Napmadár

A Pilis és a Turul árnyéka
A Pilis és a Turul árnyéka

Gönczi Tamás írja: "Középkori magyar hagyományok arról beszélnek, hogy a Pilisben csodálatos madarak éltek, akik nagyon régi, ősi magyar romokat őriznek. Olyan változat is maradt reánk, hogy ez a mesés madár egy barlangot őriz, ami a föld alatti világba vezet.

„A régi mese arról szól, hogy nagyon-nagyon régen még a magyarok egész földjét egy hatalmas madár testesítette meg, aki folyamatosan utazott az ég és föld között, a Nap és a kiválasztott föld között. Mindaddig, míg egy addig ismeretlen más világból, más földről jött égitest meg nem jelent a földön. Ekkor ennek a hatalmas mitikus madárnak a Naptól kapott szíve meggyengült. Egyre fáradtabb lett, hovatovább már nem bírta el a testét. Ekkor lezuhant, és ahogy földet ért, a Nap magához hívta a testet. Mégpedig úgy, hogy az meggyulladt, elégett, és ami benne a Napból származott az visszatért a Naphoz. Oda, ahonnan vétetett.

Nem sok idővel ezek után a Nap úgy döntött, hogy újra leküldi kedves népéhez a Napmadarat az égből. Újra életre keltette azt, de már nem országnyi méretű, hatalmas turul képében, hanem a magyarok földjéből kiválasztott egy vidéket, neki a legkedvesebbet, aminek a lelke a Nap lelke, gondolatai a Nap gondolatai. Erre a neki kedves vidékre elküldte hát az ő madarát az égből. E vidéket a Napmadár alakjára formázta, és odaültette a Turult, hogy őrizze azt.

Mivel e napvidék formája is maga a madár formája volt, a madár teljesen eggyé vált a neki kiválasztott vidékkel. S ha odaszállt a hegy tetejére az ő árnyéka teljesen lefedte a vidéket.

Ha védőleg kiterjesztette fölötte a szárnyát, éppen addig ért a szárnya, ameddig e vidék határa húzódott. A kiválasztott vidék a Pilis.”

Ebben a mesében a Turul és a főnix tulajdonságai keverednek.