Balassa János, az első Magyar Sebészeti Iskola megalapítója

„Másoknak, nem önmagának élni, ez képezi az orvos lényegét és az égiektől elhódított legkiválóbb művészetnek, az orvostudománynak az alapját . . . Az ember legbenső erkölcsi meggyőződése az akarat cselekvésével a legszebb harmóniában egyesül annak a munkájában, aki bizonyos magasrendű hivatástudattól hajtva minden erőfeszítését arra a szent pontra koncentrálja, ahonnan a szenvedők számára jótékony forrás fakad.

Mások életét megőrizni, az elveszett egészséget visszaadni, a szenvedők fájdalmát minden erejével enyhíteni, ez legyen az orvos szent célkitűzése, amelyre minden cselekedete, sőt egész élete irányuljon. Magasrendű hivatás ez, amely a szívet jótékonysággal tölti el, a vallásnak és a legtisztább erkölcsiségnek a szülötte. Isten ez bennünk, ez hevít cselekvésre, nyájas és mindig biztos vezető számunkra életünk rögös útvesztőjén át."

(Balassa orvosi disszertációjából)




Balassa János (Sárszentlőrinc, 1814. május 5. - Pest, 1868. december 9.) magyar sebész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

Élete

Balassa János régi magyar dunántúli köznemes családban született 1814. május 5-én a Tolna megyei Szentlőrinc községben. Apja nemcsak a falu evangélikus lelkésze, de „orvosa” is volt, mert a falubeliek bizalommal fordultak hozzá kisebb bajaikkal. Tanulmányait szülőhelyén kezdte a helyi algimnáziumban, majd a soproni és pozsonyi főiskolákban folytatta mindvégig kitűnő eredménnyel.

1832-ben Pestre került Pestre az orvosi egyetemre. Három évet itt, kettőt pedig a bécsi egyetemen töltött. 1838-ban ez utóbbi helyen szerzett orvosi és sebésztudori, valamint szülészmesteri diplomát. Tanulmányait olyan jól végezte, hogy tanárainak figyelmét is felkeltette. Így került 1839-ben a kitűnő műtő (operateur) Wattmann József tanár bécsi sebészeti klinikájára ösztöndíjasként. Önképzésére itt is minden alkalmat megragadott és megszerezte a sebészműtői oklevelet is. Alapos felkészültsége és tudása korán ismertté vált, s magyar származása ellenére Schuh professzor tanársegéde lett. 1841-től másodorvos, majd helyettes főorvos lett a bécsi közkórházban.

Ekkoriban „az osztrák császárság díszének” nevezték. Elismert és megbecsült tagja volt a bécsi orvosi karnak. Jövője megalapozott volt, orvosi pályája magabiztosan ívelt felfelé, mégis hátat fordít Bécsnek. Pesten a sebészet tanszéke megüresedett, magyarsága pedig felülkerekedett és hazafiúi érzésből benyújtotta pályázatát.

Vallása a kinevezés akadályának számított, de egy szakmai bravúrja miatt mégis megkapta az állást. Az udvari kancellárián dolgozó gróf Lónyai János testvérének nyakán lévő elváltozást kollégái daganatos áttétnek minősítették és menthetetlennek tartották. Balassa állapította meg, hogy tályogról van szó, és az általa végzett műtét után a beteg meggyógyult. A király ezek után néhány héttel 29. születésnapja előtt, 1843. március 21-én aláírta Balassa kinevezését. Mielőtt azonban e tanszékét elfoglalta, tudományos utazásra indult külföldre s ott hosszabb időt töltött orvosi tapasztalatainak gazdagítására, leginkább Párisban, ahol a világ legnagyobb sebészeinek, Velpeau és Malgaigne-nek műtéteit is tanulmányozhatta.

A budapesti klinika 14 ágyból állott, a betegek fogadására, kezelésére szolgáló helyiségek nélkül, a tanárnak sem volt külön szobája, a tantermet is meg kellett osztania más tanárral. Balassa emberi nagyságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ő, aki sok nagynevű intézetben fordult meg, a sivár, szegényes környezet hatására sem kedvetlenedett el, hanem hosszú éveken át kitartóan dolgozott. Csodát művelt a nyugati mértékkel mért szaktudása és magyar mértékkel mért hazafisága, amelyek a tespedő magyar sebészetet ebből az ódon, sötét Hatvan utcai épületből kivezette a nyugat fénylő világosságára és megteremtette a modern magyar sebészetet. Mélységes magyar lelkisége, fajtájához való hűsége irányította, csak azért ment külföldi egyetemekre, hogy még nagyobb tudással térhessen vissza hazájába. Nagyszerű reprezentánsa azoknak, akik nemzetköziek a tudományban, de magyarok szívükben és lelkükben.

Hazatérése után, megelőzve a német és orosz sebészeket, 1847. március 11-én ő hajtotta végre Magyarországon az első éteraltatásos műtétet.

Az ifjú Balassa és díszkardja
Az ifjú Balassa és díszkardja

1848. márciusában Kossuth híve lett, aktív szerepet játszott az eseményekben. Pestről a pozsonyi országgyűlésre indult küldöttség tagja, a gőzhajón az egyetem képviseletében ő is van. Itt találkozott az ifjúságot képviselő Korányival, innen datálódik kettejük sírig tartó barátsága. Kossuthtal és Deákkal egyaránt tartotta a kapcsolatot. „Sokak által áldott” - jobb kezének miniatűr mását is nem kisebb amatőr művész faragta ki diófából, mint maga Deák Ferenc.

Az orvosi kar igazgatójaként és a magyar közoktatásügyi minisztériumban tanácsosként működött. A szabadságharc alatt honvédkórház igazgatója lett, tábori sebésztanfolyamot szervezett, egyetemi klinikáját pedig sebesült honvédek részére rendezte be. Világos után természetesen ő sem kerülhette el a Kossuth-hívek sorsát és a katonai törvényszék ítélete alapján tanszékétől megfosztották és az Újépület börtönébe zárták.

Mivel még az államügyész szerint is tanszéktől való végleges elmozdítása pótolhatatlan veszteséget jelentett volna a tudomány és az egyetem számára, maga a bécsi közoktatásügyi miniszter ajánlotta a hivatalvesztés büntetésének kegyelem útján való elengedését. Az ifjú Ferenc József király a kegyelmet meg is adta és így Balassa, börtönéből kikerülve, tanszékét újból elfoglalhatta.

Balassa fogságának szomorú nevezetessége, hogy cellája az Újépületben, Batthyány cellája mellé került.

Miután Batthyány egy becsempészett, parányi tőrrel felvágta ereit, ellátta a sebeit, és tiltakozott a súlyosan megsebesült ember akasztása ellen. Eredménye persze nem volt, és amikor reggel Balassa és cellatársai - Mezőssy László és Almássy Sándor - hallották a kivégzésre indulók lépteit, cellájuk kövére térdepelve imádkoztak Batthyány lelki üdvéért. Végül Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagy - nem akarván halasztani a kivégzés időpontját - 1849. október 6-án agyonlövette Batthyányt.

A medikusok, Korányival az élen Pest félelmetes rendőrfőnöke (Protmann) elé vonultak és követelték szeretett tanáruk szabadon bocsátását. Ehhez vagy száz tekintélyes pesti polgár közbenjárása is csatlakozott, úgyhogy az uralkodói kegyelem 1849. november 23-án megnyitotta Balassa börtönajtaját és újból elfoglalhatta tanszékét.

A vezető „rebellis orvosok” közül egyedül ő volt szabad és ő volt pozícióban. És magyarsága ismét példamutató. Nem félt kockára tenni alig visszaszerzett állását és az akkor még „szemmel tartott”, volt honvédorvos társait felkarolta, Markusovszkyt, Lumniczert és Korányit maga mellé vette és saját jövedelméből fizette. A szabadságharc után elindította a haladó magyar orvosok szervezkedését. Ő kezdeményezte az Orvosi Hetilap megalapítását. Fő szorgalmazója volt az Országos Közegészségügyi Tanács létesítésének, melynek első elnöke lett.

A királyi kitüntetések sorát kapta: királyi tanácsos, megkapja a Lipót-rendet, ő lesz az országos közegészségügyi tanács elnöke. Ott volt Magyarország egészségügyi újjászervezésében. A legnagyobb kitünetésnek tekinthetjük hogy, Erzsébet királyné őt választotta magyar orvosául. Balassa volt a királyné szülészorvosa a budai várban, amikor 1868. április 22-én Valéria főhercegnő született. Ez alkalommal a királyné - nevének kezdőbetűjével díszített - gyémántgyűrűt ajándékozott kedves magyar orvosának.

Balassa 10 tanársegédet és 27 műtősebészt nevelt az országnak. Két ízben hívták meg tanárnak külföldre, a bécsi József akadémia és a bécsi egyetem, de magyarsága Pesten tartotta.

1868 májusában tanári működésének 25. évfordulóját ünnepelte az egyetem ifjúsága és a főváros és még ugyanez év december 9-én kitűzték a gyászlobogót: a nagy sebész meghalt vakbélgyulladásban! Aki ezrek életéért futott versenyt a halállal egy negyed századon át, az a maga életének megmentésénél alul maradt a harcban.

Kevés ember van, akiért egy egész sír. Ő érte sírtak. Öreg szolgáját temetése napján ott találták az egyetem gyászlobogórúdjára borulva, gazdáját siratva. Erzsébet királyné, amikor a halálhírét vette, udvari ebédjét lemondva szobájába vonult könnybe lábadt szemekkel, úgy gyászolta kedves magyar orvosát.

Munkássága

Kora legnagyobb sebésze volt. Nemcsak Magyarországon, hanem európai viszonylatban is az elsők között foglalt helyet. Vese és plasztikai műtétei híresek voltak. A Tudományos Akadémián - melynek épületére 4000 forintot adományozott - székfoglalóját 1861-ben „operationes plasticae” címen tartotta és a gége, ajak, orr és szemhéjpótlás eseteit adta elő.

A korszerű magyar sebészeti oktatás és gyakorlat megteremtője. Az éterrel való narkotizálás meghonosítója. Az elsők között alkalmazta Európában az általános érzéstelenítést. Úttörő jelentőségű a hasi sérvekről szóló munkája és a gégetükrözés felhasználása gégeműtéteknél. Nagy számban végzett hólyagmetszést és kőmorzsolást. Új megoldásokat alkalmazott plasztikai műtéteiben. Korát megelőzte a tuberkulotikus csont- és ízületi betegségek konzervatív kezelésével és a hűtés alkalmazásával a sebészeti gyógykezelésben.

1844-ben könyvet adott ki „Gyakorlati sebészet” címmel. 1853-ban a „Hassérvekről” irt felvilágosító, képekkel díszített munkát, melyet Bécsben német fordításban is megjelentettek. Fontosabb gyakorlati sebészi műtéteit folyamatosan publikálta hazai és külföldi orvosi lapokban egyaránt.

Balassa szervezte meg a korszerű sebészeti oktatást, amit gyakorlatokkal kapcsolt össze. Sokat tett a magyar nyelvű orvosi szaknyelv megteremtéséért: kezdetben órái felét németül, felét magyarul tartotta, s fokozatosan tért át a teljesen magyar nyelvű előadásokra.

Magyarországon a törött csontok rögzítésére ő vezette be a gipszkötést, bebizonyítva, hogy bizonyos sérüléseknél a végtag folyamatos rögzítése a gyógyítás fontos tényezője. Kitűnt a ficamok műtéti megoldásaiban, a francia sebészek módszerét tökéletesítve sikeresen végzett súlyos végtagsérülteknél hidegvízfürdő-kezelést. Híres műtéte volt a gégesipoly fedése kettőzött szabad lebennyel, hazánkban elsőként ő végzett sikeres hasmetszést, urológiai (húgykő) műtéteket. Klinikáján bevezette a vizeletvizsgálatot, a gégetükrözést, nevéhez fűződik a műtéti bemosakodás. Új megoldásokat keresett a plasztikai sebészet területén is, akadémiai székfoglalóját 1861-ben „operationes plasticae” címen tartotta a gége, ajak, orr és szemhéjpótlás eseteiről.

Nevéhez fűződik az Orvosi Hetilap megindítása és az Orvosi Könyvkiadó Társulat megalapozása.

Emlékezete

Az ő nevét viseli a Magyar Sebészeti Társaság legrangosabb kitüntetése, a legnagyobb kitüntetés, amit magyar orvos kaphat, az 1906-ban alapított Balassa János-emlékérem.

Síremléke a Kerepesi temetőben
Síremléke a Kerepesi temetőben

Balassa János nevét vette fel Szekszárdon a Tolna Megyei Kórház, a Semmelweis Egyetem Tömő utcai kollégiuma és a Pécsi Tudományegyetem orvosi karának Jakabhegyi úti kollégiuma. A bezárt budapesti Vas utcai kórház is Balassa János nevét viselte.

Balassa nagy rajongója, báró Korányi Frigyes, 80 éves korában egy emlékbeszédét így fejezte be:

„…hazaszeretete megingathatatlan volt, magyarul beszélt, magyar jellemű életet élt, Magyarországgal érzett, tett és küzdött minden viszonyok között, s mint a Fácán-vendéglő asztalánál baráti körben tréfás éllel mondott: Hungarus sum, hungari nihil a me alienum puto (Magyar vagyok, és semmitől nem idegenkedem ami magyar) azt lelkéből mondta és lelkületét tükrözte.

Ez és ilyen volt Balassa János s legyen emlékezete minden időben vezércsillaga mindazon ifjú és érett kartársainknak, akik szellemi téren előre törekszenek, képességeiket a tudománynak, humanizmusnak és hazájuknak szentelik…”