelmével megmentette a visszavonuló honvédsereget a bekerítéstől.

A tavaszi hadjáratban Kmety főleg elterelő feladatokat teljesített, egyedül az isaszegi csatában vett részt - itt ezredesi rangot is nyert Görgey javaslatára - majd Buda sikeres ostrománál tüntette ki magát.

Buda visszavételekor (1849. május 4. - május 21.), a vízivárosi oldalon ő irányította ostromot. A május 4-ei vízvédmű elleni rohamban megsebesült. Sebesülései nem akadályozták meg, hogy részt vegyen és jelesül vitézkedjen a további ostromban. Görgei vele küldte a vár bevételéről szóló jelentését Kossuthnak.

Buda bevétele után önálló hadosztályparancsnokként a Rába vonalának megszállását kapta feladatul. Június 13-án pályafutásának legfényesebb győzelmét aratta a csornai ütközetben. A Pápa felől előrenyomuló Kmety több irányból meglepte az osztrák sereget. Egyik dandárja elvágta a Wyss-dandár Kapuvár felé történő visszavonulásának útját, majd a Kmety-hadosztály három irányból megtámadta Csornát. A súlyos veszteségeket szenvedő Wys - dandár maradékát a Hanság felé nyomták. A csatatéren holtan maradt Franz Wyss vezérőrnagy, aki az osztrák hadsereg egyik legtehetségesebb tábornoka volt.

Ludvigh János kormánybiztos azt írta Kossuthnak, hogy Kmety ismét megmutatta, „mily hazafi, oly vitéz, s oly jó demokrata tábornok is. Hadsereg élén becsületesebb hazafi, s bátrabb vezér nem állhat”.

Nemeskürty István írja e haditettről: “Ez volt a magyar szabadságharc egyik legszellemesebben, harcászatilag a legtöbb leleménnyel végrehajtott támadása és csatája; még egy 1887-ben Bécsben kiadott, alázatosan császárhű hadtörténet sem tudja megtagadni az elismerést Kmetytől és a honvéd hadseregtől…”. Kmety Györgyöt június 26-án tábornokká nevezték ki.

Az orosz intervenció következtében megforduló hadiszerencse ekkor már Kmetynek sem kedvezett. Az osztrák túlerővel szemben már június 27-én vereséget szenvedett Ihász mellett Edler von Warensberg altábornagy csapataitól. Elszigetelődött Görgey felvidéki erőitől, így jobb híján a Délvidék felé vonult vissza. Kmety az erőltetett menet ellenére lekéste a háború utolsó magyar győzelmét. Július 14-én Guyon Richárd megverte Jellasicsot Kishegyesnél.

Iszmail Pasa, Eduard Kaiser litográfiája 1864
Iszmail Pasa, Eduard Kaiser litográfiája 1864

Augusztus 9-én seregével csatlakozott a Temesvár mellett álló magyar főerőkhöz. A temesvári csatában a balszárnyon sikeresen nyomult előre, de a többi seregrész megfutamodása miatt végül ő is visszavonulásra kényszerült. Az augusztus 15-i lugosi ütközetben sikeres utóvédharcot vívott a császáriakkal.

A sereg feloszlásakor csapatai csatlakoznak a fegyverletételi céllal Borosjenőre tartó Vécsey tábornokhoz, ő maga a török határ felé indult. (Menekülés közben a román felkelők kezébe került, de Bem kísérete kiszabadította.)

A császári hadbíróság távollétében halálra ítélte (Pest, 1851.).

A Portán szívélyesen fogadták az oroszok ellen harcoló tehetséges magyar tiszteket. Iszmail néven belépett a török hadseregbe, ám a közhiedelemmel ellentétben nem vette fel az iszlám vallást. Bemmel együtt a szíriai Aleppóba került, ahol részt vettek 1850 októberében egy súlyos zavargás leverésében.

Bem halála után Londonba távozott. Itt született meg első önálló műve, amely Görgey Artúr emlékirataira válaszul készült. A krími háború kitörésekor visszatért Törökországba. Az emigráns tábornokot I. Abdul Medzsid szultán hamarosan tábornoki rangban alkalmazta seregében, és az 1853-ban kirobbanó krími háború során birodalma keleti végébe, a Kaukázusba küldte. Legvitézebb haditettét 1855-ben Karsz váránál vitte végbe: az erődöt ostromló Muravjev tábornokot kicselezve bejutott a várba, hosszú hónapokig helytállt a túlerővel szemben. A szeptember 29-ei orosz támadás visszaverésében komoly szerepet játszott Kmety. Ennek a napnak az eseményeiről írta második könyvét. Amikor Williams tábornok, az erőd parancsnoka 1855. november 24-én a készletek kimerülése miatt a vár megadása mellett döntött, Kmety és Kohlmann József - egykori honvéd ezredes - kitört a cári erők ostromgyűrűjéből.

Hősies kitartásáért megkapja a legmagasabb török katonai kitüntetést. Egyike lett azoknak a hadvezéreknek, akiket az 1860-as drúz felkelés leverésére küldtek. A libanoni rendezés körüli politikai játszmák, valamint egyre súlyosbodó betegsége miatt 1861-ben a visszavonulás mellett döntött. Londonban telepedett le, és 1865 áprilisában bekövetkező haláláig itt élt a török hadsereg nyugalmazott tábornokaként. A török állam saját halottjaként temettette el London előkelő temetőjében, a Kensal Green Cemeteryben (Kensington and Chelsea), keresztény módon, mivel állítása szerint nem vette fel az iszlámot.

Londoni síremléke
Londoni síremléke

Az emlékműre angol és magyar nyelvű szöveget véstek, a magyar nyelvű szöveg: „E síremléket / Kmety György tábornoknak / keleti czímén Ismail pasának / fényes érdemei elismeréséül / Ő Felsége a török császár emeltette / A török birodalom Kars vára vitéz védőjét / Magyarország az 1848-49 haarcz egyik jeles vezérét / és ősi alkotmánya hű bajnokát gyászolja / Született Felső Pokorágyon Gömör megyében / május 24. 1813 / Meghalt Londonban / április 25. 1865."

Kmety hosszú, kalandos pályafutása egészét katonai közegben töltötte, sohasem házasodott, gyermekei nem születtek, így a vitézségéről híres tábornok nevét bátyja családja vitte tovább.

A Kensal Green-i temetőben lévő obeliszkjét a magyar és a török állam közösen állíttatta helyre. Az isztambuli katonai múzeumban egy mellszobor őrzi emlékét. Nyíregyházán, egykori iskolája falán emléktábla, több vidéki városban és Budapest VI. kerületében utcát neveztek el róla.