Vitéz nagybányai Horthy István

Vitéz nagybányai Horthy István, (Póla, 1904. december 9. - Alekszejevka, 1942. augusztus 20.) magyar politikus és katona. Horthy Miklós kormányzó idősebb fia, kormányzóhelyettes, gépészmérnök, repülő főhadnagy.

Élete és politikája

Horthy István 1904. december 9-én Pólában született, Horthy Miklós és Purgly Magdolna harmadik gyermekeként. Elsőszülött fiúként a család kétszáz esztendős hagyományai szerint az István nevet kapta. A nagybányai Horthy-nemzetségben ő már a nyolcadik István volt. A családalapító Horthy István 1635-ben szerzett nemesi címet, amelyet Kolozs vármegyében 1657-ben hirdettek ki. Gyermekkorát Pólában és Isztambulban töltötte, majd édesapja szárnysegédi kinevezése után Bécsben és Badenben tanult, de minden tanév végén Pozsonyban magyar osztályvizsgát tett.

A családi katonai hagyományoknak megfelelően útja 1918-ban a fiumei tengerészeti akadémiára vezetett, de a Monarchia szétesése után az iskola bezárt, a flotta idegen kézbe került. Ezt követően a budapesti Toldy Ferenc Főreáliskolában folytatta tanulmányait.

Kora ifjúságától kezdve érdeklődést mutatott a technikai tudományok iránt. Ezért az érettségi után tanulmányait a József Nádor Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karán folytatta. Egyetemi évei alatt aktív részese lett a Műegyetem Sportrepülő Egyesületének munkájának, autóversenyeken, motorversenyeken indult és elnöke volt a Műegyetem Atlétikai és Futball Klubjának. Tanulmányait 1926-ban megszakította, és mint pilóta, önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett a légierő keretein belül. Civil életében is legnagyobb szenvedélye a repülés volt. 1927-ben tett repülővezetői vizsgát. Friss gépészmérnökként nagybátyjával, Horthy Jenővel Afrikába utazott, bejárták Ugandát, Kenyát, Belga-Kongót, ahol vadászatokon vettek részt és megismerkedhettek a neves magyar Afrika-kutatóval, Kittenberger Kálmánnal.

1928-ban szerezte meg gépészmérnöki oklevelét. Műhelygyakorlatra az országban akkor repülőgépmotorokat egyedüliként gyártó Weiss Manfréd Gyár repülőmotor osztályán helyezkedett el. A következő évben egy évre az Egyesült Államokba ment tanulmányútra, ahol mérnöki érdeklődésének megfelelően a Ford Művek kísérleti tervező osztályán szerzett tapasztalatokat, először egyszerű munkásként, később tervezőmérnökként. A Ford gyár az egyik autótípusánál fel is használta autókarosszéria felfüggesztési találmányát, amit napjainkig is használnak.

1930 őszén hazatért és a MÉVAG-nál kezdett dolgozni, vagyis ekkor még úgy tűnt, apjával ellentétben civil pályafutás lesz osztályrésze. A tervezőcsoport élén sok komoly fejlesztésben vett részt, például a 424-es gőzmozdonyéban. Széleskörű külföldi tapasztalatai és nyelvismerete miatt rövidesen az ő kezében összpontosultak az üzem export ügyei, néhány év elteltével pedig a gyár igazgató-helyettese, igazgatója, majd 1938-ban a vállalat vezérigazgatója lett.

Nagy gondot fordított szenvedélye, a repülésügy fejlesztésére. Az iskolarepüléshez szükséges kismotorok előállítása érdekében megszerezte az egyik legkiválóbb német motor gyártási jogát. Saját képzéséről sem feledkezett meg, főiskolai oktatásban szerzett újabb repülési ismereteket, évenként bevonult a légierőhöz fegyvergyakorlatra. Vízi-repülőgép és katonai gépek vezetésére is képesítést nyert. A Felvidék, majd Kárpátalja visszacsatolásakor önként vonult be rendkívüli fegyvergyakorlatra.

1938 májusában a Magyar Aero Szövetség elnökévé választották, ahol irányította a repülő-előképzés programjának kidolgozását, gondoskodott az oktatásképzésről, illetve a műszaki szolgálat ellátásáról is. Rövidesen az országgyűlés által létrehozott Horthy Miklós Repülő Alap elnöke lett, ahol a megkezdett munkát folytathatta.

1940. április 27-én házasodtak össze gróf Edelsheim-Gyulai Ilonával. 1941. január 17-én megszületett fiuk ifj. vitéz nagybányai Horthy István. Szenvedélyes repülő volt, nászútként is repülőutazást szervezett. Kisrepülővel tették meg a velencei, dél-olaszországi, tuniszi, líbiai, palesztinai, szíriai és törökországi leszállásokkal tarkított utat.

1940 februárjától a Magyar Királyi Államvasutak élére került. Kinevezésével a magyar kormány hosszú hagyományt tört meg, első ízben került a MÁV élére nem vasúti szakember. Varga József kereskedelmi miniszter a kinevezést Horthy emberi kvalitásaival indokolta: „A Magyar Államvasutak új elnökének megválasztásánál különös figyelemmel kellett lennünk arra, hogy elméletileg és gyakorlatilag egyaránt fiatal, tetterős és munkabíró egyén kerüljön az Államvasutak élére". Szakmai munkájának és kitartásának köszönhetően a magyar vasút soha sem látott fejlődésen ment keresztül. Elnökségének idejét a „MÁV legszociálisabb idejének” nevezték. A MÁV első embereként Horthy tagja lett az Országgyűlés felsőházának, és a magyar hadba lépés évében államtitkári feladatkört kapott.

A kormányzó fia már korábban is nagy népszerűségre tett szert, ennek ellenére csak 1942-ben került a nagypolitika sodrába. Apja - állandó betegeskedése miatt - arra kényszerült, hogy kijelölje helyettesét, akit vélhetően örökösnek is szánt. Horthy Miklós választása idősebb fiára, Istvánra esett, aki az 1942/II. tc. értelmében „kiskormányzó” lett. A döntést az Országgyűlés majdnem egyhangú közfelkiáltással elfogadta, egyedül a szélsőjobboldali nyilasok tiltakoztak. Megválasztásakor „számos üdvözlő köszöntés érkezett az országon belülről és a baráti államokból is, mindenekelőtt Olaszországból. Csak a hivatalos Németország hallgatott. Goebbels már február 4-én azt jegyezte fel naplójába, hogy megválasztása „nagy szerencsétlenség”, mert „ez a fiú még inkább zsidóbarát, mint apja”.

Az országban a „kiskormányzó" igen nagy népszerűségnek örvendett, angolbarát politikája egyedülálló volt a térségben. Már ekkor ismert volt álláspontja, hogy a németek elvesztik a háborút. Horthy Miklós Emlékirataim című memoárjában írja, „Fiam valóban a háború kezdetétől fogva olyan nagyra értékelte a szövetségesek emberben és anyagban fennálló fölényét, hogy Németország győzelmi esélyét kilátástalannak tartotta, s ezt a nézetét nagyon jól ismerték azok, akik megválasztották”. Bárdossy László miniszterelnök lemondása után a kormányzó a politikai szövetségesnek számító Kállay Miklóst helyezte miniszterelnöki posztra. Kibontakozni látszott egy új irányvonal az ország sorsának fordítására.

Politikai munkája mellett gazdasági és társadalmi szervezetekben is vezető szerepet vállalt. Így lett a Műegyetem Sportrepülő Egyesület elnöke, a Magyar Autómobil Egyesület alelnöke, a Magyar Polo Club elnöke, a Cserkész Szövetség társelnöke, a Magyar Aero Szövetség elnöke, a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap elnöke, és még megannyi más feladatkör és tisztség betöltője.

Irány a front

Horthy István csak a neve alapján is könnyen emelkedhetett a ranglétrán, mégis élete során mindig arra törekedett, hogy szülői támogatás nélkül is kiérdemelje előléptetéseit. Ezt a mentalitását tükrözi az a döntése is, amellyel vállalta, hogy a 2. magyar hadsereggel a keleti frontra vonul. Sok támadás is érte, hogy közjogi méltósága mögé bújva ki akar bújni a tényleges katonai szolgálat alól. Ezt megcáfolandó 1942. május 1-jén tartalékos főhadnagyként bevonult a legendás szolnoki repülőkhöz. Fontos pozíciója miatt tartalékos vadászpilótaként került a keleti frontra. Bár a közvetlen háborús eseményekből kimaradhatott volna, mégsem tette. „…Nehezen tudok szebbet elképzelni, mint háborúban vadászrepülőnek lenni!”- mondotta. Csak háborús tapasztalatokkal felvértezve érezte magát jogosultnak a hadsereg majdani irányítására.

1942. július 1-jén indult az 1. vadászrepülő osztály a 2. magyar hadsereghez a keleti frontra. Nagy sajtó visszhang kísérte a kormányzóhelyettes tényleges első vonalbeli katonai szolgálatát, aki osztozni akart a katonák megpróbáltatásaiban. A harctéren semmilyen kivételezésben nem részesült, ugyanúgy részt vett a bevetésekben, mint az osztály többi pilótája. Vadászrepülőként alapvető feladata a saját bombázók és felderítők biztosítása, valamint a szárazföldi alakulatok hadmozdulatainak támogatása volt. Az első harctéri feladatot július 4-én hajtották végre, mely légtérbiztosítás volt Sztarij-Oszkol térségében. Első légi győzelmét augusztus 6-án szerezte meg, miközben gépét több találat is érte.

Horthy István már túl volt 24 bevetésen, amikor a magyar politikai vezetés ki akarta vonni személyét a frontvonalból. Augusztus 16-án értesítették a 2. magyar hadsereg parancsnokát, Jány Gusztáv vezérezredest, hogy a kormányzóhelyettes szolgálati feladatköre megváltozik, azaz Horthy István repülő szolgálata augusztus 19-én véget ér, és ezután már csak, mint kormányzóhelyettes lesz jelen a fronton. Hazatérése után úgy tervezte, hogy Angliába vagy az USA-ba megy, hogy kapcsolatai révén előkészítse az ország átállását a szövetséges oldalra.

A parancs tehát megszületett, de az események mégsem ennek megfelelően alakultak.

Horthy István 1942. augusztus 20-án hajnalban mégis elindult 25. bevetésére. Már sosem fogjuk megtudni, hogy a jubileumi repülés volt-e a célja, vagy valami más történt, mindenesetre hajnali 5 óra 7 perckor - az időpontot megállt órája is jelezte - röviddel a felszállás után Héja típusú repülőgépével lezuhant és életét veszítette. Halálával nem csupán egy kiváló pilótát veszített el a Magyar Királyi Légierő, de elveszítette az ország a kormányzó helyettesét, Magyarország második rangú vezetőjét.

A pilóták arra kaptak parancsot, hogy biztosítsák két géppárral két közelfelderítő gép útját. Horthy István egy nagy balkört leírva akart a közelfelderítő közelébe kerülni, de a kis sebességen alacsonyan, 300 méteren végrehajtott túl szűk fordulóban a gépe megbillent, dugóhúzóba került és 5 óra 7 perckor lezuhant. A kiömlő benzin hatására a gép kigyullad, a kormányzóhelyettes a helyszínen azonnal az életét veszítette.

Kora délutánra Jány Gusztáv vezérezredes személyesen is a baleset helyszínére érkezett. Első dolga volt részvét táviratot küldeni Horthy Miklósnak, a gyászoló apának. A Kormányzó válasza így szólt: „Drága fiam veletek érzett, gondolkozott és harcolt! Bajtársatok volt. Köszönöm!”

Jány vezérezredes a felravatalozott koporsó mellett, katonai tiszteletadással állt a hős előtt. Mögötte katonai rangsorban a többiek. Másnap reggelig kettesével adtak díszőrséget a bajtársak.

A vizsgálat

Jány Gusztáv vezérezredes azonnal elrendelte a tragédia körülményeinek kivizsgálását. A baleset kivizsgálását azonban rövid úton lezárták. Konkrét ítélet, elmarasztalás nem történt, Horthy István halálának nem volt felelőse! Aki részt vett a baleset okainak feltárásában, azt titoktartásra kötelezték. Ez viszont tág teret nyitott a találgatásokra, legendák megszületésére. De ha jól belegondolunk, nem is nagyon volt esély más vizsgálati eredményre. A háború zajlott, és abban a helyzetben vajon ki merte volna hangosan felvetni a halkan suttogott legendákat? Ki mondta volna ki a „kiskormányzó” hibáját, nem is beszélve a gép típushibájáról, de különösen az esetleges német felelősségről?

Azóta is sokan és sokféleképpen foglalkoztak a tragédiával. Baleset történt? Merénylet volt? A pilóta hibázott? Ma sem tudjuk. Mind a mai napig nem sikerült megerősítő bizonyítékot felmutatni egyik számításba jöhető változat megerősítésére sem.

Még az sem tisztázódott, hogy a minisztertanácsi döntés után egyáltalán hogy kerülhetett sor a felszállásra? A vizsgálat nem tudta egyértelműen tisztázni a történteket. De ez igaz a felszállást közvetlenül megelőző és az azt követő pillanatokra is.

A legvalószínűbb, hogy Horthy gépe a Héják tervezési hibája folytán dugóhúzóba esett, amiből nagyszerű repülőtudásával még kivette az üzemanyaggal teli nehéz gépet, de már nem volt elég magassága ahhoz, hogy a tragédiát megakadályozhassa.

A műszaki hiba a repüléstechnikában sohasem elhanyagolható tényező, de a „kiskormányzó” gépét különleges körülmények között, több személy felelősségével tartották repülőképes állapotban. A karbantartásával megbízott szerelők lelkiismeretessége és szakmai tudása minden kétségen felül állt. A felszállás előtt ők pedig semmilyen repülést befolyásoló műszaki hibát nem találtak. Így feltételezhető, hogy a Héja típusú gépek pilótáit fenyegető jellegzetes manőverezési hiba történhetett. Horthy István sokat repült, tapasztalt, jó pilóta volt, de tapasztalatait más, a Héjától nagymértékben eltérő konstrukciójú gépeken szerezte. Repülőgép-katasztrófa általában akkor történik, amikor több, egyenként jelentéktelennek tűnő körülmény egy időben következik be. Ezek külön-külön kivédhetők, de ha együtt jelentkeznek, a kialakult helyzet megoldhatatlan. Horthy főhadnagy halálos baleseténél is több negatív körülmény egyszerre jelentkezett, és vélhetően ez okozta a tragédiát.

Ismert volt a Héja vadászgép rossz repülési tulajdonsága. A Héja vadászrepülőgép egy, az olaszok által „megkaparintott" amerikai gép majdnem tökéletes mása volt. De sajnos csak majdnem tökéletes, és amit az olaszok nem tudtak lekoppintani, azok "pót" kivitelezése komolyan csökkentette a minőséget, rontotta a gép repülési tulajdonságait. Az olasz gépek eredendő hibáit ráadásul még fokozta a magyar megrendelésre gyártott gépeknél, hogy a pilóták védelmében kialakított páncélozott ülések miatt a gép orrnehézzé vált. Ettől a Héja a szűk fordulókban - kellő sebesség vagy vonóerő hiányában - hajlamossá vált az oldalirányú „megcsúszásra”. Így a pilóták számára kiadott kézikönyv legfontosabb része lett az a fejezet, amelyben külön felhívták a figyelmet a leggyakoribb hibákra.

Akkoriban a tragédia kapcsán sokan gondoltak a német szabotázs lehetőségére is. A vélekedés szerint a németek által kitervelt és végrehajtott merénylet okozhatta a kormányzóhelyettes gépének meghibásodását. A felszállás előtti napon németek vertek sátrat a reptéren. Mindez persze még nem bizonyítja, hogy meg is tudták rongálni a gépet, amely emiatt zuhant volna le. A magyar parancsnok szerint magyar szerelőkön kívül az állandóan szem előtt lévő géphez más nem férhetett.

Szóba került a baleset kapcsán Horthy István esetleges ittassága, és egy németek által kitervelt szabotázsakció is. Az alkoholos befolyásoltságáról szóló pletykákat elsősorban a nácik terjesztették, amit aztán néhány év múlva a kommunista éra is szívesen ismételt meg. Ittasságát az előző esti névnapi ünnepséggel indokolták. De reformátusként nem augusztus 20-án ünnepelte névnapját, frontszolgálat alatt pedig sohasem ivott. Ezt bajtársai is határozottan megerősítették. Az ittasságot tehát biztosan kizárhatjuk. Többen vélték úgy, hogy Horthy István 38 évesen már nem volt alkalmas frontszolgálatra, de ezt a vélekedést semmi nem erősíti meg. Orvosi szakvélemény szerint a pilóta szervezetét a repülés közben érhette olyan túlterhelés, amely eszméletvesztéssel jár, ez az állapot ma is gyakori oka a katonai légi baleseteknek.

Sokak által nem ismert tény, hogy Horthy István gépe a július 31-i bevetés közben több lövést kapott német pilóták „öntüzéből.” A „szövetségesek” magyarázata szerint a főhadnagy gépét, összetévesztették egy orosz Ratával. Bocsánatkérések közepette tisztázták magukat a fegyvertársak. De augusztus 8-án ismét magyarázkodásra kényszerültek, hiszen Horthy vadászrepülőjét ismét támadás érte. Ezúttal nyolc találatot kapott a szövetségesektől. Nem tudjuk, de még az sem zárható ki, - részben vagy egészben - hogy a visszahívó parancsot ezen incidensek váltották ki.

A vizsgálat során voltak akik összefüggést láttak Horthy István és sógora, ifjú gróf Károlyi Gyula 1942. szeptember 24-i repülőbalesete között.

A legendát tovább szőve Horthy tragédiája egy nagyszabású németellenes akciót akadályozott meg, ami megmenthette volna hazánkat a háborús pusztulástól. A történelem nem ismeri a „ha” és a „volna” fogalmait. Mégis az emberben felmerül a gondolat, „ha” az 1944. októberi kiugrási kísérlet során Horthy István kormányzó helyettes az édesapja mellett lehetett „volna”, vagy külföldről segíthette „volna” hazánk érdekeit, akkor valószínűleg másképpen alakul a 2. világháborúból való „kiugrásunk” forgatókönyve és eredményessége. Igaz ez még úgy is, hogy minden bizonnyal csodát tenni ő sem tudott volna.

A temetés

Horthy István temetésére 1942. augusztus 27-én került sor. Horthy István holttestét a Parlament kupolacsarnokában ravatalozták fel, majd Kenderesen, a Horthy család kriptájában helyezték végső nyugalomra. A szerencsétlenséget állami gyász követte, a parlament november 7-én törvénybe foglalta a kormányzóhelyettes emlékét. Horthy István tiszteletére bélyeget adtak ki, apja pedig emlékművet rendelt fiának, ami végül sohasem készült el. A budapesti városi legenda úgy tartja, hogy Kisfaludi Stróbl Zsigmond, a szobor tervezője később a Horthy-emlékművet átalakítva készítette el a Citadella nőalakját, de ennek nincs valóságalapja.

Ha Budapesten nem is, Szolnokon elkészült a Horthy szobor. Történt ugyanis, hogy 1942-ben Szolnok város vezetése elhatározta, hogy a fiatalon, váratlanul elhunyt Horthy István emlékének megörökítésére szobrot állít. A szobor - Vastagh György szobrász alkotása - 1944 márciusában el is készült. Avatói nem tudhatták, hogy március 19-én a németek megszállják hazánkat és erre a napra tűzték ki a szobor avatását. De a közismerten náciellenes kormányzóhelyettes szobrának felavatására már nem kerülhetett sor sem a kitűzött napon, sem később. A kormányzóhelyettes pilótaszobra és egy mellékalak, egy koszorút elhelyező szűrös parasztember figurája néhány hónapig még ott állt, aztén 1944. őszén a főalakot ledöntötték a talapzatáról. Behúzták a városháza pincéjébe, ahonnan aztán eltűnt, valószínűleg beolvasztották. Évekig állt csonkán az obeliszk és a mellékalak szobra Szolnok főterén, mígnem eljött 1949 augusztusa. Ekkor a csonkán álló Horthy szobor mellékalakját beszállították a második világháborús katonai temetőbe. Itt kapott új szerepet, és lett ettől kezdve a turul madaras emlékoszlop mellékalakja.

Sok esztendőn keresztül Horthy István emlékezete méltatlanul háttérbe szorult, pedig példaértékű életet élt. A hazaszeretet, a kötelességtudat, az önfeláldozás példája. Horthy István özvegye, Ilona asszony így jellemezte a férjét: „..annyira szerette az igazságot, hogy szinte túlzásba ment.”