Gróf Apponyi Albert


Kandó László: Gróf Apponyi Albert
Kandó László: Gróf Apponyi Albert

„Ezekben a körökben, dacára annak, hogy az összes szabadságjogokért síkra szállottam, tehát szabadelvű voltam, nem tekintettek liberális gondolkozású embernek, csak azért, mert misére jártam. Viszont a kommunizmust követő korszakban, nem tekintettek jó kereszténynek, mert vonakodtam részt venni az antiszemitizmusban.”

„Tapasztalataim alapján az a meggyőződés alakul ki bennem hosszú életem folyamán, hogy egészségesnek csak azt a kort lehet nevezni, amelyben az érték érvényesül. Ma azonban gyakran nem az érték érvényesül, hanem értéknek tartják azt, ami érvényesül.”

„Gyenge nemzet az, amely nem az egész népet foglalja magába, és csürhe had az a nép, amely nem tömörül eszmevilágában is nemzetté."

„Nép és nemzet, hagyomány és haladás szintézisében, úgy hiszem, megjelöltem az élet örök törvényeit, mert képét adtam a végnélküli fejlődési lehetőségeknek."

„Két szárnya van a magyar nemzetnek,mellyel a magasba emelkedik. Az egyik igenis a szabadság kultusza, a szabadelvű eszmék követése, de a másik a nemzeti öntudat és a nemzeti érzések felébredése."

Gróf Apponyi Albert (1846. május 29. Bécs - 1933. február 7. Genf) a XIX-XX. század magyar közéletének kiemelkedő politikusa, diplomatája, vallás- és közoktatási miniszter, nagybirtokos.

Az igazságos békerevízió nagy magyar apostola, akit az angol és amerikai köztudat The Grand Old Man of Central Europe (Közép Európa nagy öregembere) névvel tisztelt meg.

Az Apponyi család az Árpáddal bejött 108 magyar nemzetség egyikének sarja. Appony (Oponice), az Apponyi-család ősi fészke nyitramegyei község, Trianon óta Csehszlovákiához tartozik.

Aulikus - a bécsi udvart támogató - arisztokrata családból származott, apja Apponyi György gróf, anyja Sztáray Júlia grófnő volt. Tanulmányait a kalksburgi jezsuita iskolában kezdte. A bécsi és pesti egyetemen végzett jogot, 1868-70-ben tanulmányutat tett Nyugat-Európában. 1872-75-ben a Deák-párt képviselője volt Szentendrén, majd a konzervatív jobboldali ellenzék tagja. 1878-tól az Egyesült Ellenzék (Mérsékelt Ellenzék, 1892-től Nemzeti Párt) meghatározó alakja, majd vezére lett, 1881-től haláláig a jászberényi kerületet képviselte.

1920. január 15-én a francia külügyminisztérium palotájában, a Salle de l'Horloge teremben adták át Apponyi Albertnek a békediktátum szövegét
1920. január 15-én a francia külügyminisztérium palotájában, a Salle de l'Horloge teremben adták át Apponyi Albertnek a békediktátum szövegét

Az 1880-as évek végén feladva ókonzervatív nézeteit a kiegyezésben megfogalmazott nemzeti jogok érvényre juttatását vette programjába: a magyar vezényleti nyelvet, az agráriusok gazdasági követeléseit, a hitelek és védővámok kérdését, a közigazgatás államosítását. 1892-ben ő indította az állam és egyház elválasztását hozó egyházpolitikai harcokat, de a kötelező polgári házasságkötést már nem fogadta el. 1898-99-ben jelentős szerepe volt a Bánffy-kormány megbuktatásában, majd pártjával belépett a Szabadelvű Pártba, s 1901-től két évig a képviselőház elnöke volt. 1903-ban a katonai kérdésben tartott, házszabály-ellenes „zsebkendő-szavazás" után kilépett a kormánypártból, s újraalapította a Nemzeti Pártot. 1905-ben híveivel a Függetlenségi és 48-as Párthoz csatlakozott, a kormánypárt választási veresége után szemben állt a törvénytelenül kinevezett Fejérváry-kormánnyal.

1906-10 közt a Wekerle-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztereként ingyenes elemi oktatást vezetett be, felemelte a tanítók fizetését, de a nemzetiségi gyerekeknek a magyar nyelv elsajátítását írta elő négy év alatt (Lex Apponyi). A Függetlenségi és 48-as Párt 1909-es kettéválásakor Kossuth Ferenc konzervatívabb szárnyához állt, Kossuth 1914-es halála után az újraegyesült párt elnöke lett. A világháború elején nemzeti összefogásra szólított fel, de 1916-tól már támadta a Tisza-kormányt, általános választójogot követelve. 1917-18-ban újra vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, majd visszavonult, a kommün alatt a csehszlovákok megszállta eberhardi birtokán élt.

Az egyház a házassági
kötések szentségét ezekkel
a szavakkal fejezi ki:
quod Deus conjunctu,
homo non separet:
amit Isten összekötött,
azt ember ne válassza el.

Hazánk területére is
alkalmazható ez a mondás.

Isten kötötte össze annak
összes részeit, midőn ezt
a szép országot a földbe
fektetett őserők működése
által megalkotta,
annak, amivé lett:
hegykoszorú-övezte,
összefüggő folyam-
rendszerszegte
természetes egységnek.

1919 végén a Huszár-kormány kinevezte a magyar küldöttség vezetőjévé a trianoni béketárgyalásokon. Három nyelven elmondott, szónoki teljesítményként kiemelkedő 1920. január 16-i beszéde történeti-jogi érvekkel s a bolsevizmus elleni harcra hivatkozva próbálta Magyarország integritását megvédeni. A nemzetek békés egymás mellett élését hirdető, a parlamentek párbeszédét szolgáló Interparlamentáris Unió volt tagja, aki az első világháborút önvédelmi háborúnak tekintette, mindent elkövetett, hogy igazságosabb békefeltételeket kaphasson az ország. Magyarország - Ausztriához és Németországhoz képest - sokkal többet vesztett, mint amennyi szerepe volt a háború kirobbantásában és harcaiban. Nem csak területének nagy részét vesztette el, hanem - miközben idegen csapatok megszállása alá került, s polgárháború zajlott az országban - jelentős jóvátétel fizetésére is kötelezték. Mindent megtett azért, hogy az elcsatolt területek népszavazás útján erősítsék meg döntésüket, és a magyar kisebbségek jogai ne sérüljenek. Pályafutása egészét a tartós, igazságos béke eszmerendszerében látjuk kiteljesedni, s ezért küzdött oly nagy odaadással az igazságos békeszerződésért is. Minden összejövetelen a népek megegyezéses békéjének, a lefegyverzésnek, a nemzetközi bíráskodásnak, a nemzetek egyenjogúságának, a népek önrendelkezési jogának lehetőségét hirdette. Látta: megvan a lehetőség arra, hogy Európa népei úgy rendezkedjenek be, hogy megszűnhessenek az évszázados feszítő ellentétek. De végül nem járt sikerrel. „Meghallgattak, de nem hallgattak rám!” - volt gyakori mondása később már a magyar parlamentben is. Gróf Bethlen István így emlékezik rá: „Sohasem láttam embert vesztett ügyet több méltósággal és több önérzettel képviselni, mint Apponyit akkor, és úgy éreztem, hogy ő abban a percben az ezeréves magyar becsületnek, lovagiasságnak és történelmi önérzetünknek fenséges képviselője volt." Mivel azonban a területi kérdést jóval előbb eldöntötték, még azt sem érte el, hogy az új határok mentén élő 3 millió magyar népszavazáson dönthessen, akar-e az utódállamok polgára lenni. 1920. február 15-én ő vette át Neuilly-ben a békediktátumot, ezután az egész küldöttség lemondott, a szerződést Benárd Ágost miniszter és Drasche-Lázár Alfréd követ írta alá.

A szabadelvű konzervatív

A nemzetgyűlésben a pártonkívüli legitimista ellenzék egyik vezetője lett, de Bethlen István kormányfő 1921-ben ügyes taktikával háttérbe szorította az igen népszerű, királypárti Apponyit, aki ezután főleg külpolitikával foglalkozott. 1922-ben a nemzetgyűlés korelnöke volt, 1923-tól Magyarország fődelegátusa lett a Népszövetségben, revíziót és népszavazást követelt a vegyes lakosságú területeken. 1898-tól az MTA tiszteleti tagja, 1890-től a Kisfaludy Társaság tagja, 1920-tól a Szent István Akadémia elnöke volt. 1921-ben az aranygyapjas rend lovagja lett. Annak ellenére elutazott Genfbe, a Népszövetség ülésére, hogy komolyan megbetegedett. A közéleti szerep mindig önként vállalt kötelesség volt számára, a célja pedig, hogy hazáját szolgálja. A 87 éves politikust Svájcban ágynak döntötte a tüdőgyulladás, a leggondosabb orvosi kezelés sem tudta életét megmenteni. 1933. február 7-én gróf Apponyi Albert Genfben hunyt el.

Gróf Apponyi Albert a ravatalon az Országház Kupolacsarnokában
Gróf Apponyi Albert a ravatalon az Országház Kupolacsarnokában

Apponyi az oktatásügyben az egységes magyar állameszmét képviselte, de mindenkit jogosultnak tartott „faji egyénisége" kifejtésére. Fontos volt számára, hogy az európai kultúra értékei épüljenek be iskoláink műveltségi anyagába, az oktatás-politikát kapocsnak vélte, mely keletre közvetíti a nyugati civilizációt. A parlamentben sokat szerepelt, a népiskolai törvény vitájában 25 alkalommal szólalt fel, de az egységes középiskola évtizedes ügyében keveset tett, a felsőfokú képzés terén csak részkérdésekkel foglalkozott. Kiváló szónok volt, beszédeit jogi szabatosság, kitűnő formaérzék, magas eszmeiség és fegyelmezett gondolkodás jellemezte, ám a gondolatok tetszetős megfogalmazása olykor politikai következetlenséget eredményezett.

Konzervativizmusát Eötvös Józsefi-szabadelvűség színezte, annak vallási semlegessége nélkül, de szólt a felekezeti elfogultság ellen s a lelkiismereti szabadság mellett is. Bár a nemzet jövőjét a dinasztiához ragaszkodva, a Monarchián belül képzelte el, a királyi hatalom ellen a magyar állami jogfolytonosság őreként lépett fel.

Párizsi beszédében előre jelezte a trianoni döntés okozta későbbi bajokat. Bár magyar kultúrfölényről, a Kárpát medence egységéről szólt s Európa védőbástyájának mondta hazánkat, a megszállt területek helyzetére utalva óvott a balkáni zavarok terjedésétől. A győztesek szemére vetette a wilsoni önrendelkezési elv mellőzését, a magyarok számára a béketerv bevezetése esetére garanciákat követelt. „Az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet felett, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák-Magyar Monarchia ügyeire, és amely nemzet ezt fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök" - hirdette.

Gróf Apponyi Albert végső nyughelye az éberhardi Apponyi-kápolnában
Gróf Apponyi Albert végső nyughelye az éberhardi Apponyi-kápolnában

Apponyi Albert gróf személyében a dualizmus és a Horthy-korszak egyik legjelentősebb államférfija távozott a földi világból, aki ellenzékisége dacára ékes példát mutatott az utókornak a felelős politizálásról. Rendkívüli jelentőségét ellenfelei is elismerték. Nicolae Titulescu román külügyminiszter sürgönye Apponyi Albert özvegyének:

„Fájdalmasan értesültem gróf Apponyi Albert haláláról, aki szememben a tökéletes hazafi, és fennköltszellemű férfiu volt és akinek politikai pályája mindenkiben szeretetet és megbecsülést váltott ki. Teljes részvéttel osztozom Magyarország gyászában, amelynek Apponyi a leghűségesebb szolgálatokat tette, de azért is, mert Apponyi a nemzetközi életben is igen nagy szolgálatokat tett. Meghajolok a legnagyobb magyar államférfiu emléke előtt és fogadja, asszonyom őszinte részvétnyilatkozatomat.”

A másnapi bukaresti lapok így fejezték be méltatásukat:

„Habár ellenségünk is volt, megrendülve fogadjuk halálának hírét, mert tudjuk róla, hogy hatalmas államférfija volt nemcsak Magyarországnak, hanem Európának s rendkívüli műveltségét világszerte ismerték. Magyarország gyászában mi is részt veszünk.”

Apponyi Albert utolsó akarata az volt, akkor vigyék haza Éberhardra, ha az újra magyar föld lesz. Az első bécsi döntés után visszacsatolták Éberhardot Magyarországhoz. A gróf hamvait 1942-ben helyezték végső nyugalomra Éberhardon.

Forrás: franka-egom.ofm.hu/trianon és mult-kor.hu.