Batthyány Lajos

Batthyány portréja Barabás Miklós festményén
Batthyány portréja Barabás Miklós festményén

„Be kellett látnom, hogy állásomban tehetetlen vagyok, s azt csak a legjobb szándéktól vezérelve tartottam meg."

„...a király és a monarchia elleni árulásnak soha egyetlen gondolata nem férkőzött lelkemhez, és hogy a hazához nem kevésbé hű voltam; ugyan ki hiszi el ezt most! És ezért halok meg; a törvény, a király esküje volt vezérfonalam, és sem jobbról, sem balról nem hagytam, hogy visszaéljenek velem. Viam meam persecutus sum (A magam útját jártam), ezért ölnek meg engem."
(Batthyány Lajos búcsúleveléből)

„Barátom, ez ember előtt kalapot veszünk, a legváratlanabb körülményekben is éleslátású, mint a hiúz, maga elhatározásában sebes, mint a villám, s aztán szilárd és hajthatatlan, mintha minden idege vasból volna. "
(Kossuth Lajos levele Wesselényi Miklósnak)

„Egy nagy és szép ügy hősi vértanúja, aki lelkét visszaadta Istennek, de emléked örökké élni fog sziveinkben, emléked élni fog az utolsó magyar legutolsó lélegzetvételéig. "
(Teleki László)


Batthyány Lajos (Pozsony, 1807. február 10. - Pest, 1849. október 6.) liberális nagybirtokos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke.

Édesapját korán elvesztette, anyja nem törődött vele, ezért egy bécsi intézetben nevelkedett. Tizenhat éves korában a hadseregbe lépett és csak olaszországi garnizon-élete alatt mint huszárhadnagy pótolta nevelésének hiányait. Jogi vizsgát is tett a zágrábi akadémiánál. A zágrábi akadémián jogi tanulmányokat folytatott.   1831-ben átvette az ikervári birtoka irányítását. Nyugat-Európában megismerkedett a fejlett polgári államok viszonyaival. Birtokain korszerű gazdálkodást folytatott.

1834-ben Pozsonyban házasságot kötött a 18 éves Zichy Antóniával. 1830-tól felsőtáblai tag a reformországgyűléseken, és néhány évvel később már a főrendi ellenzék egyik vezető alakja. 1841-ben az Iparegyesület, 1847-ben az Ellenzéki Párt elnökévé választották.

1848 március elején már nem volt kétséges, hogy ha megalakulhat a magyar kormány, akkor annak vezetője csak Batthyány lehet. Március 17-én V. Ferdinánd kinevezte miniszterelnökké. Bár alkotmányos monarchista volt, a pillanat kínálta lehetőséget igyekezett azonnal kihasználni: egyik legelső intézkedéseként körlevélben utasította a hatóságokat a jobbágyfelszabadítás haladéktalan kihirdetésére - még a törvény királyi jóváhagyása előtt. Szimbolikus jelentőségű, hogy a forradalmi törvények királyi szentesítésének napján, április 11-én tette le a kormányfői esküt. A kormány legsürgősebb teendői közé tartozott a honvédelem megszervezése és az állami élet anyagi alapjainak biztosítása. ... miniszterelnöksége alatt történt a király jóváhagyásával a nemzetőrség és az első tíz honvédzászlóalj felállítása, valamint Kossuth bankjegykibocsátása.

Batthyány nehéz helyzetbe került, midőn Jellachich és a szerbek fegyverkeztek, az udvar magatartása egyre kétségesebbé vált és az országban mély gyökeret vert a bizalmatlanság. A törvény teljes keresztülvitelében találta az egyedüli mentő eszközt. E célból több ízben utazott Innsbruckba, hogy Ferdinánd királyt rábírja Jellachich eljárásának elítélésére és hogy Budára, a királyi székvárosba hívja a nemzet nevében az uralkodót. Mint Ausztriával szemben, úgy tartotta fenn e lojális álláspontot magában a kabinetben is, különösen Kossuthtal szemben. De bár a kormány nagy többsége Batthyányval tartott, a miniszterelnök éppen a leglényegesebb kérdésben, az Olaszországba küldendő hadi segítség ügyében kénytelen volt engedni és a kormánypárti többség is mindinkább Kossuth befolyása alá jutott. Bár így politikája, melyet a legnagyobb nehézségekkel szemben következetesen akart végrehajtani, teljesen zátonyra jutott, Batthyánynak igen nagy része van a szabadságharc és különösen a hadsereg szervezésében. Mint helyettes honvédelmi miniszter, Mészáros Lázár távollétében, ő szervezte a nemzetőrséget és különösen a honvédséget. Midőn az országgyűlés követsége Bécsben nem nyert kielégítő választ és Jellachich szeptember 9-én betört az országba, Batthyány lemondott. Új kormány alakítása volt szándéka, melyből Kossuth kimaradt volna és a nádor csakugyan őt bízta meg a kabinet alakításával. De Bécsben már nem erősítették meg, Budapesten pedig, mint a szeptember 11. és 13-iki határozatok mutatják, egészen Kossuth kezébe jutott a hatalom. Batthyány a két véglet közt ragaszkodik ideiglenes állásához, hogy segítse hazáját megvédeni a teljes anarchiától. Arra törekedett, hogy az önállóság biztosítása mellett az országot az alkotmányosság talaján is megtartsa, nehogy az udvarnak ürügy kínálkozzék a nyílt beavatkozásra. Csak Lamberg kinevezése alkalmával mentette őt fel a király hivatalából. Amíg Lamberg Budapestre jött és itt szörnyű halált szenvedett, Batthyány Jellachich táborában járt és annak ellenében, a martonvásári táborban igyekezett megütközésre bírni a magyar seregnek még habozó tisztjeit. Csak Bécsben értesült lemondása elfogadásáról. Nem is ment vissza Pestre, birtokaira vonult vissza, ahol Vidoss József seregében harcolt Teodorović csapatai ellen. Október 11-én lováról lebukott és karját törte.

Felgyógyulása után Pestre ment és ott ismét a béke érdekében működött. Ellenezte az országgyűlés Debrecenbe költözését. Pártot kívánt szervezni és amikor Windischgrätz herceg a fővároshoz közeledett, tagja volt annak a küldöttségnek, mely az országgyűlés megbízásából megegyezésre törekedett a császári fővezérrel. De a herceg nem alkudozott, Batthyányt maga elé sem bocsátotta és őt néhány nappal később, 1849 január 8-án Pesten elfogatta. Batthyány mint magyar főúr csak országos bíróság előtt akar felelni, mint miniszter a törvény értelmében csak az országgyűlésnek volt felelős. Annyira bízott ártatlanságában, hogy midőn Laibachba vitték és Sárváron, majd Cilliben a nép fel akarta őt szabadítani, ő maga csendesítette le az érte buzgólkodókat. Laibachban Deák Ferencet kérte magának ügyvédül, de midőn ezt nem engedték, maga írta meg védő iratát. Azt a vádat, mintha előidézője lett volna a bécsi forradalomnak és Latour megöletésének, oly tökéletesen megcáfolta, hogy azt a hadi törvényszék maga is elejtette. Még akkor is felajánlotta szolgálatát a győztes, függetlenségét kimondó nemzetnek kibékítésére. Laibachból Olmützbe vitték és ott több évi hadi fogságra ítélték, azután Schwarzenberg Felix herceg felszólítására halálos ítéletet mondottak ki fölötte, de egyúttal kegyelemre ajánlották, mivel tetteit a súlyos körülmények igazolták. A rendes eljárás szerint ez az ítélet megkegyelmezését vonta volna maga után. E helyett azonban Pestre vitték, ahol július óta Haynau parancsolt, mint a császár alteregója. Komárom kapitulációja után, október 5-én kihirdették előtte a halálos ítéletet. Bűnei gyanánt a Pragmatica sanctió megsértése, az alkotmány felforgatása, a felkelők sorában való harcolás, az országgyűlésbe való visszatérése voltak felsorolva. Mint felségsértő elveszti egész vagyonát és kötél által való halálra ítéltetik. E borzasztó ítélet annyival sújtóbb volt Batthyányra nézve, mert bizton várta szabadulását és neje és gyermekei az utolsó napokban gyakrabban meglátogathatták. A büszke főurat különösen sértette a halál megalázó neme. Egy feleségétől lopva kapott kis tőrrel október 5-ének éjjelén mély sebeket ejtett nyakán és mellén, úgy hogy majdnem elvérzett. Bágyadtan, de törhetetlen lélekkel ment a vesztőhelyre, (az újépület ötödik szárnya előtt) maga szólt a vadászoknak, hogy tüzeljenek (1849 október 6.).

Néhány nap múlva a pesti ferences templom kriptájában helyezték el holttestét, majd a kiegyezés után, 1870. június 9-én országos gyász közepette szállították át a Nemzeti Sírkertben emelt mauzóleumba. Halála helyén örökmécses hirdeti emlékét.

A szabadságharc minden áldozata közt az ő sorsa keltett legnagyobb részvétet az egész művelt világon. Benne nem a forradalmárt sújtották, hanem a lojális, de hazája törvényes jogáért élő-haló főurat. Halálát sokan egyenesen udvari ármánynak, személyes gyűlöletnek tulajdonították, bár fényes és felelős szerepe magában is eléggé világossá teszi annak okait.

Síremlékére Tóth Kálmán sírversét vésték:

„Nagy küzdés volt egész élete
Sokak által félreértve
Oh de oly szent volt halála,
Életét megmagyarázta."