Darányi Ignác

„...kevesebb szükség van az elméleti ömlengésre és több a gyakorlati hazafiságra, kevesebb a látszatra és több a tartalomra, kevesebb a szóra és több a tettre."

„Darányi Ignác egész életében szakmailag elkötelezetten a magyar agráriumért dolgozott, elhivatott, emberséget sugárzó személyiségét már életében szeretet és tisztelet övezte. Munkássága számunkra, az utókor számára is eligazítási pontokat jelent” (Fónagy János)



Pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Ignác (Pest, 1849. január 15. - Budapest, 1927. április 27.) magyar jogász, agrárpolitikus, nagybirtokos, miniszter. A 19-20. század fordulójának kivételes tehetséggel megáldott agrárpolitikusa, aki munkásságával a mezőgazdaság fellendítését szolgálta és négy kormányban 12 éven át irányította a Földművelésügyi Minisztériumot.

Pályájának alakulása miniszteri kinevezéséig

Darányi Ignác 1849. január 15-én Pesten született református középnemesi családban, Darányi Ignác ügyvéd és Földváry Borbála első gyermekeként. A gazdálkodó, jogász apa nyomdokait követve kitartó szorgalommal és céltudatossággal végezte iskoláit.

Középiskolai tanulmányait a budai Királyi Egyetemi Főgimnáziumban folytatta, ahol 1867. július 31-én érettségizett. Ősztől a Pesti Egyetem orvosi, 1868-tól a jog- és államtudományi karát látogatta, ahol 1871-ben szerzett végbizonyítványt, majd megkezdte két éves joggyakornokoskodását Lövény György ügyvédi irodájában. 1872-ben jogtudori, 1873-ban ügyvédi vizsgát tett, 1874-ben köz- és váltóügyvéd lett. Ezután nem sokkal apjával közösen ügyvédi irodát nyitott a Belvárosban. Édesapja 1877-ben bekövetkezett haláláig vele együtt, majd ezt követően 1892-ig egyedül vezette ügyvédi irodáját. 1877. június 3-án a Darányi család nemesi címet kapott.

Szívós munkájának és kitartásának köszönhette, hogy a politika irányát alapvetően meghatározó körök befogadták és általában bírta bizalmukat. A hazai politikai és gazdasági életben nagy befolyással rendelkező családok (Teleki, Bethlen, Tisza) bizalmi állást betöltő jogásza, az apai hagyományokat folytatva, már igen fiatalon aktív közéleti tevékenységet fejtett ki. 1875-ben az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár titkárává választották, 1876-ban tagja lett a főváros törvényhatósági bizottságának, 1878-tól pedig a Tiszavölgyi Társulat titkáraként végzett fontos munkát.

1881-ben Budapest II. kerületében a kormányzó Szabadelvű Párt tagjaként országgyűlési képviselővé választották. A politizáláshoz nélkülözhetetlen higgadtsággal és szélsőségektől mentes megbízhatósággal dolgozó a Darányi parlament különböző szakbizottságaiban kitűnt szorgalmával, hozzáértésével.

Fontos közéleti tisztségek betöltésére is alkalmasnak találták: 1885-ben a dunántúli református egyházkerület központi ügyészévé, 1890-ben a Magyar Vöröskereszt Egylet főgondnokává, 1892-ben a budapesti református egyház és a pápai református iskola gondnokává választották. 1882-től az Országgyűlés Közlekedés és Pénzügyi Bizottságának előadójaként is dolgozott. 1887-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja.

1892-ben felhagyott az ügyvédi praxissal és földeket vásárolt a Kiskunságban: dunaújfalui, töki, tassi és anyácsapusztai birtokain korszerű gazdálkodást folytatott. 1897. november 3-án Munkács díszpolgárává választották.

Politikai pályájának jelentős állomását jelentette az 1893-as év, amikor a Szabadelvű Párt alelnökévé nevezték ki. Az 1895-ös esztendő döntő fordulatot hozott életébe, év elején a képviselőház alelnöki székét nyerte el, az év végétől pedig megbízást kapott a Földmívelésügyi Minisztérium irányítására.

A miniszter

Szobra a Városligetben
Szobra a Városligetben

Napjainkig egyedülálló teljesítménynek számít, hogy Darányi Ignác két ciklusban csaknem éven át (1895. november 2-tõl 1903. november 3-ig és 1906. április 8-tól 1910. január 17-ig) irányította a Földművelésügyi Minisztériumot. Eszmerendszerét, gondolkodását a kiegyezés eredményeinek feltétlen védelme, a mezőgazdaság érdekeinek figyelembevételével megvalósuló harmonikus gazdaságfejlesztés, a magyarság gazdasági, politikai, kulturális érdekeinek védelme, továbbá a vallási türelem jellemezte. A mezőgazdaság kérdését nem szűk szakmai szempontok szerint kezelte, hanem megoldási javaslataiban figyelembe vette a társadalmi és gazdasági folyamatok egészének mozgását. Elképzelései megvalósításához sikerrel nyerte meg a hazai mezőgazdasági érdekek legnagyobb képviselőinek, az agráriusoknak a támogatását. Az egyik legnagyobb érdekképviseletet ellátó szervezetben, a Magyar Gazdaszövetségben 1904-tõl elnöki tisztséget töltött be. Mozgásterét növelte, hogy 1904-ben a Szabadelvű Pártból távozva igen aktív szerepet vállalt az Alkotmánypárt létrehozásában és annak 1906-tól egyik alelnöki tisztét is betöltötte.

Irányítása alatt a mezőgazdaság intenzív fejlődése indult meg. A modern, vetésforgón alapuló növénytermelés és a nagy produktivitásra törekvõ állattartás egymást kiegészítő gazdálkodása valósult meg. Darányi a hazai gazdasági és politikai életben meghatározó mezőgazdasági érdekképviseleti csoportokra támaszkodva jelentős mértékben megnövelte a földművelésügyi minisztérium súlyát és tárcája költségvetését, amelyet a termelés modernizálására használt fel. A kor államigazgatási gyakorlatától eltérően a minisztériumon keresztül, törvényekkel és rendeletekkel központi irányítással hajtotta végre a fontos feladatokat.

A termelés modernizálásáért tett erőfeszítései során helyesen ismerte fel a tudomány és az oktatás jelentőségét. Több tudományos kutatóintézet, ún. mezőgazdasági kísérletügyi állomás létrehozásával, a több szintű agrároktatás korszerűsítésével teremtette meg az átalakulás szellemi bázisát.

Kiemelt figyelmet szentelt a termelésben résztvevő humán erőforrásoknak. A mezőgazdaságban foglalkoztatott több milliós agrár-proletariátus gondjainak megoldatlansága veszélyeztette a belsőtársadalmi békét és akadályozta a termelés modernizálódását is. A társadalmi feszültségek tompítására kompromisszumokat keresve törekedett. Szociálpolitikai elemeket tartalmazó törvényei miatt kortársai és az utókor részéről is több támadás érte. Csak ezeken az intézkedésein keresztül ítélték meg - igen elmarasztalóan - eredményekben egyébként gazdag miniszteri tevékenységét.

Az ágazat helyzetét az értékesítés biztonságának megteremtésével is erősíteni kívánta. A kereskedelmi- és vámszerződések megkötésekor a hazai piac védelmét tartotta szem előtt, ezáltal teremtve monopolhelyzetet a Monarchia piacán belül.

Darányi miniszterségének legfőbb jellemzője, hogy a megfelelő politikai támogatottságot kihasználva, a mezőgazdaság fontos területein érdemi intézkedéseket meghozó minisztériumot hozott létre. A feladatok keresztülviteléhez jó szakemberekből álló szakmai és közigazgatási intézményrendszert épített ki, amelyek végrehajtották a korszerű gazdálkodás elősegítésére hozott döntéseit.

Megnövekedett politikai befolyását önálló agrárpolitikai elképzeléseinek megvalósítására igyekezett felhasználni. 1903 után ismét foglalkozott a telepítési és parcellázási törvény előkészítésével, amely nem módosította volna a hazai birtokstruktúrát.

A magyar politikai és gazdasági elit azonban a magántulajdon szentségének megsértését olvasta ki a törvényjavaslatból. 1909-ben is mereven elzárkózott annak képviselőházi tárgyalásától. Ez a tény jelzi, hogy még egy sikeres miniszter mozgástere is mennyire korlátozott volt.

Darányi Sírkert a tassi református temetőben
Darányi Sírkert a tassi református temetőben

Közéleti szereplése nem korlátozódott csupán a politikára. Hosszú élete során több református tisztséget elvállalt, önzetlenül szolgálta egyházát. Ezek közül kiemelkedtek a dunamelléki református egyház élén 1902 óta eltöltött esztendők. Az I. világháború után a politikai közéletből fokozatosan visszavonult, közszereplései számát csökkentette. 1927-ben bekövetkezett halálával lezárult egy életpálya, amelynek megítélésében esetenként nagyobb véleménykülönbségekkel találkozunk, mint amilyenekkel neki kellett megbirkóznia miniszterségének éveiben.

Jelentős szerepe volt abban, hogy az Ezredéves Kiállítás után nem bontották le az eredetileg csak ideiglenes épületnek szánt Vajdahunyadvárat. Az Alpár Ignác tervezte épületben talált otthonra a Mezőgazdasági Múzeum. A Magyar Mezőgazdák Szövetségének elnöksége 1927. május végén határozta el, hogy szobrot állít Darányinak. A gyűjtés eredményeként 60.000 pengő állt rendelkezésre, a hiányzó összeget a Földművelésügyi Minisztérium és a Főváros pótolta. A Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotását 1931. május végén avatták fel. A szobor padon ülve ábrázolta a volt földművelésügyi minisztert. Eredetileg a Mezőgazdasági Múzeum elé szánták, de az Anonymus szobor közelségét elkerülendő az épület tó felőli reneszánsz homlokzatánál, a „Német torony” előtti sziklakertben állították fel. A talapzatán felirat volt: „SI MONUMENTUM QUAERIS, CIRCUMSPICE” (Ha emléket keresel, tekints körül). A szobor 1944 végén, a bombázások során megsérült. Maradványait 1950-ig tárolták, majd valószínűleg beolvasztották a Sztálin szoborba.

Forrás: ace.hu; wikipedia.org