Megjelent gróf Széchenyi István Hitel című műve - 1830

„Bármily szerencsétlen helyeztetésű legyen is az ország, bármily láncok által legyen is lebilincselve a nemzet, előbb-utóbb mégis szabadabb létre vív, ha lakosaiban a polgári erény tiszta vére buzog. S viszont akármilyen boldog fekvésű legyen is egy ország, bármily szabadságokkal bírjanak is lakosai, lassan-lassan mégis rabigába görbed, ha romlott a tiszta erkölcs s polgári erény nem fénylik többé."

„Tapasztalást pénzért venni vagy hagyományképpen kapni nem lehet."

„Keresztény jótévőségünkben higyjünk minden emberről jót; pénz-kereskedés, alkotmány dolgából mindenkiről pedig a legrosszabbat — úgy fogunk ezen s a más világon boldogulni."

„Ki igen sokféle akar lenni, aligha lehet tökéletes egyféle."

„Ezen Hitelnél pedig még mélyebben fekszik: a Hitel tágosb értelemben. Tudniillik: hinni s hihetni egymásnak."

„Csak a mindenoldalú vizsgálat által lelhetni fel az igazságot, s ez csak a gondolatok legszabadabb közlése által valósulhat. Hol a beszéd korlátos, ott rab a nyelv és csak rabként szól."


Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi István (Bécs, 1791. szeptember 21. - Döbling, 1860. április 8.) politikus, író, a „legnagyobb magyar”, közlekedési miniszter, eszméi, működése és hatása által a modern, az új Magyarország egyik megteremtője, polihisztor, közgazdász. Talán a magyar politika legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja, akinek nevéhez a magyar gazdaság, a közlekedés, a külpolitika és a sport megreformálása fűződik. Számos intézmény névadója.

A „Hitel"-lel Széchenyi a magyar gazdasági szakirodalom egyik első képviselője. 1830. január 28-án jelent meg. Egy évig dolgozott raja, hogy a benne foglalt új és átalakító eszméivel és reformterveivel lázba hozza, és a haladás útjára terelje a nemzetet.

Államgazdasági irodalmunk e zseniális alkotását „Honnunk szebblelkü asszonyinak” ajánlja: „...annyi nemes és szép, ami az emberiséget felemeli, a ti nemetek műve."

"Ti emelitek egekbe a port,
s halhatatlanságra a halandót.
Üdvözlet és hála Néktek!'

Sorra veszi a magyar mezőgazdaság, kereskedelem égetően fontos kérdéseit, és a jelen állapotnak „tiszta magyar szív” érzésével írott rajza után meglepő biztossággal jelöli ki, hogy mit kell tenni és hol kell a munkának nekikezdeni.

Eötvös József, a reformkori liberális nemzedék egyik legjelentősebb alakja így ír erről a könyvről: „A Hitel nemcsak könyv, a hitel valami több, nemesebb a Hitel hazafiúi tett. Széchenyi megmutatva az előítéletet s önséget egész mezítelenségében, helyt csinála nekünk, hol építsünk."

Mottó: „A jó hazafi egyszersmind jó gazda is lehet, s kell is lennie,
mert csak a takarékos és jó rendű lehet közönségesen hasznos
s nemcsak lármázó hazafi.
"

Birtokainak modernizálása céljából 1828-ban Széchenyi 10000 forintos kölcsönért folyamodott egy bécsi bankházhoz, de kérését elutasították. E személyes élményétől vezéreltetve kezdte vizsgálni a magyar gazdasági és politikai állapotok összefüggéseit, és adta közre 1830 elején a Hitelt, amellyel az érdeklődés közzéppontjába került.

Megállapítása, hogy a magyar földbirtokos szegényebb mint lehetne. A felvirágzáshoz vezető utat csak akkor lehet végigjárni, ha mellőzik az elavult feudális rendszert, a több évszázados, még mindig védelmezni kívánt jogintézményeket.

A földnek nincs igazi értéke, mert nem lehet eladni: a bank nem nyújt hitelt, mivel nem szerezheti meg a nemesi birtokot; akadályozza ezt az ősiség törvénye, és - ha a rokonok mind kihaltak volna - a koronára háramlás joga.

További akadálya a földbirtok szabad adásvételének, hogy azokon kilencmillió jobbágy („minden terhek türelmes viselője") él és dolgozik odaláncolva, teljes jogfosztottságban.

Széchenyi által javasolt megoldás: el kell törölni az ősiséget, a fiskalitást, sőt attól sem kell visszarettenni, ha a hitelezők dobra verik néhány könnyelmű nemes birtokát.

Meg kell szüntetni a jobbágy és a földesúr függő viszonyát. A modern nagybirtokot nem lehet korszerűtlen, Európa fejlettebb országaiban már rég elfeledett robotmunkára alapozni.

(„Se bot, se vessző nem hozott még egy országot is virulásra...").

De el kell törölni a dézsmát és a kilencedet is, mert megölik a jobbágy szorgalmát. Korszerűsíteni kell a közlekedést, szabályozni a folyókat, jó utakra van szükség, meg kell szüntetni az elavult céhrendszert.

Széchenyi a feudális rendszer felszámolását célzó programját az udvarral egyetértésben akarta végrehajtani: ha valaki Algériába vetődne, ott nem „a tengernyi rablás ellen kelne ki, és nem a Dey (az uralkodó) háremét akarná egy nőre szállítani", mert „maga tán egy fejhosszal rövidülne meg". Ezért itthon a Habsburg Monarchia keretei között ne a bécsi udvar abszolutizmusában keressük a hibát, hanem fel kell mérnünk azt a mozgásteret, amely idehaza adottnak vehető.

„Hazánk előmenetele és felemelkedése legfőbb gátjai mi, tehetősebb nemesek vagyunk". Önkritikára, reális látásmódra biztatja nemzetét; e célokat csak a „közértelmesség" terjesztésével lehet elérni. Ezért tör lándzsát a „kiművelt emberfők" számának növeléséért. „A tudományos emberfők mennyisége a nemzet igazi hatalma. Ezek statisztikája az ország legérdekesebb jellemzője. Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat teszik a közerőt, hanem az ész, amely azokat józanul használni tudja. Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje... S ekként minden kifejlődés, előmenetel, erő, érték, és a szerencsének legmélyebb sarkalatja a kiművelt emberfő.”

Széchenyi egész életművét, életfilozófiáját vetítik elénk a mű záró mondatai:

„Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni 'valaha mik voltunk' de inkább átnézni, 'idővel mik lehetünk s mik leendünk'. A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk. Ne bajlódjunk azért hiábavaló reminiscentiákkal, de bírjuk inkább elszánt hazafiságunk s hív egyesülésünk által drága anyaföldünket szebb virradásra Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; - én azt szeretném hinni: lesz!"

A könyv zárómondata szállóigévé vált...

Korabeli karikatúra <br/> Széchenyi Bécs felé, Kossuth visszahúzza a magyar szamarat
Korabeli karikatúra
Széchenyi Bécs felé, Kossuth visszahúzza a magyar szamarat

Széchenyi gondolatai annyira újnak és forradalminak számítottak, hogy alaposan felkavarták a korabeli közéletet: lelkes híveinek tábora mellett egy ellentábor is kialakult. Az arisztokraták nagy része Széchenyi ellen lépett fel; az ellentábor vezéregyénisége, Dessewffy József „A Hitel czímű munka taglalatja" című művében reagált Széchenyi felvetéseire (lényegében elutasítva őket). Ez serkentette Széchenyit a két következő munka, a „Világ" és a „Stádium" megírására. Széchenyi e három munkája annyira összetartozik, hogy a három művet gyakran szokták együtt említeni. Ezekben sürgeti a jobbágyság helyzetének javítását, az ősiség eltörlését, a parasztság szabad birtoklási jogát, az ipar és kereskedelem szabadságát. Burkolt formában, de már megjelent a jogegyenlőség és a közteherviselés - vagyis a nemesség kiváltságai feladásának- gondolata is. Világosan kifejtette a nemzeti átalakulás útját és teendőit. A „Stádium" megírását szinte kikényszerítette az 1831-i nagy parasztmozgalom, a Magyarország északkeleti részén Galícia irányából érkező kolerajárvány következtében kialakult kolerafelkelés. Tizenkét törvényjavaslatba foglalta világos követeléseit, korának reformprogramját tartalmazza a "Stádium", melynek nyomtatását a cenzúra megtiltotta. Csak külföldön került sajtó alá, mert magyarországi megjelentetését a cenzúra nem engedélyezte. 1833 őszén jutottak Magyarországra becsempészett példányok.

„Négy kis munkát bátorkodtam öt esztendő forgása alatt a közönség elibe terjesztni. Mindegyiknek legfőbb irányzata figyelemgerjesztés s annak megmutatása volt, hogy mind alkotmányunkban, mind szokásinkban, mind polgári helyzetinkben tetemes javításokra legsürgetőbb szükségünk van - mert az előrehaladás és helyben maradás közt forog nemzeti életünk s halálunk; s hogy feltámadásunkat, regenerációnkat mi magunk, csak mi magunk eszközölhetjük értelmi súlyunk nagyobbítása s magyar nemzetiségünknek nemes kifejtése által." -írja Széchenyi munkáiról összefoglalóan.

Széchenyi reform gondolatai a következő két évtizedben, egyrészt a reformországgyűléseken, másrészt az 1848. évi ún. áprilisi törvényeken keresztül megvalósultak! Mindez mégsem eredményezte Magyarország felvirágzását, de ennek okát elsődlegesen a szabadságharc bukásában kell keresnünk. Mindenesetre a társadalmi-gazdasági viszonyok átalakulása elkezdődött, és később - a Kiegyezés után - már a fellendülés is bekövetkezett.